Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből fejlappal többnyire Pannóniában készítettek, ahonnan Noricumba jutottak el nagyobb mennyiségben, de a nem túl gyakori háromszögletes fejlap is leginkább Pannóniára jellemző (B/6 és 19. változat). Ezek mellett el lehetett különíteni olyan változatokat is, amelyek kettős fejlappal (háromszögletes és téglalap alakú=B/8. változat) vagy épp fejlap nélkül (B/9. változat) készültek. Mindkettő elsősorban Pannonia területén terjedt el, ezen kívül csak Noricumban tűnnek fel nagyobb számban. Az egyszerű félköríves fejlappal készített változatokhoz hasonlóan az egyedibb fejlapformákhoz is (háromszögletes, pelta alakú, kettős fejlap, fejlap nélkül=B/6, 7, 8, 9. változat) kapcsolódhat háromféle keresztmetszetű fibulatest. Sőt Pannóniában és Daciában — a germaniai-raetiai térséggel ellentétben — a rugótokos térdfibuláknál is megjelenik a facettált, illetve háromszögletes keresztmetszetű fibulatest. Ezeken kívül kialakultak olyan sajátos alakítású fibulatesttel ellátott változatok is, amelyek többféle alakú (félköríves és téglalap alakú/háromszögletes) fejlapra is illeszkedhettek. Ilyenek az iker-, a delfin alakú és a stilizált delfinfibuláknak tekintett térdfibulák (B/10, 11, 12. változat), amelyek kizárólag vagy elsősorban Pannóniára jellemzőek. Egy változatnál (B/24 változat) a germaniai-raetiai rugótokos fibuláknál ismertetett fibulatestet alkalmazzák. A változatoktúlnyomó többsége kéttagú, de három változat (B/18-20 változat) azt mutatja, hogy egytagúság Dacia mellett Pannóniában és Noricumban is jelen van, amely ezeken a területeken is barbaricumi hatásokra vezethető vissza. Noha fejlappal ellátott térdfibuláknál az alsó húrt germaniai-raetiai sajátosságnak tekintik, az északkelet-pannoniai leletanyag is azt igazolja, hogy a noricumi-pannoniai térségben is létrejöttek olyan változatok, amelyeknél vagy csak alsó (B/8, 14 változat) vagy alsó és felső húrt (B/7, 9, 10,11,13,16,17, 24 változat) egyaránt alkalmaztak. A tűtartó szinte mindig hosszirányú, de akadnak olyan változatok is (B/10; továbbá részlegesen B/ll, 23, 24 változat), amelyeknél a germaniai-raetiai rugótokos térdfibulákra jellemző keresztben álló tűtartó jelenik meg. A tűfészek hát- és/vagy belső oldalon történő megerősítése a pannoniai és a felső-moesiai leletanyagban figyelhető meg, ezektől a területektől nyugatra, illetve keletre az egyszerűen visszahajlított tűfészek jellemző. A pannoniai sajátosságnak tekintett, de barbaricumi fibulaformáknál is alkalmazott vékony, általában bronzlemezből hajlított hengeres tok alkalmazása számos változatnál (B/1-4, 7, 9, 11, 13,19, 20, 23 változat) igazolható. A fejlappal készített északkelet-pannoniai térdfibulák esetében megállapítható, hogy térségünkben döntő többségben az elsősorban Pannóniára jellemző, illetve a noricumi-pannoniai-felső-moesiai térségben általánosan elterjedt változatokat viselték. Tipikus germaniai-raetiai változatok nem fordulnak elő közöttük, de több esetben is megfigyelhető volt, hogy pannoniai vagy noricumi-pannoniai eredetű változatokba is beépítenek olyan szerkezeti elemeket (többnyire alsó húrozás, ritkábban sajátos alakú fibulatest vagy keresztben álló tűtartó), amelyeket germaniai-raetiai sajátosságnak tekintenek. Ugyancsak alacsony a délkeleti és keleti területekre (Felső- és Alsó-Moesia, Dacia) jellemző változatok aránya is (B/21-22. változat). A leletanyagban több olyan pannoniai eredetű változatot (B/18-20, 23) is el lehetett különíteni, amelyeknél szerkezeti elemekben (egytagúság, magas fejrész, derékszögben meghajlított fibulatest, profilált kengyelhajlat) és díszítésben (ezüsthuzal-berakás) megnyilvánuló barbár hatások mutatkoznak. Leletanyagunkban mindössze öt térdfibula készült olyan csuklós zárszerkezettel, amelyeknél a tű tengelyét többnyire kör keresztmetszetű csuklókarok tartják (Röhrenscharnier). A fibulákat a következő négy változatra lehetett felosztani. A C/i változat (Kát. Nr. 158) jellemzői közé a kör keresztmetszetű csuklókarok, a kisméretű, félköríves, díszítetlen fejlap, a hatszögletes keresztmetszetű fibulatest és a hosszirányú tűtartó tartozik. A fibvdatest keresztmetszete D alakú, három-, négy-, illetve ötszögletes is lehet. Minden olyan területen (Felső- és Alsó- Moesia, Dacia) megtalálható, ahol a csuklós térdfibulák népszerűek voltak. A C/2 változat esetében (Kát. Nr. 159-160) a fejlap a B/9 változathoz hasonlóan hiányzik, így ezeknél a fibuláknál a kiszélesedő és kismértékben visszahajló fejrész illeszkedik a kör keresztmetszetű csuklókarokra. A fibulatest teljes hosszában háromszögletes keresztmetszetű, tűtartója keresztben áll. Felső-Moesiában elterjedt változat, ahonnan leginkább csak Pannóniába és Daciába jutott el. A C/3 változatba sorolt fibulánál (Kát. Nr. 161) egyedi megoldásnak tűnik a csuklókarokat helyettesítő nyolcszögletes, zárt tok. A fibulatest tagolódása a B/16 változattal mutat hasonlóságot. A szalagszerű, párhuzamos oldalú és ívelten visszahajló kengyelrészen pelta alakú vagy ovális áttörés jön létre, a trapéz keresztmetszetű lábrész viszont felülnézetben kismértékben beívelő. A zárt tok miatt közvetlen párhuzamát nem találtuk, de azonos felépítésű és tagolódású fibulatest rugótokos és csuklós zárszerkezetű térdfibuláknál is megfigyelhető. Az előbbiek Noricumban és Pannóniában, az utóbbiak Felső- Moesiában és Daciában fordulnak elő. A C/4 változat egyelőre párhuzam nélkül álló fibulájánál (Kát. Nr. 162) a szalagszerű kengyel pontkörökkel és hullámvonallal díszített, rajta az ovális áttörést nem visszahajlítással, hanem egy téglalap alakú támlappal hozták létre. Lábrésze ugyancsak szalagszerű, egyenes vonalú, végén trapéz alakban kiszélesedő, pontkörökkel díszített. Tűtartója keresztben áll. ■ i A rugótokos térdfibulákhoz hasonlóan a csuklós zárszerkezettel rendelkezők sem terjedtek el 57 ! I
