Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Bartus Dávi et el.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2010-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről

Bartus-Borhy-Dévai-Kis-Nagy-Sey-Számadó-Szórádi-Vida

ban a dunai limes mentén (Brigetio,112 Aquincum,“3 Intercisa114) Hadrianus korában jelentek meg,115 nagyobb importjukkal a 2. század végén lehet számolni. A Római Birodalomban a 3. században is kereskedtek még a bennük tárolt anyaggal.116

Ezen típus gyártóközpontjai egyelőre kevéssé ismeretek, valószínűleg a kis-ázsiai partvidékre és az Égeikumba lokalizálhatóak.“7

A 2. század közepétől jelentek meg a festett feliratok az amphorák ezen típusain: leginkább csapatnevek, amelyek alapján feltételezhető, hogy elsősorban a római hadsereg részére szállították. Pannonia provinciában csupán két feliratos töredék került elő. Az egyik a hadsereghez köthető graffito és Aquincumban látott napvilágot,118 a másikat pedig Savadéban találták.119

Schörgendorfer 55S120

A Schörgendorfer 558 típusú amphorák nyakán olvasható fekete festett feliratok egyértelműen utalnak arra, mit tartalmaztak. Különböző receptek alapján tartósított fekete (oliva nigra) vagy zöld színű (oliva alba) olajbogyót tároltak bennük. Megvastagodó szalagperemmel és hosszú, hengeres nyakkal rendelkeznek, amellyel párhuzamosan futnak a külső részükön kettő, belül három bordával tagolt fülek. Két formai variánsát ismerjük: az Észak-Italiából előkerülteknek erőteljesebb füleik és kerekebb testük van.121 Pannóniában viszont kivétel nélkül csak a vékonyabb, karcsúbb kialakítású Schörgendorfer 558 típusú amphorák találhatóak meg.122

A lelőhelyen 2010-ben előkerült nyaktöredék azonosításában az a sekély vájat segített, amely ennek a típusnak az egyik jellegzetes ismertetőjegye (10). A töredék törésfelülete vörösessárga színű, viszonylag homogén mátrixában kevés sötétbarna szemcse és mica található.123 (14. tábla 8)

Gyártását korábban az Isztriai-félszigethez próbálták kötni,124 de a petrológiai vizsgálatok ezt egyértelműen kizárták.125 A gyártási hely lokalizálásában segíthetnek az időjárási viszonyok: olajbogyó termesztésére alkalmas klíma még Baeticában és Italiában volt. Az Itáliai-félszigeten több hely is szóKELEMEN1993, 46-47.

113 GABLER-HÁRSHEGYI et al. 2009; HÁRSHEGYI 2004, 116-118; HÁRSHEGYI 2008, 174; KELEMEN m3, 46-47-1,4 KELEMEN 1993,46-47.

115 GABLER-HÁRSHEGYI et al. 2009, 64.

1.6 PEACOCK-WILLIAMS 1986, 213.

1.7 OPAIJ-TSARAVOPOULOS 2010, 26.

118 COH I f C XVI C. Feloldása: Cohors I Flavia Canathenorum XVI congii(?). (GABLER-HÁRSHEGYI et al. 2009, 64.)

119 CCCX. (NAGY 2011,31.)

120 SCHÖRGENDORFER 1942.

ba került (a Pó folyó és a Como-tó környéke, Emilia és Marche tartományok), de ezek a területek csak a helyi szükségleteket elégítették ki. A közép-italiai Venafrum nagyon híres, jó minőségű termékeit pedig csak írásos forrásokból ismerjük.126 Pannóniába, így Brigetióba is minden bizonnyal nem innen importálták az olajbogyót. A vindobonai darabokon végzett petrológiai vizsgálatok észak-italiai (Gardató völgye, Padova környéke) műhelyekre utalnak,127 lehetséges, hogy a fenti két limes menti városba ugyanonnan érkezett az olajbogyó.

Birodalmi szinten a Kr. u. 1-2. században használták az amphorának ezen típusát. Pannonia területén Claudius kora és a 2. század közepe között számolhatunk velük,128 de figyelembe kell venni, hogy egy carnuntumi töredék kontextusa a 3. századra datálható.129 Az eddig Brigetióból publikált Schörgendorfer 558 amphora leleteket Domitianus és Antoninus Pius uralkodása közé keltezhető rétegekben találták,130 a 2010-ben talált brigetiói töredék is valószínűleg ebben az időben került a városba.

üressel 7-11

A római konyhaművészet elengedhetetlen részét képezték a különböző halszószok, halmártások. Több fajtáját ismerjük {garum, liquamen, salsamenta, muria és hallex), amelyeket többek között üressel 7-11 típusú amphorákban szállítottak. Számos formai variánssal rendelkezik ez a típus, de mindegyikről elmondható, hogy széles peremátmérőjű, hosszú nyaka ovális testben folytatódik, amely pedig hosszú csúcsú, üreges aljban végződik. Szalagszerű, ovális keresztmetszetű fülén néha hosszanti vájat figyelhető meg.

A leletanyagból két töredék sorolható ebbe a típusba (11-12). (15. tábla 1-2)

Ezeket az edényeket számtalan műhelyben készítették a mai Kelet- és főleg Dél-Spanyolországban.131 Nagyobb volumenű gyártás folyt Baetica és Tarraconensis provinciákban (Cádizi-öböl és Gibraltár környéke).132 A brigetiói ásatáson 2010-ben előkerült két töredék anyaga alapján nagy valószínűséggel egyazon edényhez tartozott. Anyagszerkezetük-BALDACCI1972, 27-28.

122 BEZECZKY 2005, 55.

123 Ez az anyagszerkezet hasonlít néhány vindobonai darabhoz: SAUER 2005, T. 4-/3,5.

124 BALDACC11972,27-28; DEGRASSI1956,108-109.

125 BEZECZKY 1987,31-33-126 BEZECZKY 2005, 53-54-127 BEZECZKY 2005,57.

128 BEZECZKY 1997b, 158; HÁRSHEGYI 2010, 51.

129 BEZECZKY 1997b, 160, No. 42.

130 BEZECZKY 1999,66.

131 PEACOCK-WILLIAMS1986,118.

132 PEACOCK 1974,232-243.

26