Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban
Muskovics Andrea Anna sével a gyümölcstermelés meghonosittassák s ama veszteséget, mely szőlőhegyeink pusztulásával lakosságunkat sújtja, némileg paralizálja.”87 A gyümölcstermeléssel kapcsolatban az újságok arra is felhívták a figyelmet, hogy a kereskedelemben nehézségekre kellett számítani, ugyanis a monarchia gyümölcstermelésre utalt tartományai mellett nem biztos, hogy megfelelő piaca lehetett minden gyümölcsnek. Ez azért volt, mivel a többi ország gyümölcstermő vidékei közelebb álltak a külföldi fogyasztókhoz, ezáltal könnyebben exportáltak. Emellett az előállítási költségük is alacsonyabb volt, illetve mint hegyes vidékek jobban védettek voltak a jégtől és az éjjeli fagyoktól. Mindezek ellenére szükségesnek tartották a gyümölcs termesztését, de hangsúlyozták, hogy olyan gyümölcsfákat kell ültetni, amelyeknek piaca biztosított volt, továbbá figyelembe kellett venni az éghajlati és talajviszonyokat. A gyümölcstermesztésre nem megfelelő egykori szőlők helyére komlót és mákot javasoltak.88 Annak ellenére, hogy az 1890-es évek második felében a szőlők helyreállítása megindult, s a homoki területek is teremni kezdtek, az egyéb jövedelempótló ágazatok hangsúlyozása továbbra is fontos maradt. Az Esztergomi Borászati Egylet még 1928-ban is azt hangoztatta, hogy a városnak létre kell hoznia egy nagyobb gyümölcsöst, emellett a málna és a szamóca művelését kell meghonosítani.89 A szőlőművelés és borkezelés terén bekövetkező változások A területi átrendeződés mellett a borkezelésben javulás következett be, egyre nagyobb gondot fordítottak a kereskedelem igényeinek megfelelő bor előállítására. Ebben az Esztergomi Borászati Egyletnek is jelentős szerepet kell tulajdonítanunk. A szőlőművelés és borászat során használt technológiával, az alkalmazott ismeretekkel már a filoxérát megelőzően is gond volt, a gazdák egy része nem fordított kellő figyelmet a borkészítésre, ami az esztergomi bor hírnevének lerombolásához vezetett. A Vasárnapi Újság már 1856-ban arról számolt be vizsgált településünkkel kapcsolatban, hogy régen mind fehér-, mind pedig vörösborai híresek voltak, de újabban egyre többen a mennyiségre törekedtek, ami a minőség rovására ment.90 Néhány évvel később a Borászati Füzetek pedig már egyértelműen a kezelés hiányáról írt. Az esztergomi vörösbornak van „egy megbecsülhetetlen tulajdonsága, t. i. a zamat, ámde ez csak ritkán tűnik fel tökéletesen kifejlődve, Esztergom és VidékeX. évf. 83. sz. 1.1888. október 14. Esztergom és VidékeXII. évf. 97. sz. 1.1890. december 4. 89 Az Esztergomi Borászati Egylet iratai: KEML X.io8.i/a. (1928. december 21.) 90 Vasárnapi Újság 33. sz. 282.1856. augusztus 17. 91 Borászati Füzetek IV. füzet 249-250.1869. április. minek a kezelés hiánya az oka.”91 Természetesen ekkor is voltak olyanok, például Reviczky Pál, akiknek „kezelése alatt (...) Esztergom hegyei olly dicső bort teremnek, hogy ürmöse a badacsonyi, aszúja pedig a hegyaljai mellett is becsületet vall”,92 de sajnálatos módon ők csak a gazdák kisebb körét tették ki. A Borászati Füzetekben szereplő cikk írója ennek ellenére pozitív hangon zárta írását: „Esztergomban a borászati ipar kifejlődésének szép jövője van, mert a jóakarat nem hibázik az értelmesebb termesztők részéről, és már is többen vannak, kik nemcsak a szőlőmivelés, de a borkezelés körül is szép eredményt mutattak fel.”93 A szakszerű kezelés azonban nem vált általánossá, az ismereteket nem sikerült széles körben elterjeszteni annak ellenére sem, hogy a megfelelő ismeretek elsajátítására tanfolyamokat is tartottak. 1881-ben például a szőlőmetszés oktatását indították el.94 A sikertelenséget jól jelzi, hogy a pozitív hangnemben zárult előbb idézett írás után több, mint másfél évtizeddel később arról számoltak be, hogy a borkereskedelmet csak úgy lehetett volna felvirágoztatni, ha a bortermelő fiatalabb nemzedék a helyes szőlőművelés és borkezelés ismereteit elsajátította volna. Ezt azonban nem egyszerű elérni, „mert bizony az öregebb szőlősgazdák az apáiktól tanultat ismerik el olyannak, mely egyedül czélra vezető.”95 Az új ismeretek terjedésének a hagyományokhoz való erős kötődés vetett gátat, a kereskedelmi forgalomra teljes mértékben alkalmas minőség elérését biztosító kezelési eljárások alkalmazására a filoxéra megjelenéséig a gazdák jelentős részét nem sikerült rávenni. A megfelelő ismeretek hiányának súlyosságát mutatta, hogy Osváth Andor az Esztergomi Borászati Egylet megalapításával kapcsolatban azt írta, ennek működését az a tapasztalat tette szükségessé, hogy a szőlősgazdák a borkezelés terén igen felületesek voltak, s emiatt az esztergomi kitűnő borok keresettsége lecsökkent. Ezért vált szükségessé, hogy a termelőket olyan szervezetbe vonják, amely a bort kifogástalanul kezelteti, és ezáltal állandóan piacképessé teszi.96 A filoxéra következtében a korábban leginkább kedvelt fajták alkalmatlanná váltak a termesztésre, a megváltozott művelési viszonyok között az addig hozzájuk fűzött várakozásnak nem tudtak megfelelni. Keleti Károly a filoxéra előtti Esztergom kedvelt szőlőfajtái közt a mézesfehért, sárfehért, vastag zöldet, fehér és piros dinkát említi.97 Ahhoz, hogy az újonnan telepített szőlők kielégítő termést hozzanak, szükség volt az új, korszerű ismeretek alkalmazására, így a racionális érvek győztek a hagyományos is-92 Vasárnapi Újság 33. sz. 282.1856. augusztus 17. 93 Borászati Füzetek IV.füzet 249-250.1869. április. 94 Tanácsi iratok, mutatók: KEML XV6C4,190. tekercs. 95 Esztergomi Közlöny V. évf. 18. sz. 2.1883. április 29. 96 OSVÁTH 1910, 64. 97 KELETI 1876, 76. I92
