László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Bartus Dávid et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2011-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről
BARTUS-BORHY-DELBÓ-DÉVAI-KIS-NAGY-SEY-SZÁMADÓ-SZÓRÁDI-VIDA il) Ezen kívül néhány perem- és aljtöredéket kell megemlítenünk. Két kisebb fazékforma peremtöredéke ismert a 2011-es ásatási évből (70, 71). (12. tábla 12-13) Az egyik töredéken a pereme alatt vékony, plasztikus szálrátétdíszítés figyelhető meg. A másik töredék érdekes, az eddigi leletek között is ritkaságnak számító, melegen lekerekített, befelé visszahajtott kialakítású, amelynek alkalmazása a Kr. u. 1. és a 2. században jellemző.39 A tároló- és szállítóedények alapanyaga egyetlen kivételtől eltekintve zöldes árnyalatú. Az illatszeres üvegek főként színtelenített és kisebb részben üvegzöld tónusú alapanyagból készültek (72-81). (12. tábla 14-20) Sajnálatos módon csaknem kizárólag peremtöredékek tartoznak ide, amelyek formája nem, csupán funkciója határozható meg. Az egyik üvegcsén a perem alatt vékony, plasztikus szálrátétből kialakított, spirálszerű díszítés látható. A 10 töredék közül mindössze egyet sikerült formailag besorolni, de ez is az egyik legáltalánosabb, gömbtestű illatszeres edények típusába tartozik. Az ablaküvegtöredékek (82-92) csaknem kizárólag üvegzöld árnyalatban készültek, de kékes tónusú is megjelenik közöttük. Átlagos vastagságuk 0,2 és 0,4 cm között váltakozik. Jó minőségű alapanyagból gyártották őket. A helyi igényeknek megfelelően egy homokkal felszórt keretbe öntötték az üvegmasszát, hogy azt a kihűlés után könnyen el tudják távolítani. Ennek következtében az ablaküvegek egyik fele érdes, apró buborékok figyelhetők meg rajtuk, míg a másik oldaluk teljesen sima felszínű. A töredékek legnagyobb része az L15-L16 szelvényből, néhány töredék az E20-F20, E21-F21, valamint a J13-K13 szelvényekből került elő. A viseleti tárgyak között csupán egyetlen üveggyöngyöt említhetünk (93). A kisméretű, gömbtestű tárgyat aranyfóliával díszítették.40 (3. kép) Az aranyfóliával díszített gyöngyök csakúgy, mint az edények, a hellénizmus időszakában jelentek meg. Általában színtelenített üvegből készültek ezek a gyöngyök, hiszen az aranyfólia szépsége így tudott igazán érvényesülni. A római korban méretük általában kicsi, 5-6 mm átmérőjűek, gömb vagy hosszúkás, henger alakúak. Az Antoninus-Severus-korból sok példányuk ismert Britanniából, de a Kr. u. 4. századtól gyakori leletek a Rajna, illetve a Felső-Duna vidékén is. Lehetséges, hogy egyik gyártóhelyük valahol a Rajna mentén lehetett.41 A lelet érdekessége az, hogy nem az általánosan elterjedt úgynevezett szendvicsgyöngyök közétartozik, ahol két üvegréteg között található meg az aranyfólia, hanem csupán az üveggyöngy felszínére applikálták rá a díszítést jelentő aranylemezt. 3. kép: Aranyfóliás üveggyöngy Abb. 3: Glasperle mit Goldfolie Összefoglalásként elmondható az, hogy az előző évek tendenciáival megegyező mértékben kerültek elő üvegtöredékek,42 főként az asztali használatú edények, poharak és tálformák a meghatározóak az anyagban. Kisebb mértékben vannak jelen a tároló- és szállítóedények, illetve az illatszeres üvegek töredékei. Az ablaküvegtöredékek jelenléte bizonyítékot jelent arra, hogy az épületek nyílásainak egy része üvegezett volt. Meg kell azonban jegyeznünk: mivel a vizsgált időszakban általános volt a törött üveg gyűjtése és újrafelhasználása, a településeken főként a kisebb, nem meghatározható töredékek maradnak fent. Ennél fogva a települések leletei sem tükrözik vissza az adott időszak, illetve terület mindennapi élete során használt tárgyak teljességét.43 KATALÓGUS 1. Kémikus tál peremtöredéke (10. tábla 1) Meghatározás: RÜTTI 1991, Form AR 20.2; ISINGS 1957, Form 80. Ltsz.: KGYM 2011.001.69. 39 COOL-PRICE1995, Kat. Nr. 809-810. 40 Zeiss Stereo Discovery.V8. géppel készült (KMOP-4.2.1/B-10-2011-0002). Leírás: Tál kihajló, melegen lekerekített, megvastagodó peremtöredéke. Méretek: á=i4 cm, vperemfa|=o,44 cm, v.tlagos=o,i7 cm. Színmeghatározás: színtelen. Keltezés: Kr. u. 1. század közepe-3. század közepe. 41 BOON 1977,193-207. 42 DÉVAI 2011,133; BARTUS-BORHYet al. 2012,11-21. 43 ANTONARAS 2010,300. l8
