Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Lakatos Bálint: Haag, Mrakes, Cuspinianus és Hellianus. A német és francia követek tárgyalásai a magyar elittel az 1510-es tatai országgyülés idején

A NÉMET ÉS FRANCIA KÖVETEK TÁRGYALÁSAI A MAGYAR ELITTEL AZ I5IOES TATAI ORSZÁGGYŰLÉS IDEJÉN

ta le, ahol a pápa által küldött szentelt kardot és föveget is átadták II. Ulászlónak. Ezen a német és francia követek is részt vettek.47

A reprezentatív esemény és a köznemesi küldöttek elutazása utáni héten a királyi tanács folytatta a követekkel az egyeztetéseket, július 9-én dönthettek az újabb meghallgatásokról. Először 10-én Pasqualigót hallgatták meg — újból elégtelennek ítélve az általa változatlan formában megismételt velencei ajánlatot a szövetség fenntartására.48 így következő nap megint a német-francia delegáción volt a sor. 12-én már a ligával való szövetségkötés pontjairól folyt a vita. Erre Haagék is igyekeztek felkészülni, hogy elkerüljék az esetleges újabb kellemetlenségeket Helianus kollégájuk viselkedése miatt. A francia követ ugyanis állhatatosan ragaszkodott saját elképzeléseihez és követutasításához. Haag próbált a lelkére beszélni és azt tanácsolta neki, hogy ne hivatkozzon állandóan a kötelezettségére, hiszen instrukciójának utolsó pontja lehetőséget ad neki arra, hogy a császári követekhez hasonlóan járjon el a tárgyalások során, így ha formálisan nincs is felhatalmazása és nem is akarja, hogy ura nevében kötelezze magát, hogy a francia király addig nem hagyja abba a háborút, amíg Dalmáciát el nem vették Velencétől, akkor nyugodtan hivatkozhat arra, a császár mint a hadjárat főparancsnoka vállal kötelezettséget a kérdésben. A tárgyalások így egyszerűbbek lettek volna mindegyik fél számára. Helianus először bele is egyezett Haag javaslatába, de aztán kihallgatást kért II. Ulászlótól, és közölte, ugyan teljes felhatalmazása van arra, hogy a megállapodásba beleegyezzen, de ura részéről nem ígérhet semmi többet, azaz a megállapodást a francia király részéről nem erősítheti meg.49

Mindez a nagyzoló Velence-ellenes beszédek és a

47 Ennek tényét Pasqualigón kívül Cuspinianus naplóbejegyzése is bizonyítja. (ANKWICZ 190g, 304-305.)

48 PASQUALIGO 112V—V (július 10-i második jelentése); FRAKNÓI1883, 48.

49 „Wan wir dan in hanndl khamen, worden wir seines redens zu spot sein sack stüennd ganntz recht und well auffdas furhalten seiner versclireybung. Gab ich im den ratt, er sold sich der versclireybung nicht hoch

beswärn, dan der lest artigkl in seiner instruction

geb im zue als das kay. mt. unnd derselben orator der ennde in dem und andern verneinen das sold er helffen unnd macht haben zu handeln demnach wer es im nicht swär ob er sich fur sein herrn verschrib, sein herr den krieg wider Venedig nicht zusammenlassen, noch kain fridlichen anstanndt zu machen piß Talmatia

gewungen, wer weyther wer an not er sich verschrib, dan e. kay. mt. wer das liaubt in disem krieg, was e. kay. mt. versryb oder zuesagt het, e. kay. mt. anzweyfl als macht deshalb es nicht von nötten wer dan e. kay. mt. unnd kunig von Franngkreich als ain person zu achten, wërauff sölich maiming bracht in den orator, verwilliget

sich das zue thuen \unnd diß anntburt zugeben/, daran kunig und al herrn wol benuegung warn gewest hetten in nicht weytter drungen, aber wider sölichs loff er finden kunig unnd sagt, er het woll macht zuzusagen, aber

nagy ígérgetések után legalábbis meglepő volt. A király és a jelen lévő főurak gúnyosan szemébe mondták Helianusnak, akkor most hogyan is képzeli, hiszen korábban fűt-fát ígért, és a háborúról határozott az egész országgyűlés is. Természetesen a leforrázást a jelen lévő német követek sem kerülték el, némi kárörömük ellenére.

A magyar udvarnak az időhúzásra építő taktika szempontjából kétségkívül kapóra jött Helianus politikai ballépése. A francia király követének a szövetség aláírásától való húzódozása még hathatósabb érv volt a követek felhatalmazásának hiánya helyett, így most már mindkettőre építhettek. A taktikázáshoz azonban hozzátartozott, hogy a velencei követ előtt mindez titokban maradt. Fő informátorát, Csulai Móré Fülöp királyi titkárt ugyanis állítólag nem engedték be a tanácsülésre.3 *' Pasqualigo ezekben a napokban kétségbeesetten próbált kilincselni, 10-én a pápai legátust kérte a Szatmári kancellárnál való közbenjárásra, 11-én Perényi nádornál próbálkozott. Bakócz ugyan óvatosan bíztatta, mondván a dalmáciai hadjáratból nem lesz semmi, és Csulai Móré is tudósította, miszerint ugyan a király hajlik a németfrancia kérés elfogadására, de igyekeznek olyan feltételeket szabni, amit a liga hatalmasságai nem fognak elfogadni — Pasqualigo számára a tárgyalás részletei ismeretlenek maradtak.52

A követek 1510. július 13-án délben kapták meg a hivatalos királyi választ egy audiencia keretében.53 Ennek szövegét Cuspinianus keltezetlen másolata őrizte meg. A szöveget a szokásos módon előre megírták, és az audiencián a király jelenlétében a kancellár vagy valamelyik másik udvari méltóság olvasta fel. A válasz a német és a francia követekhez szól, eszerint a bemutatkozásukhoz hasonlóan a búcsúkihallgatá-nichts zuverschreyben daran wir wins wol genuegen hetten lassen...” (3. sz. 1131-.) Arra, hogy nem akarja a megállapodást megerősíteni, az alábbi királyi resolutio szövege utal. (Lásd 50. j.)

50 Az esemény mindkét német jelentésben szerepel: „We uns unser mitgesell der Franzosysch orator mehr verilng gethan, het ab des handliing der kinig und all hern ierilng und grossen vertries empfangen haben, wie e. kay. m klerlich von Wien aus verneinen werden.” (1. sz. 53V.) „...darab hetten kunig unnd die herrn groß entsitzn und sprachen in mit spötlich reden an was er in dan vor vili zuegesagt het, dy krön damit zum krieg bewegt auff solich hanndlung der ganntz regkisch entslossen unnd abgeschiden wer, den krieg anzunemen. Muest also der guet orator vili spöttlicher red hörn...” (3. sz. 1131'.)

51 PASQUALIGO 115V (július 12-i jelentése). Nem tudjuk, hogy a 11-i vagy 12-i tanácsülésről van-e szó.

52 PASQUALIGO n6v (július 13-i jelentése).

53 „...auf unser handlang als heut umXIIuerzw mitag den dreyzeheten July das nachfolgend antbuert empfangen haben.” (1. sz. 531'.) Pasqualigo alapján tévesen július 14-ére helyeztem a búcsúkihallgatást. (LAKATOS2010, 50J

229