Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011) 7-80. Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből Merczi Mónika BEVEZETÉS A térdfibulák elnevezésüket a kengyel jellegzetes alakja után kapták, amely a feji rész határánál térdszerű hajlatot képez. A középső császárkorban kedvelt forma, Britanniától Syriáig megtalálható.1 2 3 Nagy mennyiségben fordulnak elő térdfibulák a Rajna és a Duna menti tartományokban, különösen ezek határvidékén. Számos képviselőjük jutott el a birodalommal határos barbaricumi, főként a Pannóniával határos szarmata, illetve a mai cseh, morva és szlovák területekre, ettől északabbra előfordulásuk szórványos." Böhme katonafibuláknak nevezte ezeket, amelyek legkésőbb Hadrianus-Antonius Pius uralkodása alatt Germaniában a légiós-, más néven egytagú huzalfibulákat {eingliedrige Drahtfibeln), Noricumban és Pannóniában pedig az egygombos erősprofilú fibulákat váltották fel. A 2—3. század fordulójáig voltak használatban, a 3. század elején már más fibulatípusok vették át szerepüket.'5 Ezzel szemben Gugl feltételezte, hogy a térdfibulák a noricumi-pannoniai térségben az Antoninusok és Septimius Severus korában voltak használatban, de késői formáikat még a 3. század első évtizedeiben is viselhették. A típus esetében 4. századi keltezés lehetőségét elvetette.4 Noha viselőinek elsősorban a katonákat tekintik, nagy számban fordulnak elő polgári telepeken és temetőkben is.5 A nagy területen való elterjedés eredményeként a térdfibulák a legnagyobb változatosságot mutató fibulatípusok közé tartoznak, és még általánosan elterjedt változataik esetében is jól megfigyelhetők területi eltérések.6 így egységes vonások jellemzik a germaniai és raetiai változatokat, Pannonia térdfibulái a noricumi és felső-moesiai leletekkel állíthatók párhuzamba, de az utóbbi tartományban olyan elemek (pl. csuklós zárszerkezet) is megjelennek, amelyek a noricumi-pannoniai térségben szórványosan, a germaniai és raetai régióban pedig egyáltalán nem mutatkoznak. Általános megjelenésüket tekintve a daciai és alsó-moesiai térdfibulák is a noricumi-1 JOBST 1975,59; BOJOVIC 1983, 52-53-2 PESKAR 1972, 95. 3 BÖHME 1972,19-21,52-53. 4 GUGL 1995, 35, 143. jegyzet. Ettől eltérő (2. század 2. negyede-3. század vége közötti) keltezés: JOBST 1975, 24; GRABHERR 2001, 34. 5 KROPF-NOWAK 1998-1999, 30: Flavia Solva leletanyagában a leggyakoribb fibulatípust jelenti, aránya 38%; GRABHERR 2001,33-34; SCHMID 2010,33-34. 6 BÖHME 1972, 51, 54: Reichstyp mit regionalen Unterschieden. pannoniai térség jellegzetességeit mutatják. Ugyanígy Britannia térdfibuláin is megfigyelhetők csak a tartományra jellemző sajátosságok.7 A térdfibulák — kevés kivételtől eltekintve — kéttagúak,8 nagyobb részüket alsó vagy felső húrozású rugóval, kisebb részüket csuklós zárszerkezettel készítették, a rugó védelmét rugótok vagy fejlap látta el. A fibulatest alakítása, amely ritkán tagolódik kengyel- és lábrészre,9 területi eltéréseket mutat. A tűtartó többnyire keskeny és magas, állhat a fibula hossztengelyével párhuzamosan vagy arra merőlegesen is. A térdfibulák első, átfogó csoportosítása Böhmétől származik, aki a rugószerkezettel ellátott térdfibulák három típusát — félköríves vagy négyszögletes fejlappal, illetve rugótokkal rendelkezők — különítette el.10 A típusokon belüli változatok leírásával a térdfibulák Felső-Germaniára és Raetiára érvényes tipológiáját készítette el. Ezzel szemben Jobst csak két típus - fejlappal és rugótokkal rendelkezők — elkülönítését látta szükségesnek.11 Csoportosítása Noricumra és Pannóniára, illetve részlegesen Moesiára és Daciára is alkalmazható. Noha csuklószerkezettel készített térdfibula Riha hagyományostól eltérő rendszerében is feltűnik,12 önálló típusként — területi elterjedéséből következően — először Bojovicnál jelent meg, aki csoportosításukat is kidolgozta.13 A később született fibulaközlemények az itt említett szerzők által kidolgozott tipológiákat tekintik irányadónak, amelyek azonban folyamatosan újabb és újabb változatokkal bővülnek. Az egytagú térdfibulák mindeddig csupán Coci§ daciai leletek alapján felállított rendszerében jelentek meg.14 Vizsgálatunk tárgyát 162 térdfibula képezi, amelyek Pannonia északkeleti részén, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum, a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum, valamint a Tatabányai Múzeum gyűjtőterületén kerültek elő, és többnyire fémkeresősök szolgáltatták be őket az 1990-es, illetve a 2000- es években. Szőny (Brigetio) területét Kállay Ödön 7 BÖHME 1972, 51; SNAPE 1993a, 20. 8 COCIS 2004, 88. 9 Osztatlan fibulatest esetén lábrésznek a fibulatest rövidebb, tűtartó feletti részét, kengyelnek pedig a fejlap és a tűtartó közé eső részt tekintjük. 10 BÖHME 1972,18-22,19-21. típus. " JOBST 1975, 59-68,12-13. típus. 12 RIHA 1979,164-165, 6.2 típus. 13 BOJOVIC 1983,52-61,19-22. típus. 14 COCIS 2004, 92-93, 1905a, iga5bi-b2 típus, 101-102, I9b8 típus. 7
