Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Fülöp Éva Mária: A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom gazdálkodása a 18. században, különös tekintettel az úrbéri rendezésre. I.
Fülöp Éva Mária érvénnyel felmentette a robot alól, katonáskodásukért cserébe. Újabb contractusukat 1730. május 15- én kötötték gróf Esterházy Ferenccel, onnantól árendát fizettek és egyéb szolgáltatásokat teljesítettek. !755"ben Eszterházy Károly megerősítette ezt a szerződést. Végül, az 1767. évi úrbérrendezés után, 1771- ben újabb szerződéskötés történt az ő földesurassága alatt. Ennek a contractusnak az értelmében fizettek gazdák és házas zsellérek 1 Ft 50 dénárt évente. Adtak minden munkára alkalmas fiú után évi 40 dénárt, a házatlan zsellérek ötvenet, továbbá bizonyos összeggel tartoztak a kaszás rétek, állataik és kertjeik után. Az összeget évente állapították meg, „mivel Gyermekeik és Barmaik(nak) számok is változik.” Megmaradt az 1730. évi szerződés szerint a tized, a hosszúfuvar (forspont) és levélhordás. A szerződőknek 25, egyenként 4 mázsás szekeret kellett kiállítaniuk. Mivel ezt az 1771. évi szerződést gyakorlatilag egyik fél sem tartotta be, s a városlakók alá sem írták, a Helytartótanács elvetette. Utasította a vármegyét, hogy a királyi commissariusoknak adott instructio értelmében és az 1767. évi úrbérrendezés pontjaihoz igazodva hozzanak létre új megállapodást. Az 1777. évi contractus azonban továbbra is sokban az 1730. évi pontjait tükrözte.5" A tata—gesztesi domíniumban a 18. század első felében egy telekre 60-65 (1000 nőies, esetenként annál nagyobb) holdat kitevő telekkel számítottak. Az úrbéri rendezés során a megye földterületeit termőhelyi adottságaik alapján három osztályba sorolták, egy úrbéri telekhez eszerint I. osztályban 20 (átlagosan 1200 nőinek vett) hold szántó és 6 kaszás (gyakorlatilag hold) rét, II. osztályban 22 hold szántó és 8 kaszás rét, III. osztályban 24 hold szántó és 10 kaszás rét tartozott. Az úrbéri rendezés után a 60- 65 holdas telket régi vagy uradalmi teleknek (sessio antiqua, sessio dominalis) nevezték, a V4 telek és a Vs telek nagysága ehhez igazodott.50 51 Egy jobbágytelek belsőtelekből (fundus intravillanus) és külsőtelekből (fundus extravillanus) állott, utóbbiak (szántó, rét) az ún. postfundialis földek. Más területek (szőlő, irtásföld stb.) a telken kívüli állományba tartoztak. Gróf Esterházy József (1682—1748) országbíró, a tatai uradalom megvásárlója újjászervezte a török időkben jelentős károkat szenvedett területen fekvő birtokot. A tatai uradalom fennmaradt iratanyagát behatóan ismerő Fatuska János így foglalta össze52 az uradalomszervezés folyamatát: „Az iy2y-es birtokbavételt követő évtizedekben, Balogh Ferenc régens közreműködésével kialakította a jobbágyoktól elvárt szolgáltatások egységes szerkezetét és meny-50 FÜLÖP 2000a, 67-68. 51 FELHŐ 1970, 137, FATUSKA 2007, 128-129. 24. /., 131.14. j. 52 FATUSKA 2007,132. 53 MOL TEL P. 197. Familiaria F. CV. N. 1. p. Balogh Ferenc régens. Tata, 1742. augusztus 8. nyiségét. Az egységes szolgáltatások rendje és szerkezete természetesen elsősorban az uradalom gazdasági érdekeit szolgálta, de számos olyan eleme is volt, mely az uradalom jobbágygazdaságainak is vonzónak tűnt, a fejlettebb gazdálkodás irányába mutatott. Az új rend bevezetésében igen jelentős, alighanem döntő szerepe volt az újonnan telepített német falvaknak Az uradalommal kötött telepítési szerződéseikben tűnnek föl ennek első nyomai, minden bizonnyal a telepesek egyetértésével, illetve az új lakosok feltételeinek elfogadása következtében. A német falvakkal kötött szerződések, illetőleg az abban foglalt (...) szolgáltatási rend a hagyományosan szolgáló magyar falvak lakossága számára is vonzónak tűnt, ezért több falu is kérelmezte az uradalomtól, hogy új - a német falvakkal megegyező, vagy ahhoz hasonló - szerződést köthessenek. Balogh már 1742. augusztus 8-án kelt levelében javasolta, hogy e községekkel új szerződést kössenek a „többi Német Faluk regulatioja szerint.”53 Amikor 1744-ben a bánhidai jobbágyok a földesúrnál ugyanezt kérvényezték, Esterházy József nem utasította el kérésüket: „Nékemis nincsen semmi contradictiom, ha a’ németh Jobbágyok módgyára kéványák magokat practáltattni, csak épen, hűven fűzessenek, és szokássok szerént ne sopánkodgyanak.”54 Az uradalmakban „az 1740-es években bővülő értékesítési lehetőségek előtérbe helyezték a szolgáltatások közt a termény- és munkajáradék viszszaszorulásával a pénzjáradékot. A gazdatiszti utasításokban feltűnt a buzdítás a piacra való termelésre, a nagybirtokok kereskedelmi törekvésének jeleként.”55 Balogh Ferenc prefektus új kontraktusok megkötésére törekedett a falvakkal, s a megszületett egyezségeket a pénzjáradék előtérbe kerülése, a robotszolgáltatás megváltása jellemezte. A jobbágyok úgy értékelték ezeket a szerződéseket, mint az uradalom telepített német falvaival kötött, kétségkívül gazdaságilag előnyösebb örökszerződésekhez hasonló megállapodásokat. A közös érdekek a robot kérdésében találkozhattak: a jobbágyok mentesülni kívántak e tehertől, az uradalomnak pedig a készpénzbevétel jelentett az adott időszakban többet „a Robottul való irtózásokkal szint úgy tussakodván...”56 Balogh Ferenc úgy becsülte, hogy Eszterházy József semptei, gesztesi és tatai domíniumaiból a „contractusokból obvenialó Taxa” 25-30000 forintra mehetne, s jobb lenne a szokásos 3 esztendős időtartamú szerződések szerint hosszabbakat kötni: „Sok helyet azokbúl, még a falukal is 6. 7. 8. 9. 10. 12. 15- és 30 Esztendőre, sőt örök-34 MOL TEL P. 197. Familiaria F. CIV. p. 21. Gróf Esterházy József. Pozsony, 1744. június 25. 55 FÜLÖP 2000c, 108; FÜLÖP 1994, 239. >fi MOL TEL P. 197. Familiaria F. CV. p. 130-131. Balogh Ferenc régens. Tata, 1745. január 9. 134
