László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Perger Gyula: Rédey Miklós levelei Mohl Adolfhoz
PERGER GYULA metszések útján - végzi el a felvételt. Ennek dacára cikke geodéziai kulturáltságunk régi voltának rendkívül fontos bizonyítéka. Gáty ugyanis a numerikus felvételi eljárások alkalmazása mellett tör lándzsát s teszi ezt 1835-ben tehát közel 100 évvel ezelőtt. Bámulatos élességgel figyeli mea a grafikus felvételi eljárás hátrányait s hasonló szabatossággal emeli ki a numerikus mérőmódszerek előnyeit. Az. amit a 26. bekezdésben ír, ragyogó bizonyítéka annak, hogy száz évvel ezelőtt már milyen mélyen gondolkodó geodéta mérnökeink voltak. Ha meggondoljuk, hoau a legtöbb modern állam csak a jelen század elején kezdte alkalmazni a numerikus módszereket. mint általános felvételi eljárásokat, nagyon sokra értékelhetjük Gáty István 1825-ben leírt megállapításait. A cikkből érdekesen domborodik ki az is, hogy Gáty vérbeli mérnök volt, aki nemcsak pontossága, de gazdaságosságra is törekedett, s ezért tisztán látta a numerikus felvételi eljárások jelentőségét a mérés ökonómiája szempontjából is. Gáty cikke természetesen kortörténeti szempontból is nagyon érdekes. A cikket ennek kidomborítása végett szó szerint közlöm, csupán a bennünket nagyon zavaró hiányjeleket (vesszőket) hagytam el. Nyelvtörténeti szempontból nagyon jelentős, hogy a kifejezések - néhánytól eltekintve - alig változtak azóta, s azért mi - jó Gáty István késői utódai - úgy olvashatjuk cikkét, mintha azt ma. nekünk írta volna.« Ez Oltay előszava, és ezzel jön - a cikk szószerint. A cikk végén pedig meglepetve olvasom: »... Egyébiránt bővebb utasítást és értesítést veheti akár Tatán magamtól, akát Pesten is Fábián Gedeon úrtól Hatvani utcában az „Fekete elefánt”-nál 2-ik emeletben. Költ Tata mezővárosában ns. Komárom vármegyében július 15-én 1835. Gáty István ingénieur« Perger Gyula Kuny Domokos Múzeum Tata E-mail: pergergyula61@gmail.com 19 Tata-Tóvárosi Híradó 52. évf. 38. sz. 1931. szeptember 19-Tehát ez a kitűnő mérnök vagy Tatán lakott, vagy ami még valószínűbb ott volt mérnöki irodája is, és ott működött. Kezeit csókolja szerető fia Laci Az aláhúzásokat én tettem, nem Oltay cikkében van úgy” A fenti, Rédey Miklós által és Rédeyhez írt levelek híven tanúsítják, a „Spectator” által, Tata monográfusának halálakor írt nekrológban* 19 megfogalmazottakat: „Tata története 1888-ban jelent meg önálló könyv alakjában és négy részben, a város alapításának idejétől egész 1848-ig tárgyalja Tata történetét. A munkának nemcsak localis volt a jelentősége, hanem a várostörténeti monográfiák között díszes helyet kapott. Alapos, lelkiismeretes volt a kutató munka, amelyet a fiatal jogász Rédey végzett és e munka megjelenése óta sohasem szűnt meg Tata történetén dolgozni. Kutatószenvedélyénél csak munkabírása volt nagyobb: az évek évtizedek folyamán óriási anyagot gyűjtött össze és a könyvtárak, levéltárak írásai között már alig található Tatára vonatkozó olyan adat, amely Rédey jegyzetei között ne szerepelne. Lapunkban igen sokat, úgyszólván állandóan publikált, de még hatalmas kötetnyi kézirat maradt hagyatékában. Rédey Miklósnak volt a legszebb metszetgyűjteménye Tatáról, s általában gyűjtött minden emléket, amely szülővárosára vonatkozott. Tata városának nagy fia, rajongó szerelmese, leghívebb barátja halt meg Rédey Miklósban. Hiányozni fog nekünk és mindenkinek, akiknek szívügye a régi történetű patinájú város sorsa és fejlődése.”20 Tata-Tóvárosi Híradó 52. évf. 38. sz. 1931. szeptember 19-160
