Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Bartus Dávi et el.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2010-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről

Bartus-Borhy-Dévai-Kis-Nagy-Sey-Számadó-Szórádi-Vida A 20io-es idényben kevés plasztikus szálrátéttel dí­szített kehelytöredék került elő, amelyek egyébként a lelőhely jellegzetes leletei. Említésre méltó az az ol­daltöredék, amely színtelen alapon opak fehér szállal díszített, valamilyen növényi motívum része, de fel­színe sima, nem rovátkolt (23). Barkóczi L. négy cso­portból álló felosztásába a töredék nem illeszthető be egyértelműen.33 33 34 Datálása az itt előkerült szálrátéttel díszített kelyhekhez hasonlóan a 3. század elejére va­lószínűsíthető.35 Utolsóként megemlíthetjük egy sár­gászöld színű, hengeres vagy kónikus testű, formába fújt technikával készült pohár oldaltöredékét, ame­lyen az edény testéből kialakított U forma díszítés fi­gyelhető meg. Datálása korai, a tárgy az 1. század 2. felére és a 2. századra jellemző.36 A településanyagok feldolgozásánál különleges problémát jelentettek a viszonylag nagy számban fennmaradt talpgyűrűs aljtöredékek, amelyeknek az átmérője legtöbbször kiszerkeszthető volt, mégsem lehetséges még csak a funkciókategóriába sorolásuk sem. Ennek oka az, hogy ezek az aljak majdnem azo­nos méretben és színben szinte mindenféle funkciójú edénykategóriához tartozhattak (tálak, poharak, tál­kák, korsók, kannák).37 Többségükön megfigyelhető a tartórúd nyoma. Tehát az edényt a fújási szakasz után a száj befejezése végett tartórúdra helyezték át. Ezek egyrészt tömör szálból kialakított rátétek, másrész előfordul közöttük csőszerű kialakítású da­rab is (43-47, 57-60, 62, 64, 70-73)- Az egyik na­gyobb átmérőjű, csőszerű talpgyűrűs alj tálformára jellemző (2s).38 Szintén kevés, bizonyosan italfelszolgáláshoz köthető töredék látott napvilágot. Itt jelentkező prob­léma a talpgyűrűkhöz hasonlóan, hogy több töredé­ket is ismerünk, amelynek peremkialakítása lehető­vé teszi, hogy akár korsókhoz, akár palackhoz és na­gyobb méretű illatszertárolókhoz is egyaránt tartoz­hatott, így még funkcionális meghatározásuk sem könnyű feladat. Általában hengeres nyakú, melegen lekerekített, befelé visszahajtott peremű töredékek­ről van szó. Talán italfelszolgáló edényhez köthető az a pontosan nem meghatározható típusú peremtöre­dék, amelynek tölcséres peremkialakítása, melegen lekerekített, megvastagodó pereme inkább korsóra utal (27). Nehezen eldönthető a kérdés, hogy két töredék inkább palackhoz vagy nagyobb méretű illatszertar­tóhoz kapcsolható (34, 39). Különleges az az oldaltö­redék, amelynek a vállán az edény testéből kiképzett kettős csőszerű vagy nyolcas alakú díszítés figyel­33 RÜTTI1991, Form AR 69; ISINGS 1957, Form io6d; GOETHERT-POLASCHEK1977, Form 54. 34 BARKÓCZI 1981, 35-62. 35 DÉVAI 2011,137-138. 36 RÜTTI 1991, Form AR 48. 37 PÁNCZÉL-LÁZOK 2003,196. hető meg (28), a díszítés révén korsóhoz, kancsóhoz köthető, amely korai időszakra, a Kr. u. 1. századra datálható.39 Némiképp több töredéket tudunk a tároló- és szállítóedényekhez sorolni, lévén ezek általában na­gyobb falvastagsággal bírtak, így jobbak a megma­radási esélyeik is. Általában üvegzöld, illetve külön­féle zöldes árnyalatok a jellemzőek rájuk, amihez szintén jó minőség társul. Brigetióban hasábos tes­tű palackok oldaltöredékei fordulnak elő gyakran (56, 65-69). A legjellegzetesebbek mégis ezen palac­kok aljtöredékei, amelyek gyakran változatos min­tát mutatnak.40 Több esetben figyelhető meg rajtuk koncentrikus körökből álló minta (29-30), egy eset­ben pedig rozettadíszítés töredéke figyelhető meg, a széleken pedig talán a stabilitást elősegítendő pötty található (31).41 Ezeket a hasábos testű palackokat a Kr. u. 1. századtól a 4. századig használták.42 Szin­tén tárolóedényekhez, legtöbb esetben épp a hasábos testű palackokhoz tartozhattak az előkerült üvegzöld színű vagy zöldes árnyalatú, bordázott szalagfülek töredékei (32-33). Nehezebb pontos típushoz kötni azt a kis szín­telen szalagfület, amely mindenképp kisméretű ha­sas edényhez tartozott, a legvalószínűbb talán, hogy aryballoshoz vagy valamilyen kisméretű hasas táro­lóedényhez (41). Kisméretű fazékformához sorolha­tunk egy csőszerű, melegen lekerekített, befelé visz­­szahajtott peremtöredéket (63). 2010-ben kevés illatszeres üveg töredéke került elő, csupán néhány tartozik ide. Kis méretük, amely­hez általában kis falvastagság és jó minőségű, gyak­ran színtelenített vagy kékes, zöldes színű anyag tár­sult, sem kedvezett túlzottan megmaradási esélye­iknek. Biztos formákat nem is volt lehetséges meg­állapítani, csupán méretük és kialakításuk okán ke­rült ide néhány töredék, például egy hengeres nyakú, melegen lekerekített, befelé visszahajtott, kisméretű peremtöredék, amely tartozhatott akár csepp, nyúj­tott csepp, gömb vagy kónikus illatszertartóhoz egy­aránt (40). Ablaküveg-töredékek viszonylag nagy számban kerültek elő, az összes töredék 12%-át adják (74- 79). Ez utal arra, hogy a lelőhely egyes épületrésze­inek ablakai valószínűleg üvegezettek voltak. Az ab­laküveg-töredékek jellegzetessége, hogy egyik olda­luk érdes felszínű. Ennek oka a készítésmódban ke­resendő: egy keretbe simították őket, amely alját ho­mokkal, üvegporral szórták fel azért, hogy a töredék ne tapadjon a formához. Az itt előkerült üvegek vas-3 RÜTTI 1991, Form AR 79; ISINGS 1957, Form 87. 39 RÜTTI 1991, Form AR 16; ISINGS 1957, Form 53. 40 CHARLESWORTH 1966, 26-40. 41 RÜTTI 1991, Taf. 199.3214. 42 RÜTTI 1991, Form AR 156; ISINGS 1957, Form 50. 14

Next

/
Thumbnails
Contents