Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 18. (2012) 181-195. A FILOXÉRA ÉS HATÁSA ESZTERGOMBAN Muskovics Andrea Anna A filoxéra magyarországi történetéről Beck Tibor jelentetett meg összefoglaló munkát.1 A vész általános történetének összefoglalása tehát megtörtént, ezzel szemben az egyes borvidékek, kisebb régiók, esetleg egy-egy település filoxératörténete csak kis számban íródott meg.2 Ilyen jellegű kutatásokra azonban nagy szükség lenne, hiszen ezek alapján ismerhetjük meg a helyi gazdák reakcióját, cselekedeteit, valamint a pusztulás társadalmi következményeit.3 Erre a hivatalos közegek iratai nem alkalmasak, ugyanis azokban a helyi jellegzetességeket, rezdüléseket kevésbé jegyezték fel.4 Elsősorban olyan forráscsoportokra van szükségünk, amelyek kimondottan egy szűkebb térséggel foglalkoznak, ezek közül is az egyik legfontosabb a helyi sajtóanyag. Esztergommal kapcsolatban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a városban a 19. század utolsó harmadától több lap is rendszeresen megjelent, így ezek alapján a település filoxératörténetére vonatkozóan rendkívül részletes képet kaphatunk. A primér források közül a városi iratok a sajtóban olvasható rövid jelentésekhez szolgálnak bővebb tartalommal. A képviselő-testületi és tanácsi iratok mutatójában, főleg ez utóbbiban, nagy számban találunk bejegyzéseket témánkkal kapcsolatban. Az iratok többsége azonban selejtezésre került. A filoxéra elleni védekezésben a helyi gazdasági egyesületeknek is nagy szerepük volt. Esztergomban az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület mellett 1878-tól működött az Esztergomi Borászati Egylet. Előbbi iratanyagára nem sikerült rátalálni, az utóbbinak viszont az 1930-as évek elejéig kutatható a teljes jegyzőkönyvi anyaga. Ez alkotta a felhasznált forráscsoport harmadik részét. A SZŐLŐMŰVELÉS JELENTŐSÉGE ESZTERGOMBAN Szőlőművelésre vonatkozó adataink Esztergom5 területéről már a római korból vannak, ennek jelentősége azt követően is megmaradt; évszázadokon át a mezőgazdaság vezető ágazata volt, a város lakosságának egyik, talán legfontosabb megélhetési forrásává vált. A 16. század elejéig virágzott a szőlőkultúra, a törökök azonban hatalmas pusztítást végeztek. A földek egy része elpusztult, másik része pedig parlagon hevert.6 A török kiűzése után Esztergom gazdaságának fellendülését — az iparosság és a céhek jelentősége ellenére — elsősorban a bortermelésnek és a borexportnak köszönhette. Ezt lehetővé tette a rendelkezésre álló nagy tömegű olcsó munkaerő, ugyanis a letelepedett zsellérek, jobbágyok elsősorban ezen a területen jutottak munkához.7 A reformkorig a mezőgazdaság, azon belül is a szőlőművelés jelentette a legfontosabb megélhetést, az iparosoknak és kereskedőknek is jelentős bevételi forrása volt ebből. Ezt követően viszont hanyatlási folyamat indult meg, amelynek következtében az esztergomi szőlőművelés soha többé nem nyerte vissza korábbi jelentőségét. A hanyatlásban szerepet játszó tényezők között megemlíthetjük a bor értékesítési lehetőségeinek romlását, továbbá az iparosok és kereskedők már nem törekedtek arra, hogy szőlőjük legyen.8 Ez a 19. század második harmadától kezdődő folyamat az 1885-ben megjelent filoxéra (szőlőgyökértetú) pusztításával tetőzött. BECK 2005. Jelentősebb feldolgozások: BALASSA 1975; CSOMA 1985b; CSOMA 1985c. 3 Csorna Zsigmond már 1985-ben felhívta a figyelmet arra, hogy bár a magyar filoxéravész történetét még csak vázlatosan ismerjük, s ezek a munkák elsősorban a vész terjedésére, a fertőzési gócok feltűnésére, a védekezés kísérleteire, a szakmai vitákra, valamint a szőlőtermesztésben bekövetkezett változásokra terjedtek ki. Ezek mellett a filoxéra társadalomtörténeti szerepére csak általánosságban mutatott rá a kutatás. (CSOMA 1985a, 677.) 4 A filoxéra történetére vonatkozó forrásokról részletesebben lásd: BECK 2000. 5 Esztergomot 1895-ben egyesítették Királyi Városból, Szentgyörgymezőből, Szenttamásból és Vízivárosból. Jelentős szőlőterülettel csak az előbbi kettő rendelkezett. Az Esztergom elnevezést a Királyi Városra használták, amely szabad királyi város ranggal rendelkezett. Az esztergomi pincékről és présházakról szóló munkáinkban ezzel a területtel már foglalkoztunk. (MUSKOVICS 2010; MUSKOVICS 2011) A filoxéra témájával kapcsolatban a kutatás során a két települést élesen nem lehetett elhatárolni, ráadásul 1895 után ezek már egy települést alkottak. így jelen téma kutatási területét a mai értelemben vett Esztergom adja. Az előbb idézett munkában a filoxéra történetéről egy rövid összefoglalás olvasható. (MUSKOVICS 2011,18-25.) VILLÁNYI 1892,106. BAJÁK 1985, 31. ORTUTAY1977, 46; ORTUTAY1986,37. 181 i I
