Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Dévai Kata - Gelencsér Ákos: Római kori lakóépület és üvegműhely Brigetióból

Dévai Kata-Gelencsér Ákos helyre utaló leleteket, üveggolyókat kis csapocskák­kal. Barkóczi László véleménye szerint egy részük deformált, biztosan nem készáruk voltak, nyak- és szájkiképzés nem található rajtuk, a töredékek bel­ső' részének falvastagsága különböző. Ezek valószí­nűleg hibás darabok, amelyeket helytelenül tettek a fúvócsőre, ezért egyenetlen lett a falvastagság, illetve szétpukkadt az üveg. Ezekből feltehetően olyan ke­rek, parfümös üvegeket gyártottak volna, amelyeket az észak-italiai és germaniai kora római sírokból is­merünk.24 Szőnyi Eszter szerint viszont kétséges ezt üvegműhelynek vélni, legalábbis a deformálódott, átlagosan 4 cm átmérőjű zöld, kék, sárga és színte­len, áttetsző üveggömbök alapján, ugyanis az egyik­ben gyantaszerű anyagmaradvány volt megfigyelhe­tő, amely pedig bizonyítéka lenne az üvegek haszná­latának.25 Brigetióban Paulovics István már az 1930-as években feltételezett egy műhelyt, a legiotábor dél­nyugati sarkától 150 méterre nyugatra előkerült üvegmáz darabok alapján. Ez az adat ma már nem el­lenőrizhető. Az 1940-es években egy leletmentés so­rán a tábortól délre, a canabae területén találtak egy világoszöld, erősen deformált, az egyik végén össze­forrasztott üvegtálperemet. A felülete érdes, pere­mén törésfelülettel, fogó lenyomata látszik rajta. Ez a darab Barkóczi László véleménye szerint egy műhely rontott darabjának tekinthető.26 Ugyanakkor nem bi­zonyíték arra nézve, hogy ez a műhely Brigetióban lett volna, ugyanis ha a használatot nem gátolta, for­galomba kerülhettek olyan darabok is, amelyeken szerszám lenyomata látható. Intercisában 1973-ban tártak fel a tábor délnyu­gati sarkától 30 méterre egy üvegműhelyt, amely öt kemencéből és körülbelül 200 kg üvegsalakból állt,27 ez a műhely a Kr. u. 260-as évekig lehetett haszná­latban. A cohors I Aurelia Antoniniana milliaria Hemesenorum Intercisába helyezése után a sorozá­­si területről számottevő civil lakosság bevándorlásá­val számolhatunk, több hullámban. Nevek és sírfel­iratok alapján nagyszámú lehetett a keleti népesség a canabaeban, és hozzájuk kötődhet a keleti üveg­gyártási tradíció meghonosítása Pannóniában. Ke­leti üvegfúvó mesterek máshol szintúgy megtele­pedhettek, így lehetséges, hogy Aquincumban vagy Brigetióban keleti származású mesterek tevékeny­kedhettek.28 Üvegműhely maradványait találták a szlovén ré­gészek Rabelcja faluban, a valamikori Poetovio ipa­24 BARKÓCZI 1988, 32-33. 25 SZŐNYI 1973, 22. 26 BARKÓCZI 1988, 31. 27 VISY1974, 316. BARKÓCZI 1988, 32. 29 KOROÉEC 2004,67-69. 30 SALDERN 2004, 632. 31 SALDERN 2004, 628. ros negyedében, ahol fazekas-, téglagyártó- és ko­vácsműhely is működött. Nagy mennyiségű üveg amphora töredék került elő, valamint egy kemence­maradvány, amely tégláinak belső részét üvegréteg fedte be, ezen kívül megmunkálatlan üvegdarabo­kat is feltártak, amely alapján biztosan feltételezhető műhely működése. Jelentős lelet innen egy Pan alak­jával díszített formatál töredéke, amelynek lenyoma­ta egy Ptujban feltárt sír deformálódott palackján is fellelhető. A műhely működése valószínűleg a Kr. u. 2. század második felére és a Kr. u. 3. századra da­tálható.29 Üveggyártó műhelyek a Római Birodalomban Más provinciákból szerencsére már jóval több ismeretünk van az üveggyártó műhelyekre vonat­kozóan. Nem csupán a római kort tekintve, de a Kr. e. 1500 és Kr. u. 400 közötti időszakból több, mint 100 üveggyártó műhelyre utaló kemencemaradványt ismerünk.30 A nyugati provinciákban különösen Aquileia, Róma, Puteoli, Mérida és Tarragona, Sain­tes, Lyon, Avenches, Augst, Aix-en-Provance, Trier, Köln és London ismert. A kemencék alakjukat te­kintve változatos formát mutatnak, a legelterjedtebb a kör alakú kemence, de gyakori a négyzet és tégla­lap alak is, ritkább a félkör vagy a körteforma, hoz­zá kapcsolt téglalap alakú résszel, amelynek funkci­ója a hűtés lehetett.31 Az Alpoktól északra általában a kör és félkör alakú kemencék voltak elterjedtek, eze­ket elsősorban az üveg olvasztására használták.32 Az olvasztásra használatos kemencék a római korban ál­talában kicsik voltak. Ezt alátámasztja néhány képi ábrázolás, valamint az Avenches-beli feltárások, ahol a belső kerület 45-65 cm között mozgott, a külső át­mérő 75 cm-t tett ki.33 Hasonló méreteket mutat­nak további fűtőberendezések is (Montigny, Augst, Aix-en-Provence).34 A Lyonban található üveggyár­tó műhely kemencéi szintén félkör, kör, illetve egy­másba kapcsolódó félkör alakúak, padozatuk és fa­luk főként tégla.35 A kör alakú rész a tűztér funkci­óját töltötte be, a felső részen, kissé elcsúsztatva egy kis szögletes munkateret alakítottak ki, ahol az üve­get olvasztották.36 Az Alpoktól északra található te­rületen csak néhány kör alaktól eltérő alaprajzformát találunk. Ezekben az esetekben a félkör alakú tűztér­­hez téglalap alakú rész kapcsolódott.37 Általában tég­lát használtak építőanyagul. A Kaiseraugstban ta­lált és Köln-Eigelstein38 lelőhely kemencéi valószí-32 SEIBEL1998, 36. 33 MOREL-AMREIN1992, 5. 34 STERN 1999, 455-35 MOTTE-MARTIN 2003, 305-309. 36 BECKER-MONIN 2003,301. 37 SEIBEL 1998,36. 38 FREMERSDORF 1965-66, 40. 64

Next

/
Thumbnails
Contents