Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Kemecsi Lajos: Tat-tóvárosi női hagyatéki leltárak elemzése (Esettanulmány)

Tata-tóvárosi női hagyatéki leltárak elemzése (Esettanulmány)

it is feltárni igyekvő kutatás folyt az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén. A társadalomtörténetben sokáig uralkodott az a megközelítés, hogy az elemzések feladata a mély struktúrák feltárása, az empirikusan nem észlelhető tagoltság kibontása. Az utóbbi évtizedekben viszont már elsősorban az emberi interakciókat, kapcsolathálók elemzését alkalmazzuk társadalmi csoportok kutatásakor. Ennek megfelelően a makrocsoportok szintjéről a mikroszintre szükséges koncentrálnia a kutatásnak. Az egyének, családok nemzedékeinek mindennapi kapcsolatait kutatók az elmúlt évtizedekben felfigyeltek a hagyatéki leltárak értékeire. Több ilyen jellegű vizsgálat egyetlen hagyaték iratanyagának feldolgozására épül. Az így született tanulmányok megkísérlik rekonstruálni egy-egy személy környezetét, mindennapjainak világát.lS Ez a kutatási irány az, amelyik az életútelemzésekhez hasonlóan leginkább hasznosítja az inventáriumok speciális adatait, s ez az a kutatási metodika, amelyet a vonatkozó tatai és tóvárosi női leltárak elemzésekor érvényesíteni kívánok.

A tatai leltárak által rögzített tulajdoni viszonyok szélesebb társadalmi-gazdasági környezetének jellemzőire is indokolt utalni. Míg az 1740-es években Magyarországon fellendüléssel számolhatunk, ezt az 1770-es évektől a klimatikus viszonyok és a népességnövekedés okozta élelmezési válságok lefékezik. A napóleoni háborúk időszaka kiváló gazdasági lehetőségeket nyújt elsősorban a nagybirtokosok, de egyes vidékeken a parasztok számára is. Viszont az országot több nagy élelmezési válság rázza meg ezekben az évtizedekben. A pénzromlás (infláció), majd a devalvációk az 1810-es évektől inkább nehézségeket okoznak, 1817 után dekonjunktúráról beszélünk. Az 1823-28-as évektől megnövekvő agrárkeresletből Magyarország hasznot húz: az árak emelkedése, a gabonakivitel növekedése jelzi a konjunktúra fordulatát. A tatai és tóvárosi nők életében a nagyobb

BENDA 1984; HORVÁTH D. 1987; SZŰCS 1998. BENDA 2008,28.

Lásd például az 1. függelékben közölt, 1768-ban készült rövid végrendeletet, amelyben a jellemző fordulatok és kifejezések megtalálhatóak. (NMIGy 1449. sz.)

NMIGy 1498. sz. A „doctornak” és a tatai patikának járó összegeket messze meghaladó követelései voltak az özvegynek például a „méltóságos uraságtól” vagy Moizes Áron Fischertől.

A tartozások és kintlévőségek jellegét kiválóan mutatja be özvegy Lauka Jánosáé 1814. június 27- én készült licitációs jegyzőkönyve: „Schwartz Antal Erdőkerülő tartozik házbérből a régiből 30/, a 24 Április összesen 48 37 Győri Szűr Szabo Bogyo tartozik 30 Borbálya tartozik Conto szerint a massának ruha vételből 41 Sommája az egész Értéknek: 17061 F 46 X Hozzája még Barinyi András veszendő adóssága 48 11 Valóságos Sommája az Értéknek 17109 57 Adósságok, tartozások:

konjunkturális hullámzások mellett nyilvánvalóan jelentős szerepet kaptak a rövid ciklusok, a ciklikusan felerősödő élelmezési és demográfiai válságok. Az 1785-1817 közötti évekre ezek voltak a jellemzőek, és új tapasztalatokat hoztak a társadalom széles rétegei számára. Külön kiemelhetők az 1810-es évek, amikor a rossz termés, a devalváció és a békegazdaságra való áttérés vezetett komoly krízishez. A helyi társadalom számára a ciklusok, a konjunktúra változásai az egyre inkább piacosodó tatai és tóvárosi gazdaságon keresztül közvetlenül is észlelhetők voltak.“' A társadalmi-gazdasági adottságok formáló jellege mellett a forrástípus általános jellemzőit is célszerű röviden értékelni. Az inventáriumok és vagyoni öszszeírások olyan részletes jegyzékek, amelyek egy-egy személy, háztartás ingóságait és ingatlanait, pénzügyi aktíváit és passzíváit egyaránt tételesen számba veszik. A hagyatéki összeírások alapján meghatározhatjuk a vagyon értékét. Az örökségi eljárás során a tiszta vagyont vagy a felosztható örökséget számították ki.20 Az összeírt ingó és ingatlan javakhoz hozzáadták az örökhagyó követeléseit és levonták adósságait, illetve a hagyatékot terhelő kötelezettségeket. Érzékletes példája az aktív hitelügyleteket bonyolító özvegyasszonynak, a tatai Voigl Mátyásné Menner Anna hagyatékának licitációja 1830-ban.2' Minden esetben, ha volt móringszerződés, az özvegyet illető móring összegét passzívumként kezelték, s ez mindenkor elsőbbséget élvezett a kifizetések között. Az adósságok között tüntették fel az eljárás költségeit, a temetés és a gyógyíttatás költségeit is.22 A temetés költségei között esetenként a szokásos sírásás költségén túli elemek is megjelenhetnek. így például Pintér Antalné Dobos Terézia esetében holttest megszemléléséért Csáktornyái úrnak szerepel egy 15 krajcáros tétel.2Í Leltárak nem csupán hagyatéki céllal készülhettek, hanem végrendelet mellékleteként - akár évtizedekkel az elhalálozás előtt — vagy egy lopás után a kárfelmérés részeként, esetleg az igazságszolgáltatási ügy-Bábinak perceptumban fel vett Contoja 41 Ebből lehajul Szentmisékre a Capucimusokhoz és a kijövetelért 210 Sz Misékre a Clritákhoz 200 A házi szegényekre 50 Temetési költség és a mi azután Bábi 41 f Contoján kívül elkelt 458 29 Doctor Urnák 10 Vintzellérnek 5 Diurnumokra 57 Bogyo restantiája 30 A mássa tartozik még szűr kallatásért 3 Lauka Josef Contojára 18 46 Nagy István Urnák 3 A szent háromság képére 19 30 Barinyi András 48 11 A szent prelejtuma 500 Marad az attyafiakk valóban 15956 01 Ebből jut Teréziára a mit licitácioban meg tartott 110 34 Készpénzben 2097 26 V4 2. Rozaliana amit licitacioban meg tartott 72 39 Kész pénzben 2135 21 % 3. Annára 292 15 készpénzben 1915 45 V4 4. Josefre 1046 47 készpénzben 1161 13 V4 5. Borbályára

671 15 készpénzben 1536 45 V4 6. Kiarára 8 készpénzben 2200 00 V4 7. Ferentzre 13 készpénzben 2193 a pralejatum 500.” (NMIGy 998. sz.)

23 NMIGy 1025. sz.

161