Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Schmidtmayer Richárd: Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban

Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban

nem adnak biztos támpontot a bíróválasztás időpontjának meghatározására, feltételezhető, hogy ezt szeptember végén-október elején tartották — talán Szent Mihály napján.204 A bíró nem mindig tartózkodott a mezővárosban, hiszen ha kereskedő volt, nem is engedhette meg magának, ilyenkor egy megbízható embert állított maga helyett a feladatainak ellátására. 1518 körül Német Illés, akit később is az esküdtek között találunk, helyettesítette a bírót.205 Feltehetöen teljes jogkörrel, mert az említett esetben halálos ítélet született. A bíróval egy időben kerülhetett sor az esküdtek megválasztására is, akik budai társaikhoz hasonlóan tizenketten voltak.206 207 208 Újtata esetében egy alkalommal feltételezhetjük, hogy a város hatósága fordult a királyhoz, ekkor a bíró mellett két személy — talán esküdtek — neve tűnt fel.2'"

A tekintélyes polgároknak a circumspectus, azaz körültekintő megnevezés járt ki, ez alapján lehet őket összegyűjteni.206 Tatán a kalmárok, mészárosok és a szabók számítottak a legtehetősebbnek.209 A vezető réteg kapcsolata igen szorossá fonódott urukkal s talán a várnagyokkal is.210 Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a középréteghez tartozónak tekinthetjük a kézműveseket és a telkes jobbágyokat.

204 1446. november 7-én „Georgius iudex” adott ki oklevelet. (DF 242078.) 1447. október 12-én már az előző évi bíróként nevezték („Georgius Farkass iudex anni preteriti”), ekkor már Johannes iudex” írta alá az oklevelet. (DF 243176.) Az oklevelet tartalma alapján és szintén János bíró által kiadott, 1447. október 27- én kelt oklevél (DF 242151.) alapján lehetett keltezni. Ez alapján akár áprilisban is lehetett volna bírót választani. A szeptember-októberi bíróválasztást csak egy adat alapján vélelmezzük: 1520. október 26-án Tata város hatósága úgy fogalmazott: „item finaliter Iacobus Zolád iudex modernus noster.” (DL 105902.) Nehezen tudunk más magyarázatot adni arra, miért említették volna meg, hogy új bíró, hacsak azért nem, mert frissen választották.

205 „Elias Nemeth tunc absente iudice persona iudicis existens.” (DL 105902.)

206 „Nos vero Vincentius index ac duodecim iurati de antedicta Othatha” (DL 59532.), valamint 12 személy nevét írták fel Kalmár Balázs bíró neve után is 1490- ben. (DL 19678.)

2071415: „fidelium nostrorum Pauli iudicis, Martini et Dominici litterati nostrorum civium nostre civitatis Vythata.” (DF 249946.)

208 1460: „circumspectus Emericus sartor” (DF240446.);

1460: „circumspectum Clementem aurifabrem” (DF

242698.); 1454: „circumspecti viri condam Georgii

Fa de Othata.” (DF 281353.) Ezekben az esetekben a

földesúr illette jobbágyait circumspectus jelzővel. A

következő példákban pedig a város hatósága tett különbséget a saját polgárai között. 1520: „circumspecti

Elias Nemeth et Petrus Faber iurati cives nostri”;

„circumspecti prescripte Elias Nemeth tunc absente iudice, persona iudicis existens ac Urbanus Mezaros iuratus concivis noster.” (DL 150902.) Látható, hogy

A kevésbé tehetős polgárokat providus, vagyis előrelátó jelzéssel illették.211 Ők adták a mezőváros lakóinak többségét. Jó példa helyzetükre Maky Fábiáné, aki éjjelente a saját dinnyéjét őrizte a város határában.212 Szegényebbek között a mezőgazdasági munkából élő zselléreket, napszámosokat, a kézművesek legényeit, az uradalom belső cselédségét találjuk, ők legtöbbször a „külvárosokban” (például Szentivánon) laktak. Számolnunk kell továbbá azokkal a nincstelenekkel is, akik a jobb élet vagy munkalehetőség reményében költöztek a mezővárosba.213

Különböző megfontolásokból nemesek is beköltöztek a városba, vagy legalább házat tartottak fent.214 A másik eset jól ismert: csicseri Orosz Mihály megszerezte a kiűzött zsidók házát, és polgárjogot is kapott.215 Mindkét esetben kimutatható, hogy a tatai vár egyik birtokosának familiárisai voltak.216 Ez nem azt jelenti, hogy csak familiárisi kötelékben álló nemesek költözhettek Tata városába, de egyelőre csak őket tudtuk igazolni.

A szegényebbek kapcsolataik és munkájuk révén könnyen a gazdagabb polgárok közé kerülhettek. Ez volt a mezővárosok egyik vonzereje a falvakban élő jobbágyság számára. Ilyen felemelkedés tanúi leheközéjük számítottak a bírók és az esküdtek is, lásd rájuk nézve a függelék ide vonatkozó adatait.

209 A kereskedőkre jó példa Kalmár Balázs bíró, a mészárosok az esküdtek között: Mészáros András (1490) és Mészáros Orbán (1520). Szabók is gazdagabbak: Szabó Imre az esküdtek között, valamint a később tárgyalandó Márton mester.

2.0 Számtalan példát láthattunk ezzel kapcsolatban, itt csupán Imre szabóra utalnánk, aki több esetben járt el ura ügyében Pozsonynál. (DF 240446., DF 240458.)

2.1 Például 1402: „Contra providam dominam relictam condam Pauli filii Bartha nunc vero consortem Omodei filii Pauli de Zaak civis de eadem Thata” (DF 274123.); 1520: „providus Emericus Lucificus, Ambrosius Bobis, providus Thomas Zarka providum Andreám Gerebechy, providus Johannes Barabechy.” (DL 105902.) Többükről írtuk a korábbi fejezetben, hogy friss beköltözőkről van szó.

212 „Item Fabianus Maky de eadem oppido Thata fassus est, quod [...] dum una noctium, tum defalcandi feni, cum vero pepones sive melones suas custodendi.” (DL 105902.)

213 BÁCSKAI 1965,121-122.

2.4 Például a Kovácsi-család, amelynek birtokai között tótvárosi malom és ház is volt. „Item unum molendinum unius rote in fine opidi Thatha in rivulo calide aque nunquam deficientis iuxta partem ipsius opidi Thata Tothwaras dicta decurrrentis simulcum domo prope idem molendinum habita in ius perpetuetatem.” (DL 19607.)

2.5 DL 19678.

2.6 Kovácsi Demeter Rozgonyi János altárnokmestere volt, erre például: DF 240482. Csicseri Orosz Mihály pedig Korvin János herceg várnagya volt.

209