Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Lakatos Bálint: Haag, Mrakes, Cuspinianus és Hellianus. A német és francia követek tárgyalásai a magyar elittel az 1510-es tatai országgyülés idején
Lakatos Bálint zött sorolta fel. Szerepe inkább hivatalos feladatokban lehetett: a magyar király levelét a búcsúzáskor ő adta át a német követeknek, az országgyűlés előtt Helianusszal is ő közölte a királyi tiltást, hogy nem utazhat Fehérvárra.78 79 Szentgyörgyi-Bazini Péter erdélyi vajda és országbíró viszonyulását egyik fél sem részletezte. Elképzelhető, hogy nem mutatott különösebb érdeklődést egyikük iránt sem. Ennek az is lehetett az oka, hogy Haag szerint „halálosan beteg volt és mégis jelen volt”.'Q Betegségéről semmi közelebbit nem tudunk — talán az országszerte dühöngő pestisben betegedett meg —, de az tény, hogy 1510 tavaszán és nyarán megállapítható tartózkodási helyei kissé zavaros képet mutatnak. Erdélyből már márciusban távozott, viszont hosszasan időzött május folyamán Dévényben, majd Magyaróváron keresztül Tatára ment. Az országgyűlésen jelen volt. Lehet, hogy megrendült egészségi állapota miatt vált meg az erdélyi vajdai méltóságtól is 1510. november elején. Felépülésére utal viszont, hogy országbírói tisztségét még 1517-ig betöltötte.80 Várdai Ferenc kincstartót, váci püspököt csak velencei részről szerepeltethetjük. Pasqualigo még az országgyűlés előtti erőfeszítéseinek során kereste fel. Várdai jóindulatú, nem taktikázott: egyenesen megmondta a velenceinek, hogy a hadjáratra nincs pénz.81 Őszinteségének lehet az is az oka, hogy tudatában volt leváltásának. Utódát, Battyányi Benedek kincstartót csak július 5-től tudjuk kimutatni, de egy levelében már május 26-án így nevezte magát.82 * A német követek nem említették, csupán Helianus fiaskójában szerepelt egy kincstartó, de ez már Battyányi lehetett. Bornemissza János (Wornomiss) budai várnagy viszont annál számítóbb. Későbbi, az 1520-as évek első feléből való pápai és császári követjelentésekből már jól ismert intrikus karaktere: a követekkel nagyon szívélyes, készséges, bizalmaskodó, már-már talpnyaló módon.Si Haagot is hasonló módon fogadta: a császári megbízólevelet könnyes szemmel, nagy hálálkodás közepette vette át, és kijelentette, hogy kincsei közé teszi. Bizalmasan tudatta a követtel, hogy II. Ulászló király bizalmát egészen és véglegesen a császárba helyezi. A követek távozása előtt kétszer látogatta meg őket szállásukon, és magát új78 3. sz. H2r, 112V, 113V. PASQUALIGO 95r-v (június 27-i jelentése). 79 „Graff Petrus von Pösingen, der auff den tod kranngk unnd doch da gewesen ist.” (3. sz. ii2r.) 80 C. TÓTH 2010,17-18. DL 39177., DF 264062. 8‘ PASQUALIGO 8or-v (június 7-i második jelentése). 82 DF 260477. (július 5.); DL 46942. (május 26.) 88 KUBINYI1986, 79,116. j. 84 „Ich hab auch durch ain herrn haist Wornomisse, der vor zeyttn e. kay. mt. dienner gewest unnd yetz in grossem ansehen bey dem kiinig und der ganntzen krön auch ime k. w. kinder bevolchen sein, der hat sich vastwoll gehalttn, an den wir ain credents von e. kay. ból a császár figyelmébe ajánlotta.84 Velencei részről nem említették, csak Csulai Móré Fiilöp tanácsában került elő, mint a királynak kölcsönt adó és megvesztegetendő főurak egyike.8’ A német követ részéről szerepelt a nyár végén az I. Miksához a csatlakozási szerződés megkötésére megválasztott mindkét magyar követ, Beriszló Péter fehérvári prépost (Probst zu Wayssburg) és Sárkány Ambrus (Tscherko) pozsonyi ispán is. Személyükről velencei részről nem derült ki semmi. Haag mindkettőjüket jóindulatúnak ítélte, mert azok közé számította őket, akiknek császári köszönőlevél küldését javasolta. Beszámolója szerint Sárkány sokszor járt tárgyalni a szállásukra.86 Haag további három embert is említett, akiket viszont nem sorolt a császári köszönőlevelet érdemlők közé. Ezek: Frangepán Gergely kalocsai érsek, Perényi Ferenc erdélyi püspök és az erdélyi vajdai tisztség elnyerése előtt álló Graff Hannsn auß dem Zibß, azaz Szapolyai János szepesi gróf.8 Említésük mindenesetre mutatja, hogy politikai tényezőkként számoltak velük, bár küldetésük szempontjából nem tekintették őket kulcsfiguráknak. Kérdés persze az, hogy a felsorolást mennyire tekinthetjük teljesnek. A korszak nagyjából szóba jövő 30-40 főméltósága (hozzávetőlegesen húsz főúr és tizenöt főpap) közül nyilván nem tartózkodott mindenki egyszerre az udvarban, és jó részük nem vett részt a külpolitikai döntéshozatalban. Nem szerepelt a tárgyalópartnerek között például Újlaki Lőrinc herceg, Ráskai Balázs tárnokmester, Buzlai László asztalnokmester, Drágfi János pohárnokmester, Bátori György lovászmester, Podmaniczki János kamarásmester és a püspöki kar nagyobb része sem. Ugyanakkor — bár tudjuk azt, hogy Tatán elég sokan jelen voltak a főméltóságok közül — mégiscsak érthető, hogy megbízóik szempontjából a német, illetve velencei követek mindössze 13 személyt ítéltek említésre méltónak, sőt ebből csak 6-8 személyt tekintettek befolyásosnak. Ezek sem annyira egyéniségekként, mint inkább karakterfiguraként (a praktikus kancellár, az önérzetes nádor, az indulatos udvarmester) jelennek meg. Ez a sematizálás és kategorizálás a forrástípus sajátja: a politikai értékelés és tájékoztatás érdekében az egyedi részletek közül a bizonytalanok, ellentmondásosak kirostálódnak, a megbízó szája íze mt. gehabt mit im darauf/gehanndlt hatsölich credents mit waynenden äugen in grosser danngkperkait emphanngen gesagt er weis zu seinem schats legen. Der ist vor unnserm abschid zway mall zu unns in die herberg khömen, unns in vertrauen gesagt, das kn. w. sein trauen ganntz zu e. kay. mt. entliehen setz...” (3. sz. iogv.) 85 PASQUALIGO io8r (július 6-ijelentésében). 86 3. sz. ii2r-v. Sárkány az országgyűlés megkezdése előtt közvetlenül még Szatmárival és Perényivel együtt leutazott Siklósra. Lltjukról lásd: C. TÓTH 2010,19-20. 87 3. sz. U2r-v. 234
