Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Bartus Dávi et el.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2010-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről
Bartus-Borhy-Dévai-Kis-Nagy-Sey-Számadó-Szórádi-Vida dékban [SE 114] számos LEG I AD PF bélyeges téglát találtunk) jelentkezett, ami a római kori város további kiterjedésének immár városszerkezetben történő kutatását teszi majd lehetővé. A K14 szelvénytől délre elhelyezkedő szelvényben (K15) érdekes módon a jelentős mélyülések ellenére sem sikerült járószintet és falakat elkülönítenünk. (Az SE 121 sárgásbarna agyagos rétegben 4x2 m-es szondát nyitottunk, amelyben elkülönítettük az agyagomladékot a déli metszetfal mentén [SE 156], a sóderes réteget a szonda északi felében [SE 160]; a maradék, barna kevert agyagos felület az SE 161 rétegszámot kapta.) Csatornarendszer (4-5. tábla) Az 5 egybenyitott szelvényben (K16, K17, K18, L17, L18) egymásba átnyúlva folytatódó, egymással összefüggő jelenségeket, objektumokat találtunk. A K16 szelvényben indul egy kavicsos felületű, eredetileg (utolsó fázisában) kőlapokkal burkolt udvar. A K16 szelvényben az SE 026 számmal jelölt udvart nyugat felől talán az SE 096 kőfal (?) határolja, amely talán a K15 és K14 szelvényekben folytatódik (K15?/ SE 085; Ki4?/SE 075). Az SE 026 rétegben a szelvény északi felében szondát nyitottunk. Az SE 025 és 028 rétegeket átvágva az SE 124 réteg jelentkezett a szelvény északnyugati sarkában. A szelvény északkeleti sarkában az SE 025, SE 124 alatt agyagos és sóderes rétegek váltották egymást (SE 109,124,123,137,138, 142,143). A szelvény északkeleti sarkában 2x2 méteres szondát mélyítettünk, itt az SE 143 réteg alatt az SE 172 fekete, faszenes réteget bontottuk ki, amelyből kötéldarab és talán textilmaradványok kerültek elő. Tovább nem mélyítettünk, ezen a szinten (SE 142) megálltunk a bontással. A szelvény északnyugati sarkában az SE 126 cölöplyukat bontottuk ki; 80 cm mélységű, oldalát kövekkel rögzítették, a felszínen nagyméretű kövekkel rakták ki (betöltése SE 125). Az SE 026—027 rétegeket (már a Kiy-es szelvényben) délről az SE 044 kelet-nyugati irányú kőfal határolja. A fal nyugati sarkától északra az SE 047 sárga agyagréteg, a fallal északi oldalon párhuzamosan az SE 046 kavicsos agyagréteg határolja. Az SE 044 fallal párhuzamosan fut a kelet-nyugati irányú kis csatornaszakasz (SE 045) (130 cm hosszú), amely beköt az SE 020-as észak-déli irányú főcsatornába”. A köves udvart (SE 026) az utolsó periódusban kőlapokkal burkolták, amelyek egy kis felületen meg is maradtak (SE 043). Ez a réteg azonos az L16/SE 107 réteggel. Az SE 020 csatornától keletre (már az L17 szelvényben) a kövezett/sóderes udvar folytatódik (SE 107). Az SE 045 csatornaszakasszal szemben a főcsatornának” (SE 020) van egy kelet felőli bekötése is. Itt a kelet-nyugati irányú „mellékcsatornát" (SE 173) 170 cm hosszan bontottuk ki. A főcsatorna” (SE 020) csaknem 8 méter hosszan észak-déli irányban fut végig az L17 és L18/K18 szelvényeken. Alját tegulákból rakták ki, oldalait kövekből rótták össze. Ugyanez a szerkezet jellemzi a kelet-nyugati irányú „mellékcsatornákat” is. Az SE 107 udvart a L17 szelvényben a kelet-nyugati irányú fal (SE 130) határolja, az SE 173 csatornától délre. Ez a fal az K17/SE 044 fal keleti folytatása. A vályogfal (L18/SE 090) észak-déli szakaszának és a kelet-nyugati falszakasz (SE 130) csatlakozásának megkeresése céljából 2x2,30 m méretű szondát nyitottunk. Itt, az SE 053 rétegben az SE 165 rétegig mélyítettünk. Ezt elbontva elkülönítettük a sárga agyag (SE 175) (északi részén) és a barna földrétegeket (SE 174) (déli részén); ez utóbbit 2 nagyméretű tegula borítja. A bontás során egyértelművé vált, hogy ebben a vonalban falkiszedés határolja a kavicsos udvarszint (SE 107) keleti peremét, amely az SE 130 réteg csatlakozását jelentené. A K18 szelvényben a kelet-nyugati irányú faltól (SE 044) délre az SE 134 agyagfelületen álltunk meg. Megállapítottuk, hogy a rétegek dél felé erőteljesen lejtenek, többször égett faszenes és pirosán átégett agyagfoltok/égésfoltok jelentkeztek benne. Az SE 044 fal és az SE 020 csatorna csatlakozásában 2x2 m-es szondát nyitottunk az SE 134-ben. A szonda déli felében az SE 141, északi felében az SE 166 rétegekben álltunk meg. Megállapítottuk, hogy az SE 134 rétegre rakták rá a kőfal (SE 044) alapozását, amely az SE 141-ben és SE 166-ban lefelé már nem folytatódik. Az L18 szelvény keleti felében kibontottuk az észak-déli irányú agyagfalat (SE 090), amelynek egy részét az alapozási árokig (SE 092) tettük szabaddá. Tőle keletre tegulás-freskós omladék (SE 093) került elő. A vályogfaltól (SE 090) nyugatra és délre sárgásbarna, agyagos réteget bontottuk ki (SE 094). A szelvény nyugati felében 2 m szélességben szondát nyitottunk, és az SE 094 réteget mélyítve barna agyagréteget (SE 129) találtunk, az SE 130 faltól a szonda teljes felületén. Az SE 175 rétegben pedig megtaláltuk az SE 130 fal derékszögben megtörő, északdéli irányú folytatásának falkiszedését (SE 176). Összességében megállapíthatjuk, hogy a fő- és mellékágakból álló csatornarendszer a II. insula első, általunk ismert épületének sóderes alapozású, kövezett udvara alatt helyezkedett el, és a 10%-os lejtésének köszönhetően a gravitációt kihasználva az épület déli (záró?)falán át vezette el a vizet az épületen kívüli, jelenlegi ismereteink szerint beépítetlen részre. A rétegek elhelyezkedéséből sejthető, hogy a terület ezen a részen az ókorban erőteljesen lejtett. 8
