Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban
Muskovics Andrea Anna jegyezni azonban, hogy ez a későbbi években is problémát okozott, időbe telt, mire az ilyen jellegű híreket megfelelő kritikával tudták kezelni. Eleinte a ritka esetek közé tartozott az, amikor korrekt, nem szépített módon számoltak be egy próbálkozásról, elismerve azt, hogy egy biztos módszer feltalálásának kicsi az esélye. A kezdeti bizonytalanság után egy 1886. februári jelentés már azt érzékelteti, hogy mindenki számára egyre inkább nyilvánvalóvá vált, milyen következményekkel járhat a betegség.* * * * 26 Mindezek ellenére csak 1888 márciusában, azaz két és fél évvel a filoxéra megjelenése után jelent meg az az írás, amely arról számolt be, hogy már senki nem kételkedik a veszedelemben. „Eleinte merev hitetlenséggel rázta a fejét, mikor a különböző átnyargaló phylloxérabiztosok és vész-bizottságok végig járták a szőlőterületeket s rájósolták egész dűlőkre a menthetetlen pusztulást. Afillokszériát az urak találták ki. Ez volt eleinte a pogányság nézete. Később egész egy véd- és dacz-szövetség keletkezett a veszedelem Columbusai ellen s akadt egy társaság, mely elhatározta, hogy kiveri a phylloxéraplántáló biztosokat a határból. Akkor azután vége van a phylloxérának - Esztergomban. Hanem most már megtanult az esztergomi magyar is a maga kárán tanulni s már nem kételkedik többé a kitalált veszedelemben.”27 A gazdák kezdetben nem akartak hinni a veszedelemben, de 1888-ra nyilvánvalóvá vált, hogy a filoxéra az esztergomi szőlők nagy részét ellepte. A pusztulást nem sikerült megakadályozni, az esztergomi szőlőterületek nagy része a filoxéra áldozata lett. A károk fölvételéért felelős bizottság 1892-ben így számolt be a Királyi Város szőlőhegyeiről: „Az Előhegy, K. kúria, Aranyhegy, Czigánykut, Kálváriahegy, Kenderes, Kőalja, Hidegvölgy, Világoshegy, Góré, Öreg kúria, Malonyai, és Kis-fári elletések, Kerekberek, Keresztutak allja, Juszalagos-dülőket teljesen tönkre tette afilloxéra. Az öreg Ispitahegy, mely a múlt évben még mentes volt, az idén már erősen meg támadva s egy, legkésőbb két év alatt az is tönkre megy s akkor aztán az egész hegynek elvethetjük a gondját. Ott van még a Posvány, melynek talaja tömött fekete homok. Ehhez idáig még nagy volt a bizodalom s termett is folyvást. Hiú remény volt azonban ez is, mert az eljáró bizottság konstatálta, hogy a posványi szőllők tekintélyes része szinte filloxéra lepett már.”28 Mindez nemcsak Esztergomnak, hanem az egész vármegyének hatalmas érvágást jelentett. „Aligha van az országnak egy második vármegyéje, a hol a földműves iskola létesítésére nagyobb szükség volna; mert Esztergomvármegye, 72166 lelket tevő lakosságának több mint fele szőlőműveléssel foglalkozott, ez képezte megélhetési forrását és biztosította a mindennapi kenyerét. Ma a 8000 holdat meghaladó szőlőterület majdnem egészben hasznavehetetlenné van téve...”29 AZ ISMERETEK TERJESZTÉSE Magának a betegségnek az elismerése után további problémát okozott a védekezési módok megismertetése a kétségbeesett gazdákkal és annak elhitetése, hogy van lehetőség a szőlők felújítására. A filoxéra első néhány évben végzett jelentős pusztítása után a legtöbben ugyanis lemondtak szőlőjükről, tétlenül nézték azok pusztulását. A szakszerű ismeretek terjesztésének fontosságát már a filoxéra előtt is hangsúlyozták, jelentős siker„Esztergom szőlőbirtokosaira, bortermelő közönségére az 1885-ik év nagyon is szomorú történeti nevezetesség marad. A szőlőhegyet vizsgáló bizottság addig kutatott-fürkészett, míg végre nálunk is felfedezték a bortermelő gazda legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségét a phylloxera pusztító rovart. De ha még csak azt fedezték volna fel, hogy megvan, hát talán mi is hozzá fogtunk volna a védekezéshez, hanem a több éven keresztül folytatott szőlőhegy bejárás (pincze muri) s ennek alapján tett azon folytonos jelentés, hogy nálunk phylloxera nem található, arra a szomorú felvilágosításra jutottunk, hogy az egész szőlőhegy el van lepve phylloxerával. A kormány kiküldötte, mint szakértő egyenesen kimondta, hogy kár csak egy fillért is szénkénegre költeni, avagy gyériteni. Az 1397 k. hold szőlőterület tehát, csak néhány évtized kérdése, hogy ről azonban nem beszélhetünk. A vész konstatálása után viszont minden lehetőséget meg kellett ragadni a gazdák tájékoztatására. Ezek terjesztésére, hirdetésére annál is inkább szükség volt, mivel a gazdák többsége egyáltalán nem hitte el a veszély komolyságát. Többször is arról számoltak be, hogy a lakosság többsége csak abban hisz, ami már tönkretette, tehát a filoxérában még nem.30 Az 1880-as évek második felétől egyre nagyobb számban jelentek meg a megszűnjék jövedelmező objektummá lenni és az esztergomi szőlős gazda, mely mindenét, betevő kenyerét, gyermekei és saját ruházatját a haza iránt tartozó kötelezettségét ennek jövedelméből fedezte, teljesen a tönkrejutás szélére fog jutni, ha a segély elmarad.” (Esztergom és Vidéke VIII. évf. 12. sz. 1-2. 1886. február 11.) ~7 Esztergom és Vidéke X. évf. 19. sz. 1.1888. március 4. Esztergomi Közlöny XIV. évf. 30. sz. 3.1892. július 24. Esztergomi Közlöny XIV. évf. 41. sz. 1-2.1892. október 9. 30 A megelőzés vagy az ismétlődés megakadályozásának gyakorlatában számos példa vall arról, hogy csak súlyos esetek után látták be, hogy mit kellett volna tenni, bár sokszor korábban is tudták. Belátáshiány volt a tulajdonosok tartós ellenállása is afiloxérát megállító intézkedésekkel és módszerekkel szemben. (KOSA 2009,249.) 184
