László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Perger Gyula: Tatai harangláb (dokumentumok a Tóvárosi harangláb történetének két fejezetéhez)
PERGER GYULA mány lebontására, mert most kilátás van reá, hogy önnön maga fogja felmondani a szolgálatot s még valakinek életébe is kerülhet ez a rozoga, őskori maradvány végelgyengülésben történt összerogyása.”8 2. kép: Az Esterházy tér a 19. század végén (KDM TGy Itsz. nélkül) Abb. 2: Der Esterházyplatz am Ende des 19. Jhs 1897-ben már nemcsak mint életveszélyes építmény, hanem egyenesen a várost elcsúfító „madárijesztő” képében jelent meg a harangláb: „Tóvárosnak tudvalevőleg egyik legutálatosabb dísze a főtéren levő haranglábnak nevezett szélmalom. Ezen a város külcsínját elrútító madárijesztőn van négy óra is, de csak díszül, miután egyik sem mutatja pontosan az időt, mit különben nem is igen lehet kérni, miután mindegyik óralapnak csak - fél mutatója van. Annak idején említettük volt, hogy a tulajdonjogot illetőleg a hitközség per(r)el támadta meg a politikai községet, mely a haranglábat legjobban szerette volna eltávolítani. A pereskedést, mint most értesültünk abban hagyták, miután a bizonyítási eljárást nem lehetett megtartani. Tóvárosban tehát megmarad a status quo.”9 (2. kép) Mohi Adolf precizitásának - és gyűjtőszenvedélyének - köszönhetően a híradóban felemlített per anyaga, illetve annak legfontosabb dokumentumai is ránk maradtak. Mohi 1902. évi tatai kinevezésétől kezdve gyűjtötte és rendezte egyházközségének dokumentumait. Számos fogalmazványt és hivatalos dokumentumot is tematikus dossziékba sorolt - olyanokat is, amelyek később nem kerültek be az egyházmegye hivatalos adminisztrációs anyagai közé.10 * Bár hagyatéka szétszóródott," a tóvárosi haranglábbal kapcsolatos „gyűjtése" - legalábbis a 19. század végétől a 20. század elejéig terjedő időszakra vonatkozóan - teljesnek tekinthető. Az alábbiakban elsőként a harangláb tulajdonjoga tekintetében keletkezett dokumentumokat, majd az annak lebontását célzó törekvéseket tartalmazó iratokat mutatjuk be. KIÉ A HARANGLÁB? Az 1880-as évek elején kezdődött „per” alapját éppen az építmény tulajdonjogára vonatkozó dokumentumok hiánya, illetve bizonytalansága adta. Míg Tóváros képviselőtestülete a község jegyzőkönyvébe 1774-ben rögzített - nyilván a fentebb idézett építésre vonatkozó - bejegyzésre alapozta tulajdonjogát, addig a római katolikus egyházközség az 1830- as Canonica Visitatiora hivatkozhatott. Bizonyosan csak annyit lehetett tudni, hogy a harangláb 1868 óta Tóváros kezelésében volt, s nyilvánvalóan a község élvezte az építmény hasznait is. Talán éppen a harangláb leromlott állapota és annak funkciója indította arra Horváth Ferenc plébánost, illetve a hitközség képviselőtestületét, hogy „visszaigényelje jogos tulajdonát”. A dokumentumok tanúsága szerint - bár Tóváros már 1882. november 29-én határozatot hozott a harangláb átadásáról - az ügy csak két Tata-Tóvárosi Híradó. 14. évf. 51. sz. 1893. december 23. 4.: „Hírek” rovatban. 9 Tata-Tóvárosi Híradó. 18. évf. 30. sz. 1897. április 15. 3.: „Hírek” rovatban. A működésképtelen toronyórák még 1913-ban, a Tata-Tóvárosi Híradó november 1-i számában is szerepeltek, a „Tárca” rovat pamfletjében. évtized múltán rendeződött az átruházási szerződés aláírásával, illetve annak hatósági jóváhagyásával. „A tóvárosi romjai) kathjolikus) egyház község elöljáróságának a tóvárosi harangok és harangalap kezelésének, a hitközség részére átadása iránt benyújtott kérelme tárgyában megtartott vizsgálat, az állandó választmány javaslata alapján. Miután a tóvárosi romjai) kathjolikus) hitközség elöljárósága, hivatkozva a canonica visitatio 1830 évi letételére, a tóvárosi harangokat és haranglábat, nemkülömben a harangalapot, mint a tóvárosi romjai) kathjoiikus) hitközség tulajdonát Tóváros község kezelése alól átadatni kívánja, míg ellemben, Tóváros község képviselő testületé, hivatkozva Tóváros község 1774 évi jegyzőkönyvének egyik, s eredetiben bemutatott pontjára a haran-10 Mohi Adolf rendezte a plébánia irattárát, levéltárát, az alapítványi számadásokat is. Vő.: MOHL1909, 207. 11 Mohi Adolf és Mohi Antal hagyatéka a győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, valamint a Győri Egyházmegyei Levéltárba került. A két Mohi anyagának szétválogatását, rendezését és leltározását tíz éve kezdtem meg. II8