Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából viaszveszejtéses öntéssel készülhetett. A párhuzamos, hosszanti vékony szőrszálakat olyan fésűszerű tárggyal karcolták be a viasz felületébe, amely sűrű vonalakat eredményezett és rugalmassága miatt követte a farok felületének egyenetlenségeit (talán összefogott gallyak vagy cirok?). A faroktő törésfelülete mögött a fal erősen megvastagodott, amelyet a mag repedésébe folyt bronz eredményezett. Az öntési hibákat és a köpenyt rögzítő, később kihúzott távtartó szegek helyeit tapaszokkal fedték, amelyek egy része a helyén megőrződött, míg másik része kiesett fészkéből. Az öntési hibák száma alacsony, amely az öntvény kiváló minőségét mutatja. A faroktő törésfelülete mentén legalább öt tapasz helye ismerhető fel. Valószínűleg a farok letörésekor keletkezett erőhatás következtében mindegyikük kipattant fészkéből. A mintázás után a köpeny és mag egymáshoz való pozícióját szegekkel fixálták. A szegek beütésének helyén, az öntvény falának belső oldalán sorja keletkezett. Az egyik ilyen szeg 0,95x0,4 cm nagyságú négyzetes lyuka jól felismerhető a töredék tetején, a kitörött felület bal oldalán. Ezt eredetileg egy 1,25x1,65 cm nagyságú tapasszal fedték le, amely kiesett. Sérülések A farok a tövében törött le, szabálytalan törésfelület mentén. Vége ugyancsak letörött. Tetején, a faroktőhöz közel, egy 4,8x44 cm nagyságú kitörött felület látszik, amelyhez megmaradt a pontosan beleülő töredék (ma külön tárolva). (1. tábla) Ebből bal oldalra egy repedés indul ki, amely akkor keletkezhetett, amikor a közel vízszintes állású lófarkat letörték. Megközelítőleg a farok kétharmadánál egy kisebb méretű, háromszög alakú, mechanikus sérülés által okozott lyuk található. Alul az egyik kiesett tapasz (nagysága 2,4x1 cm) helyéből két oldalra keresztirányú repedés indul. Mellette egy 4x4 cm méretű, újabb tapasz azonosítható. Az alján több helyen is vas korózió nyoma látszik, amely arra utal, hogy a talajban valamilyen vastárggyal érintkezett közvetlenül. Az almásfüzitői lófarok mérete, kialakítása, készítéstechnikája és nem utolsósorban lelőhelye alapján eredetileg egy császárkori életnagyságú bronz lovas szoborhoz tartozott. AZ ALMÁSFÜZITŐI SZOBORLELET ÉRTÉKELÉSE ÉS ÉRTELMEZÉSE A lófarkak formája és szőrzetük kidolgozása alapján a késő hellénisztikus és a császárkori lovas szobrok általában jól elkülöníthetők egymástól, ezért ezek jellegzetességei egyben a szobrok keltező kritériumai közé sorolhatók.7 8 A hellénisztikus felfogásban ábrázolt lószobrokra az éles kontúrokkal hangsúlyosan tagolt farok, az egymás alá, illetve fölé futó, erősen megcsavart laza fürtök élénk, mozgalmas játéka és sokszor intenzív — már-már barokkos — hullámzása a jellemző. Emiatt a lófarkak formája is igen változatos. Már ekkorra kialakult a császárkori lófarkak hátoldalára is oly jellemző homorú forma. Alexandras hellénisztikus előképet követő herculaneumi bronzszobrának (m=49 cm) a lófarka egészen egyedi módon nyírt.9 (2. kép) A faroktő közelében levő külső fürtök ugyanis rövidek és minden rend nélkül, tüskeszerűen állnak ki a farok tömbjéből, míg a belső szálakat hosszúra hagyták. Ugyanilyen, faroktőnél rövidre tépett fürtöket találunk a Monte Circeo közelében a tengerből előkerült, ágaskodó lovat ábrázoló kora Augustus kori bronz lótorzón is, de itt a rövid, sárkányfog alakú fürtök — bár éles rajzolatukkal egymástól továbbra is markánsan elkülönülnek — már jobban belesimulnak a farok tömbjébe és azzal inkább párhuzamosan rendezettek.10 (3. kép) A hellénisztikus nagyszobrászati alkotásokkal szemben a késő köztársaság kori és császárkori lovas 7 A nagybronz szobrok öntési technikájához összefoglalóan: BOL 1985; HAYNES 1992; MATTUSCH 1996; HEMINGWAY2004,3-13. 8 BERGEMANN 1990,13. 2. kép: Herculaneum. Alexandras lovas szobra, amelynek előképe a Lysippos által készített Granikosz emlékmű szobra lehetett (BERGEMANN 1990, /5, Taf. 33c után) Fig. 2: The equestrian statuette of Alexander from Herculaneum (Neaples, Museo Nazionale Archeologico). The statuette may be based on the equestrian portrait of Alexander by Lysippos from the Granikos Monument (after BERGEMANN 1990, 75 Taf 33c) 9 POZZI1987, P3i,fig. 56; BERGEMANN 1990, 75, Anm. 254, Taf 33c-d. 10 BERGEMANN 1990,108-110, Kat. Nr. P52, Taf. 81. 83