Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Schmidtmayer Richárd: Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban
Schmidtmayer Richárd KÉZMŰVESSÉG Kevés információ maradt fenn az egykor itt élt kézművesekről. Arról sincsen tudomásunk, hogy céhek működtek volna a településeken, bár ez legalábbis a mészárosok esetében erősen valószínű.96 így kénytelenek vagyunk pusztán a fennmaradt néhány okleveles adatból és a személynevekből megkísérelni az egykor jelenlevő foglalkozások bemutatását. A módszer azonban még így sem teljesen pontos. A névadási gyakorlat a korban még nem szilárdult meg, vagyis a leszármazottak inkább környezetüktől kapták a nevüket. Ez alapján az iparos nevet viselő személyekről erősen gyanítható, hogy mesteremberek voltak.97 Ebben némi nehézséget okoz az, hogy a 15. század második felétől már nem feltétlenül fedte egymást a mesterség és a családnév.98 Valós ipari tevékenységet a középkor végén jobbára csak a latinul lejegyzett foglalkozásnevek takarhattak.99 Mégis úgy véljük, hogy a bő száz évet átölelő vizsgálatban a családnevekből származó foglalkozásnevek is felhasználhatók, hiszen azok egykor szintén mesterségre utaltak. Itt jeleznénk, az így nyert eredmények nem alkalmasak arra, hogy bármilyen messzemenő következtetést vonjunk le belőlük. Az okleveles adatok alapján tekintsük végig, milyen ipart űztek Tatán. Kezdjük a sort a legegyszerűbbnek tűnő kovácsmesterséggel. Ismert, hogy majd minden faluban szükség volt kovácsra, így joggal keressük a mezővárosban is. Mégis az oklevelekben csupán egy kovács adatát sikerült megtalálni, az 1520-ban említett Faber, azaz Kovács Péter személyében.100 Fémmel foglalkoztak az ötvösök, akiknek a jelenléte azért is indokolt volt az uradalmi központnak számító mezővárosban, mert a földesúri székhely — különösen a királyi udvar — magasabb minőségű áruk utáni nagyobb keresletet gerjesztett.1'11 Tata vonatkozásában egy aranyművest ismerünk Goldschmidt Kelemen személyében. Sajnos tevékenységéről nem sok ismerettel rendelkezünk, azonban azt tudjuk, hogy Rozgonyi János tárnokmester szolgálatában állt és pénzügyekkel is foglalkozott.102 A kőművesmesterség szintén inkább városi—mezővárosi iparágnak számított, mivel mesterei itt rendelkeztek jobb értékesítési lehetőségekkel. Az 96 Rohrbacher munkájában 14. századi csapó céhre hivatkozik, de erre csak a 17. századtól van adatunk. (ROHRBACHER 1888, 207.) 97 MISKEI 2010,425. 98 BÁCSKAI 1965,32-33. 99 GULYÁS 2009,54. 100 DL 105902. W1 BÁCSKAI 1965, 44-45. 102 1462: ’’Ich Clement Goldsmid”. (Dl 44999.) 1460: „Clemens Aurifaber”. (DF 242698.) 103 MISKEI 2010,424. 109 OLÁH 2000,27. 105 BÚZÁS 2010,170. igényesebb megrendelők a főnemesség és a birtokos nemesség tagjai közül kerültek ki, de az ipari termékek fogyasztói között szép számmal akadtak előkelő polgárok is.103 Nagy segítséget jelenthetett az itt élő kőfaragók számára, hogy kőbánya nemcsak a közeli Tardos térségében volt, hanem Tatán is. Ez utóbbiról Oláh Miklós leírásában olvashatunk: „hegyre épült város emelkedik a vár fölé, a hegyben vörös márvány található.”104 105 A tatai várnál előkerült félkész baluszterbáb egyértelművé tette, hogy a Jagelló-korban a szerkezetet készítő kőfaragóműhely helyben dolgozott.103 A15. század közepéről maradt fenn Miklós lapicida, vagyis kőfaragó neve.106 A latin lapicida mesterségnév nem csupán kőfaragókat, hanem kőfejtőket és kőműveseket is jelölt. Az oklevélből sajnos nem derül ki, milyen feladatot végzett. Miklósról azonban annyit elárul számunkra, hogy kezességet tudott vállalni egy pozsonyi kereskedőért, ezért itt inkább kőfaragómesterre gyanakodhatunk. A textiliparban dolgozókról már Tatán is differenciáltabb képet kapunk.107 Több szabómesterről maradt fenn adatunk: az 1460-ban élt Imre szabó akár azonos is lehet az 1490-ben a város esküdtjei között feltűnt Szabó Imrével, de ha figyelembe veszsziik, hogy a század közepén fontos és bizalmas feladatokat bízott rá Rozgonyi János és felesége, akkor harminc évvel később lehet, hogy túl idős lett volna ahhoz, hogy az esküdtek közé válasszák. Jelentős személy lehetett Márton mester is, akinek szabóságára sírköve utal.108 Tatán lábbelikészítőről is maradt fenn adatunk, amely mesterségre Varga Mihály családneve utal.109 Kérdéses Bálint szűcs esete, akit Székesfehérváron vertek meg és raboltak ki, miközben ura, Rozgonyi Rénold ügyében járt el.110 Róla csak feltételezzük, hogy tatai polgárok közül való, erre vonatkozó egyértelmű utalás nincsen. Nehéz pontosan körülhatárolnunk, pontosan mivel foglalkozott Világító (Lucificus) Imre, aki kirablásakor fazekakat és amforákat szállított.111 Neve valamilyen világítással kapcsolatos mesterségre, talán gyertyamártásra utal. 106 DF 243176. 107 Szatmári Sarolta felvetette, hogy Süveg János neve a süveges foglalkozásra utalna. (SZATMÁRI 2004, 36.) Nevén érdemes elgondolkoznunk, bár e név kialakulása nemcsak a süveges mesterséggel hozható összefüggésbe. (DL 19678.) 108 1460, 1461: „Emericus sartor”. (DF 240446., DF 240458.) 1490: „Emericus Zabo”. (DL 19678.) Márton mester sírkövét lásd alább. 1091490: „Michael Varga”. (DL 19678.) 1.0 DL 14151. Átírta: WENZEL 1879,50-52. 1.1 DL 105902. 200
