László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892 - 1944)
EGY AVANTGARDE MŰVÉSZ TATA-TÓVÁROSON: SCHADL JÁNOS (1892-1944) FÜGGELÉK IFJ. SCHADL JÁNOS: MAGUNKRÓL (RÉSZLETEK)6 Édesanyám, Kemenczky Erzsébet alig érte el a 12. életévét, amikor édesapja kénytelen volt rábízni, egyéb női segítség híján, testvérei gondozását. Ami csak elvárható volt egy 12 éves kislánytól, leendő anyám mindent megtett testvérei nevelésében, hogy azok hiányt semmiben ne szenvedjenek. Jutalma egy várhatóan hosszú földi élet reménye volt, amely meg is valósult. 88 éves koráig szinte betegségek nélkül élhette életét, kivéve a majd később taglalt vészes vérszegénységet, amely majdnem elvitte. Egy ilyen szorgalmas, a testvéreit nevelő leánykának a sors egyéb vonatkozásokban azért segítségére állt. Felcseperedvén olyan igaz barátra talált, mint a nagy művész, Vaszary János festő,7 aki találkozásaik folyamán mindinkább meggyőződött a kis Erzsébet hajlamainak irányáról, látván a műveltségre törekvését, szorgalmát és kitartását a nemes célok elérésének tekintetében. Vaszary János könyveket ajánlott Erzsébetnek, amelyeket ő el is olvasott, szerezvén vele az akkori idők ismereteinek birtoklását, vagyis egy kiművelt emberfővel lett gazdagabb Tata városa. Iskoláiban csak 6 elemi osztály elvégzését mutatták papírjai, de a magánszorgalommal végzett olvasások megteremtették számára a biztos alapot, hogy zenei tanulmányokat is merjen folytatni, ismervén saját képességeit. Budapesten egy kiváló zenepedagógust sikerült megismernie, Kelen Idát, a zongoraművész-tanárt, aki felvette Erzsébetet növendékei közé. Ehhez a tanárnőhöz járván ügyes zongoristává fejlődött, majd kis idő elteltével tanítani is kezdett, tanára engedélyével. És amit csinált, nem is rosszul tette. Barátkozásokra bizony nem tellett ideje, a három testvérkével való törődések szükséges volta miatt. Már-már vénkisasszony lett belőle az akkori felfogás szerint, amikor Tatára vezérelt a sors egy művészlelkű fiatalembert, aki gyámolatlansága folytán, barátok és ismerősök híján igencsak magányosan élte világát az ismeretlen Tatán. Festegette a tópartot, annak hangulatát is megörökítve képeiben. Egy ilyen festődélután alkalmával leendő anyám összeismerkedett Schadl Jánossal, a festővel. (...) Ma is állíthatom, ismervén együttélésük minden mozzanatát, hogy két okos, kedves, igen tisztességes világnézetű emberpár alkotta azt a közösséget, amelyet a Schadlcsaládnak neveztek Tatán. Idővel kialakult az ez idáig hiányzó baráti kör is. Mivel Erzsébetnek ekkortájt már nagyok voltak húgai, és önálló életet éltek Budapesten, ott férjhez mentek, gyermekeik is lettek, egyszóval anyám segítségére már nem szorultak. (...) Ifj. Schadl János (1924- ) Magunkról címet viselő családi memoárja a Kuny Domokos Múzeum adattárában található, 2013.1.1. adattári számon. A visszaemlékezéspublikálatlan, részleteiben itt jelenik meg először. Édesapám fiatalkori sorsáról, életviteléről nem sok adat áll rendelkezésemre, mivel Keszthelyen élt, ahol a nagy tehetségű építész, egyetemi tanár papa mellett sokat tanulhatott. Ehhez kedve is volt, mivel születetten érdeklődő típusú ember lévén, amit el lehetett sajátítani a tudomány terén, azt el is sajátította. Mint a szivacs a vizet, úgy szívta magába a világ minden irányából elérhető tudást. Nem találkoztam még sem azelőtt, sem azóta hozzá hasonló műveltségű emberrel. Csodálatos agya mindent megjegyzett, ami valaha is elébe került, és hasznos lehetett egy ember műveltségének tartalmában. Még mechanikai, kémiai ismeretei is voltak, és pontosak, soha nem tévedett a dolgok helyes felismerésében. Beszélni is tudott róluk, akár előadásokat tartani is a festészettől teljesen idegen témákról is. Vallásos beállítottságú ember volt, aki az Istenben való feltétlen hitet hirdette és gyakorolta is. Képeiben is megnyilvánult a vallásosságnak sok jele. Nem szerette viszont a papokat, akikről azt tartotta, hogy Krisztust a lábánál fogva rángatják, maskarákba bújva templomokban, a nép cirkuszi szédítése érdekében. Számára elég volt a külsőségeket nélkülöző mélységes istenhit. Tanulmányait Keszthelyen végezte. Letett egy általános gimnáziumi érettségit, majd édesanyja kívánságára még egyet, egy kereskedelmi érettségit is. Amint már említettem, a tudás minden formája ragadt rá, nem esett nehezére a második érettségi letétele sem. Baráti köre, keszthelyi lévén, a nyaralásukat ott töltő művészekkel jött létre. Elsősorban muzsikus szeretett volna lenni, mivel az volt a leghamarabb elérhető művészeti forma, majd átváltott a festészet iránti rajongásra. Egry József - aki akkortájt már jó nevű festő volt - fogadta barátságába a még bizonytalankodó fiút, aki a rajzolás tudományát éppen tanulgatta. Kapóra jött az Egryvel való barátság kialakulása, mivel Egry ebben a témában nagy volt. Különös dolgokat is csináltak együtt, nem egészen a „normális” határait döngették, amikor besorozták őket. Egry Jóska például fára mászott, és dunyhájával leugrált többször is, parancsnokainak szeme láttára, akik aztán be is záratták az elkülönítő szobába, ahol elmebaj okán kezdték kezelni, persze sikertelenül, mert ha parancsnokot talált látni, azonnal újból és újból kitört rajta az előbb említett „elmebaj”. Persze makkegészséges ember volt, kutya baja, de ha nem játssza meg magát, talán a fronton pusztult volna el. így megmenekült a háború borzalmai-Vaszary János (1867-1939) festőművész 1912-ben építette műtermes villáját Tatán. Attól kezdve a nyarakat mindig itt töltötte feleségével. 169
