Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből

Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből

félköríves fejrészük kevésbé magas, és így azt csak egy gyöngyfüzért imitáló huzallal kitöltött barázda tagolta.

B/ig. változat (Kát. Nr. 146)

A 146. számú kéttagú fibula felépítését ugyanolyan kettősség jellemzi, mint az előző változatot. Kerek feje az előző fibulákéhoz hasonlóan magas, oldalán három alig kivehető barázda díszítette. Noha D átmetszetíí testtel készült, az kismértékben eltér a térségre jellemző formától: felső vonala ívelt, az alja viszont vízszintesen egyenesen elvágott, továbbá a kengyel hajlat alatti része a felsőnél jóval keskenyebb.350 Az előző változattól eltérően nem egy-, hanem kéttagú és alsó húrozású, amely ilyen formában nem figyelhető meg Almgren formáinál.351

A Brigetioban előkerült fibula párhuzamát mindössze egy Schützen am Gebirge-i352 lelet képezi, amelynek testét a szőnyi fibuláéhoz hasonlóan, de annál díszesebben alakították ki. Eltérés a zárszerkezetben fedezhető fel: az északnyugat-panonniai fibula ugyanis az előző változathoz hasonlóan egytagú, rugóját pedig a kengyelhez hasonló díszes tok fedte. Ezt a tokot ugyanúgy külön lemezből hajlították, mint a korábban bemutatott, Pannóniára jellemző változatokét, de ezt a különálló, hengeres tokot Almgren formáinál353 is megfigyelhetjük.3’4 A barbár sajátosságok ellenére — az előző változathoz hasonlóan — mindkét fibula Pannóniában (Carnuntumban vagy Brigetioban) készülhetett. Hasonló alakításé volt egy ugyancsak alsó húrozású unterloisdorfi (Északnyugat-Pannonia)355 fibula kengyel-lábrészének alsó oldala is, amelyet keskeny, téglalap alakú fejlappal láttak el.

B/20 változat (Kát. Nr. 147)

Mindössze egyetlen, Brigetioban előkerült és mindeddig párhuzam nélkül álló fibula sorolható ebbe a változatba, amelynek fejlapja a B/6 változathoz hasonlóan háromszögletes, de az egytagúság, a

350 Hasonló, de kevésbé kifejezett megoldást a delfin alakú térdfibuláknál is megfigyelhettünk (B/11. változat).

351 ALMGREN 1923,120-131. forma.

332 FARKA-SEYFRIED FÖ 21 (1982) 274, Abb. 727.

353 ALMGREN 1923,120-131. forma.

354 ALMGREN 1923,58-61: csak a későbbi, PESKAR1972, 92: a korábbi formáknál említi.

333 STIFTER FÖ 27 (1988) 301, Abb. 446.

336 MATOUSCHEK-NOWAK 1985-1986, 153-154, 213, Kát. Nr. 7, 214, Kát. Nr. 9.

337 BOJOVIC 1983,21/1-4 változat; COCIS2004, ígbia-ib típus.

338 SCHMID 2010,38, Karte 1.

339 BOJOVIC 1983, 56, 21/3. változat, 125, T. XXII, 200.

360 BOJOVIC 1983, 21/1 változat, 56,124, T. XXI, 191-193.

361 BOJOVIC 1983,21/2,4 változat,56-57,124-126, T. XXI,

194-198, T. XXII, 199, 201-203; HARALAMBIEVA

1993, 96-97, Kát. Nr. 26-29, Tabi. I, 8-10 (a 28-29.

számú, Ruszéban őrzöttfibulákpontosabb lelőhelye iskörültekert húr, a fejlap és a talp peremén körbefutó, feltehetően ezüsthuzallal kitöltött barázda a B/18 változathoz hasonlóan barbár fibulaformák hatását jelzi. Ennek ellenére a facettált, noricumi-pannoniai térségre jellemző fibulatest és a megerősített tűfészek alapján ezt a fibulát is provinciális (brigetiói?) készítménynek tartjuk. A rugót egy töredékes, peremén egy-egy barázdával díszített tok fedte, amelyet nemcsak provinciális készítményeknél, hanem barbár fibulatípusoknál (A 120-131) is alkalmaztak. A pannoniai készítés mellett szól az is, hogy a jellegzetesen pannoniai típusnak tekintett delfin alakú térdfibulák között is vannak olyan darabok, amelyeknél az ugyancsak háromszögletes fejlap pereme barázdával tagolt volt.356 *

B/21. változat307 (Kát. Nr. 148)

A változatba sorolt 148. számú kéttagú fibulát keskeny, rövid, téglalap alakú fejlap jellemzi, amely a rugót csak részben, a húrt pedig egyáltalán nem fedi el, így az közvetlenül a fejlap előtt fut. A D átmetszetű fibulatest alig kiemelkedő, trapéz alakú gallérral kapcsolódik a fejláphoz. A bordával tagolt lábrész egyenesen elvágott, félköríves talpban végződik. Hosszirányú tűtartója magas, középszéles, a tűfészket csak a belső oldalon erősítették meg.

A keskeny, téglalap alakú, a rugót csak részben elfedő fejlappal készített térdfibulák elterjedési területét a vindobonai leletek feldolgozása kapcsán legutóbb Schmid358 vázolta fel, amely szerint ez a fejlapforma Felső- és Alsó-Moesiában, valamint Daciában tei'jedt el. A moesiai leletek esetében általános a keresztmetszetben D alakú kengyel—lábrész, de ritkán facettált fibulatestre359 is van példa. Az előbbi alacsony360 és magas tűtartóval361 egyaránt készülhetett. Ezek mellett362 Daciában háromszögletes keresztmetszetű kengyellel363 készített darabok is megjelennek.364 A fibulák keskeny fejlapja a rugóval vagy csaknem azonos hosszúságú, vagy az északkelet-pannoniai leletéhez hasonlóan rövid is lehetett,

menetien); GENCSEVA 2004,108,16b típus, 164, Tabl.

XIV, 11 (a félköríves és négyszögletes fejlappal készült darabokat nem különíti el egymástól). Feltehetően ide sorolható a GENCSEVA 2004,108, i6f típus, 166, Tabl.

XV, 3. képen bemutatott fibula is, amelyet fejlap nélküliformának tekint, a rajz alapján azonban keskeny, téglalap alakú fejlap sejthető.

362 D alakú kengyelkeresztmetszet: COCI§2004,198-199, Pl. LXXVII, 1180, 1182-1185, 1188, Pl. LXXVIII, 1191, 1196-1199. Facettált kengyellel: COCIS 2004,199, Pl. LXXVIII, 1195.

363 COCIS 2004, 198-199, Pl. LXXVII, 1179, 1181, 1189- 1190.

364 COCIS 2004, 98-99. Tévesen JOBST 1975,13/A változatával azonosítja, amely ugyancsak téglalap alakú, de szélesebb, a rugót teljesen elfedő fejlappal rendelkezik, a fibulatestre pedig a láb vége felé fokozatosan elkeskenyedő és rézsútos gombban végződő forma jellemző: JOBST 1975, 64.

47