Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Kövesdi Mónika: Egy ember áll a furcsa kertben. Zilahy György festőművész élete és művei
Kövesdi Mónika nak. Az, hogy a kerítés hiányos, ledőlt, törött, s hogy a kertben egy fejszés ember jár, a kert törékenységét, fenyegetettségét érzékelteti. Másféle fa is nő Zilahy kertjében. Volt a művésznek egy olyan korszaka (korszak a korszaknyi életműben?), melyben még stilizáltabb, még elvonatkoztatottabb s még szimbolikusabb a formaadás. Síkszerűen, a Vajda Lajos-féle „konstruktív szürrealista sematika” szabályai szerint kerülnek egymás mellé a motívumok. E darabokon a fák nem a korhadt ártéri fák festői utódai, hanem szomorúfüzek, szélfútta lombkoronájuk azonban itt is emberi vonásokat mutat („Hervadó emlékezés”, „Tokaj drága kincse”, „A kopár domb fái”). E síkszerű korszak (vagy stílus) darabjai hangsúlyozottan rajzos jellegűek, a művész általában kevés színt használ, szinte monokróm jelleggel, de találunk csak fekete krétával készült lapokat is. Bár kevés kép sorolható e körbe, ezek kivétel nélkül az életmű főművei közé tartoznak. Az antropomorf fák rokona, Zilahy álomkertjének gyakori eleme a napraforgó érett tányérjának zilált szirmú, alábukó motívuma. Ugyanígy állandó lakó a kertben a madár, a fákra rávetül a baljós téli varjú fekete madárszárnya vagy annak árnyéka, metafizikus síkra terelve a tájképet. A fák között jelennek meg a házak, s ott jelennek meg a zsidótemető bedőlt, zsúfoltan komponált sírkövei is, számtalanszor („A kerítés másik oldala”). Az otthon fogalmát jelentő, egyszerű kis házak, falvak, tanyák a múlandóságnak kitéve, ugyanúgy az enyészet felé gravitálnak, mint a lombtalan, korhadt fák, a napraforgók és a sírkövek. A kert, az otthon az éjszaka árnyékában él, az elmúlásnak kitéve. A múlandóság, a fenyegetettség azok a tartalmak, amelyek Zilahy létértelmezésének kulcsszavai. A képek — noha lapidáris tömörséggel, az elvonatkoztatás felé haladó, összefogott körvonalú formákkal, kevés elemmel operálnak — mégis mindig megmaradnak a tárgyiasságnál. Zilahy festészetében a legfontosabb műfaj a tájkép, még akkor is, ha ezek a tájak képzeletbeli, sőt szimbolikus tájak. Emellett még egy rokon műfaj jelenik meg, a csendélet (korai terminussal „Nature morte” — a halott, a mozdulatlan természet.) Még a csendéletek is az éjszakát idézik, még azok is ugyanennek az éjszakai, magányos kertnek a részletei, ugyanabból az érzésből születtek, ugyanazt közvetítik. A kenyér és a korsó, esetleg hal („Nagypéntek”) vagy vöröshagyma annak az embernek az asztaláról valók, akié a kert is. Formailag és tartalmilag végletesen tömörített, lecsupaszított tükörképe ez a 20. század valóságának, összegezése a megtörtént tragédiáknak, az átélt megrázkódtatásoknak és azok hatásának az emberi lélekben. A kert közismert szimbólum: a világ azon darabja, ami a miénk, ahol otthon vagyunk, ami ránk van bízva. Zilahy György kertje a 20. századi ember birtoka és menedéke, tele szorongással, félelemmel, árnyékokkal és emlékekkel. Elgondolkodtató, összegező festőművészet Zilahyé, az állandó motívumrendszer, az összefogott, lecsiszolt, redukált formavilág, a mély tónusú, lágy festőiség, az organikus kolorit mögött intenzív érzelmi dimenziókkal. Ezeket a kvalitásokat szeretnénk felmutatni, megismertetni s így ébren tartani egy igaz művész emlékét. ZILAHY GYÖRGY MÜVEI A KUNY DOMOKOS MEGYEI MÚZEUMBAN Az ún. „hagyaték” megszerzésének éve 1974. Ezen dátum előtt és után is előfordult vásárlás, de ekkor egyszerre 62 darab, majd további 8 darab beszerzésére került sor. Az eladó a művész özvegye volt. A teljes gyűjtemény 87 darabból áll. A hagyatékban a tudatos válogatásnak köszönhetően ott vannak a főművek, a meghatározó, a jellemző alkotások. Az életmű gerincét jelentő ciklus 1962-66 között készült, a múzeumunkban őrzött festmények jó része ezt a korszakot reprezentálja. Ezek a művek szinte kivétel nélkül a Zilahy által kifejlesztett, kísérleti pasztell technikával készültek. Az olajjal átitatott papír magába szívja, rögzíti a vastag pasztellréteget,14 amely az olajfestménynél is mélyebb térbeliségű és elevenségű, drámai hatást eredményez. Zilahy nem datálta ezeket a munkáit. A jobb vagy a bal alsó sarokban ZILA jelzéssel szignálta őket. 14 Prudzik József restauráláshoz készített állapotleírásából kiderül, hogy a kísérleti technika meglehetősen veszélyeztetett műveket eredményezett. Az olajos gyantával alaposan átitatott sima papír vastagon szívta magába a pasztellkrétát, ám az alapozás a nagyobb A papír alapú alkotások a grafika határmezsgyéjén járnak. Olykor egyértelműen grafikák: szénrajzok, akvarellek is vannak köztük. Mégis egyöntetűen festői oeuvre-ről van szó, az adatokat ennek megfelelően adtuk meg. 1. Szegényember vacsorája (vászon, olaj; 48x58 cm; j. j. 1.; ltsz.: 67.1.1.) 2. Sivár világ (papír, pasztell; 70x100 cm; j. b. 1.; ltsz.: 68.4.1.) 3. Indulás Komáromba (vászon, olaj; 120x95 cm; j. j. 1.; ltsz.: 71.13.1.) 4. Hervadó emlékezés (papír, pasztell; 48x32 cm; j. j. 1.; ltsz.: 74.8.1.) 5. Megfagyott világ (vászon, olaj; 100x125 cm; j. b. 1.; ltsz.: 74.10.1.) 6. Október, november, december (papír, pasztell; 28x49 cm; j. j. 1.; ltsz.: 74.10.2.) vastagságú festékrétegek esetében (pl. a kompozíció súlypontját jelentő fekete vázrajznál) nem tudta megfelelően rögzíteni a pasztellréteget. A Zilahy-képek tárolása és kiállítása azóta is sajátos problémát jelent. Lásd: PRUDZIK é. n. 256
