László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892 - 1944)
EGY AVANTGARDE MŰVÉSZ TATA-TÓVÁROSON: SCHADL JÁNOS (1892-1944) Amint a fent említett növendékelpártolás történt, elkezdődött 2 éves nyomorunk. Két évig nem ettünk mást, mint zsír nélküli paprikás krumplit. Édesanyám kapott is egy vészes vérszegénységnek nevezett betegséget, ahol 5 millió vörösvérsejt helyett csak 600 ezre volt. Az orvosok megjegyezték, csoda, hogy él, mivel ennyi vörösvérsejt általában nem tud felvenni elég oxigént. Anyámnak mégis sikerült meggyógyulnia a Szent Margit Kórház orvosainak áldásos munkája következtében, és még elélt 88 esztendős koráig, egészségben. Az előbb említett 1938-as évtől két évig nem járhattam a gimnáziumba, az almásfüzitői olajgyárban dolgoztam, a tatai Angolkertben Simon bácsi és Kakula néni társaságában az utat horoltam. 6 filléres órabért kaptam, de ezzel a kis pénzzel is támogatni tudtamjjrága szüléimét, hogy éhen ne haljanak. A Herczeg Kertészetbe is felvettek, de oly gyenge voltam, hogy semmi hasznomat nem tudták venni, így kirúgtak a 7 filléres órabérű jó állásomból. Szüleim már ott tartottak a nyomor miatt, hogy öngyilkosok lesznek, és bennünket, két fiukat is magukkal viszik a halálba. A viszontagságok azonban még mindig nem találtattak elégnek a sorstól. Édesapám elég gyenge fizikumú ember volt. Sportolni nem szokott, tehát nem mondhattuk, hogy jó erőben van. Jött viszont egy feladat, amelyet csak Esztergomban lehetett megoldani. Apám hihetetlenül törvénytudó ember volt, annál is inkább, mert unokatestvére, Schadl Ernő volt akkortájt Magyarország legfőbb bírája, az ország legfiatalabb főbírája, akinek tárgyalásai színházi előadás humorosságával és kérlelhetetlen szigorral zajlottak. Nem engedhette meg magának, hogy bármi hivatalosan kért eljárásból kivonja magát. Tehát el kellett jutnia Esztergomba. Igen ám, de miből? Pénze nem volt rá, a feladat viszont nem tűrt halasztást. Volt Tatán egy fényképész, Kaksa Raymond, akinek volt egy vastagkerekű kerékpárja. Ezt a biciklit kérte kölcsön édesapám, és felülve rá, mindenféle gyakorlás nélkül nekivágott az esztergomi útnak, amely tudomásom szerint minimum 50 kilométer Tatától. De haza is kellett jönnie, ami így már 100 km! Becsülettel megtette az utat, de két hétig beteg volt tőle. Majd megszakadt a szívem szenvedése láttán. De a család ezt a megpróbáltatást is elviselte, apám felépült. Csoda történt Tatán. A grófi képtárban Plettenberg báró képe lezuhant a szegről. Karikája hibátlan volt, a szeg is a helyén, csak a képet hajította le egy jóakaró kéz, az Isten keze, hogy megmentsen bennünket az éhhaláltól. (A „csoda” magyarázataként arra kell gondolnom, hogy volt már Tatán kisebb földlökés régebben is. Most is ez történhetett, így maradt a szög is a helyén, a karika is épségben, a kép mégis a Szent György lovasszobra dárdájának döfésére volt ítélve.) Ajtónkon kopogtattak, és Ferenczi bácsi, aki a grófi család mindenese volt, jött azzal a kéréssel, hogy édesapám keresné fel a méltóságos grófnét, akinek kérése volna apámhoz az elszakadt Plettenberg-kép javítását illetően. Tekintettel arra, hogy édesapám festészeti tanulmányai és széles érdeklődése folytán Balló Edétől elsajátította a képrestaurálás tudományát, e munkát el tudta becsülettel vállalni. A grófék, látván a precíz restaurálást, megbízták apámat a teljes képtár minden képének restaurálásával. Mondanom sem kell, meg voltunk mentve. A zeneiskola ügye is megoldódott annak rendje és módja szerint: az elbizakodott igazgató sztriptíztáncos délutánt rendezett az iskolában, ami a gróf tudomására jutván egy azonnali igazgatókirúgással járt, az iskola egy időben történő megszűnésével. A két év tanulmányi szünet után végre visszakerültünk a gimnáziumba, ahol 1944-ben érettségizhettem. (...) IRODALOM HEVESY 1978 Hevesy I.: A Ma grafikai kiállításához, 1919. In: Hevesy I.: Az új művészetért. Budapest 1978. SZABÓ 1971 Szabó J.: A magyar aktivizmus törté nete. Budapest 1971. WEHNER 1994 Wehner T.: Tata-veduta. Szépmű vészed antológia. Tatabánya 1994. 171
