László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)

Bartus Dávid et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2011-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről

BARTUS-BORHY-DELBÓ-DÉVAI-KIS-NAGY-SEY-SZÁMADÓ-SZÓRÁDI-VIDA váltva látta el áruval a limes menti területeket. A ter­ra sigillaták legalább Hadrianus uralkodásának vé­géig,132 legkésőbb még Kr. u. 150 táján is forgalom­ban lehettek.133 Ilyen késői banassac-i áru került elő például Arrabonából, amely a Traianus-Hadrianus időszakra keltezhető.134 Közép-Gallia műhelyeihez összesen 215 töredék kapcsolható, amelyből 23 reliefdíszítésü. Lezoux mű­helye egyértelműen azonosítható volt. A reliefdíszíté­sű terra sigillaták közül 7 Cinnamushoz (4, 6, 7, 10, 16) (16. tábla 4, 6,7,10,16), 1 Doeccushoz (2) (16. tábla 2) és 2 Paternus II-höz köthető (3,13) (16. tábla 3,13). Termékeit már korábbról is ismerjük Brigetióból.135 A Cinnamus-műhely árujának túlnyomó többsége egy­általán nem meglepő. E mesterhez kapcsolható töre­dékek a dunai tartományok markomann háborúhoz köthető pusztulási rétegeinek vezérleletei.136 Az elő­került töredékek közül 4 darab Kr. u. 150-170-re te­hető a tojásfüzér alapján. A belső kronológiát B. R. Hartley írta le britanniai leletek alapján.137 A kö­­zép-galliai műhelyek legkésőbbi időszakát képviseli Paternus II és Doeccus. Előbbi áruja szintén gyakori a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható réte­gekben.138 Paternus II-t J. A. Stanfield és G. Simpson Kr. u. 160-190139 közé keltezte. Doeccus G. B. Rogers szerint Kr. u. 170-200,140 A. Stanfield és G. Simp­son szerint Kr. u. 160-190141 között működött, oly­kor a 3. század elejére keltezhető leletegyüttesekből is ismerjük.142 A biztonsággal megállapítható közép­­galliai töredékek főként az Antoninus-korra tehető­ek, a Traianus-Hadrianus időszakra még a dél-gal­­liai, azon belül is a banassac-i áruk dominanciája fi­gyelhető meg. Névbélyeges töredékeken Paulus vagy Paullus (225) (26. tábla 1), Mallius (227) (26. tábla 3), Regulusf?) (228) (26. tábla 4), Borillus, Borio vagy Boriomarus (229) (26. tábla 5), Tittius vagy Titius (230) (26. tábla 6) nevét olvashatjuk. Ezek kö­zül Regulus(?) kivételével már mindegyik előke­rült Brigetióból.143 Paulus vagy Paullus Kr. u. 140- 170,144 illetve Kr. u. 160-200 közé tehető, Gabler D., Márton A. és E. Gauthier véleménye szerint azon­ban Pannóniában Kr. u. 180 után már nem fordul elő.145 Mallius Traianus-Antoninus időszakára kel­tezhető.146 Borillus, Borio vagy Boriomarus töredéké­ről nem dönthető el, hogy pontosan melyik mester­hez kapcsolható. Előbbinek két dátuma is lehetséges, az egyik Kr. u. 140-160,147 a másik Kr. u. 145-180.148 Borio vagy Boriomarus az Antoninus-korra149 keltez­hető. Tittius vagy Titius Kr. u. 140-180150 vagy Kr. u. 130-160 között működhetett. A díszítetlen darabokat csak kevés esetben lehe­tett biztonsággal meghatározni, méretük és állapo­tuk miatt. Drag. 18/31-es tányérok, Drag. 27-es, 30- as és 33-as csészék töredékei is előkerültek. A Drag. 30-as forma reliefdíszítéses, de nem lehet egyértel­műen mesterhez kötni, Hadrianus vagy Antoninus­­kori. A Drag. 33-as töredékek között előfordul a kon­­káv falú, horizontális vájattal ellátott típus, amely Kr. u. 170 táján még forgalomban volt.151 Ilyen típus is­mert a gorsiumi depóleletből, amelynek a keltezése az Antoninus-korra tehető.152 A Drag. 27-es csésze a dél-, kelet- és közép-galliai műhelyek terméke, a Kr. u. 2. század közepétől azonban fokozatosan felvált­ja ezt a Drag. 33-as formájú. A Kr. u. 180-ban vagy azután alapított táborokból, lelőhelyekről már hi­ányzik, vagy számuk igen alacsony,153 ilyen például Niederbieber. Brigetióból azonosítható volt Drag. 38 formájú mortarium is, amely a Curie 11-es típusának késői továbbfejlődése.154 Gyártása talán Traianus-ko­­rától kezdődött meg, Hadrianus idejében már bizto­san megtalálható.155 A forma a niederbieberi leletek között még világosan elkülöníthető.156 A terra sigillaták legnagyobb része, 52,56% Rheinzabern műhelyéből származik, ebből anya­gunkban 115 töredék reliefdíszítéssel ellátott. Ha­sonló arány sok pannoniai lelőhelyen megfigyelhető. Rheinzabern a Kr. u. 2. század közepétől a lezoux-i és közép-galliai műhelyek riválisaként lép fel. Sike­rességének oka Pannoniához való közelsége és az ol­csó vízi úton történő szállítás lehetett.157 Első nagy szállítási periódusa az alapítástól a markomann háborúkig tartott. A korai darabok közé tartozik Janufarius) I vagy a hozzá közel álló áru („der Art Janu I nahestehende Ware”) (64) (18. tábla 23), amelyet A. Mees „Proto Reginus nek is nevez, és ‘32 GABLER 2001,118. 133 MEES 1995,103. 134 GABLER 1971,22. ,3S JUHÁSZ 1935,11-15. 136 GABLER 2001,118. 137 HARTLEY 1972, 49. 138 GABLER 2002b, 230; GABLER 2001,118. 139 CGP1990,239. 140 ROGERS 1999,190. 141 CGP 1990,296. 142 GABLER 2006, 81. 143 JUHÁSZ 1935,13-14-144 CGP 1990, 317. ,4S GABLER-MÁRTON-GAUTHIER 2009, 464. 146 GABLER-MÁRTON-GAUTHIER 2009,347. 147 CGP 1990,311. 148 ROGERS 1999, 72-74. 149 GABLER-MÁRTON-GAUTHIER 2009,108. 150 CGP 1990, 291. 151 GABLER-PALÁGYI1989,111. 152 GABLER-KOCZTUR1976, 70-72. 153 DÜERKOP 2007, 75. 154 DÜERKOP 2007,127. 155 DÜERKOP 2007,127. 156 OELMANN1914, 30, Tafel 1. 157 HANTOS 2005,116. 36

Next

/
Thumbnails
Contents