Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Schmidtmayer Richárd: Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban

Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban pozsonyi polgár ezt az összeget kiegyenlítette.169 Az oklevél érdekessége, hogy megemlítette, a letartózta­tásra Beliden került sor, a levélben a „mi városunk” kifejezés kihúzása után írták a tatai uradalomhoz tartozó birtok nevét. Erre azért lehetett szükség, hogy ne úgy tűnjön, mintha a vásár idején, annak területén került volna sor a lefoglalásra. A vásár birtokosa ugyanis a vásár megsértése és a vásárvám meg nem fizetése miatt végezhetett volna foglalást, de saját követelését — elvileg — nem érvényesíthette ott. Ráadásul őrködnie kellett, hogy idegenek ne él­hessenek a vásáron a lefoglalás jogával.170 1446-ban azonban épp ez utóbbi történhetett, amikor egy külö­nös lefoglalásra került sor Tatán. Ekkor egy fehérvári polgár, András szűcs foglalta le Tata bírája és eskiidt­­jei előtt Vencel és Vilmos pozsonyi polgárok javait, mert szerinte Mantel István pozsonyi polgár 500O) aranyforinttal tartozott neki. A nevezett pozsonyi polgárokat a tataiak a 15. napra elengedték, erről a pozsonyiakat november 7-én kelt levelében értesítet­te a tatai tanács.'71 Amennyiben az esemény az okle­vél kiadásával egy napon történt, amely hétfőre esett, akkor a lefoglalásra a hetivásár napján került sor. A két esetből jól látható, a javaik, áruik lefoglalá­sát követően a polgárok hazamehettek — ez általában 15 napot jelentett —, hogy lakóhelyükön egyeztet­hessenek a fellépett problémáról, tehát ítéletet nem Tatán vagy a tatai tanács hozta, ott csak a sértett fél kap(hat)ta meg — lefoglalás útján — az őt feltehető­en megillető anyagi javakat. Ezekben az esetekben a tényleges adósnak a tartozásáról a lakóhelyén kellett számot adnia. Jogorvoslatra is volt lehetőség, ameny-169 „Circumspecti viri et vicini nostri karissimi, vestris amiciciis. Innotescimus quomodo vestrum concivem arestaverant, quod in nostra civitate (fölé írva: in villa Belide) videlicet Lupum institorem propter Andreám Baccis eciam concivem vestrum [...] et arestaverant eum Paulus Kerekess propter trigintaduo florenos auri et Nicolaus Sas propter duodecim florenos auri, id, que obligatur, quod eidem idem Andreas Baccis et eundem Lupum institorem, vestrum concivem, donec non miserunt Paulus Kerekess et Nicolaus Sas, donec eis non persolvit suprascriptores florinos puri auri. Et nos illa fatemur et innotescimus, quod ipse Lupus institor vester concivis persolvit eis, et deposuit coram nobis. Datum in Othatha feria sexta ante festum Simonis et Jude apostolorum anno Domini etc. XL septimo” (1447. október 27.) (DF 242151.) w TRINGLI2010,1333-1334. 171 „Providi et circumspecti viri, domini et amici nostri honorandi. Harum serie eisdem vestre amiddé notitiam facimus per presentes, qualiter Andreas pellifex civis Civitatis Albensis quosdam vestros concives, videlicet Venceslavum et Wilhelmum in loco communi scilicet in civitate nostra Thatensi repedt et omnia ipsorum res et bona pro debitis Stephani Mantel concivis vestri coram arestavit et detinere fecit, detinuit. Quibus \enim a data presencium/ nyiben vitatták a lefoglalásra okot szolgáltató ügyet. 1447 márciusában Masa Mihály (a tatai várnagy) lefoglalta Mihály pozsonyi szabó javait, ezért Pozsony városa Bertalan deákot küldte ügyvédnek Tatára, hogy képviselje Mihály szabó ügyét. Ez ügyben kelt levelében Rozgonyi Rénold — Tata földesura — arról biztosította a pozsonyiakat, hogy meghagyta Tata mezőváros tórájának, valamint eskiidtjeinek, Masa várnagy és Mihály pozsonyi szabó ügyében a po­zsonyiak ügyvédje jelenlétében ítélkezzenek, együtt vizsgálják meg Mihály szabó esetleges bűnösségét.172 Rozgonyi az oklevelet úgy folytatta, amennyiben Mihály szabó nem akarja az effajta bírói vizsgálattal fárasztani magát, akkor küldjenek nevezetes embe­reket Mihály szabóval együtt magához Rozgonyihoz, és ő majd személyesen megítéli az ügyet.173 Itt arról lehetett szó, hogy Mihály szabó joggal tarthatott at­tól, hogy a tatai ítéletben a földesúr képviselője — a jelen perben érintett Masa várnagy — saját érdekét érvényesíthette volna. Erre utalhat az is, amikor a levél végén Rozgonyi arra is ígéretet tett, hogy akkor is igazságot szolgáltat, ha Masa várnagya bizonyulna bűnösnek.174 * * Az ügy további menetéről nem tudunk semmit, de Masát a következő évben már az or­szág másik felében, a szintén Rozgonyi kézben levő Csicsva várának egyik várnagyaként találjuk.' 0 Természetesen nem került sor minden vitás eset­ben lefoglalásra, ez már csak a végső eszköz volt a sértett kezében. A már korábban említett oklevélben például Rozgonyi Rénold Pozsony város tanácsától kérte az adósság rendezését, s erre a kérésre is fél évet várt.16 quindecim dierum spacia relinquimus autem ob respectum, quia prefatus Andreas pellifex de Alba antedictum Stephanum Mantel vestrum scilicet concivem quingentis florenis auri dicit sibi fore obligatur. Ex Thata feria secunda proxima postfestum beati Emerici ducis anno etc. XLVIto” (1446. november 7.) (DF 242078.) 172 „Nosque commiseramus iudici et iuratis civibus opidi nostri Thath<a>, ut causa inter prefatum Masa et Michaelem sartorem presente prelibato Bartholomeo litterato procuratore vestro adiudicare velint, quidquid iudex et iurati cives unacum annotato Bartholomeo litterato prescriptum Michaelem sartorem culpabilem fore reperissent.” (DL 44454.) 173 „Ideo si de huiusmodi iudicio idem Michael contentare non volt, extunc mittatis vobis vestrum notabilem hominem erga nos unacum eodem Michaelo, ut nos eandem causam admodum personaliter adiudicare volumus.” (DL 44454.) 174 „Et scitatis a certo, quod si ipsum Masa castellanum nostrum culpabilem fore reperire poterimus, tunc omni modum satisfactionem ex parte impendemus.” (DL 44454-) 175 DF 213191. ,76DF 240015. 205

Next

/
Thumbnails
Contents