Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából városi előkelőségeket tiszteltek meg.135 A pannoniai lovas szobrok tárgyai azonban ritkán azonosíthatók. Erre legnagyobb esélyünk a feliratos szoborbázisok esetében van, ahol a feliraton a megtisztelt személy neve is olvasható. A fennmaradt hat szoborbázisból mindössze kettő feliratát ismerjük. Egyikük, a Municipium Iasorum/Aquae Balissae városfalánál talált bázis egy császárt, III. Gordianust nevezte meg (Kat. I/2). Azonos lelőhelyük folytán több mint valószínű, hogy az 1877-ben ugyanitt talált négy bronz lószobortöredék (Kat. II/6-9) egyazon lovas szoborhoz tartozott. (A két lófaroktöredék esetében ez szinte bizonyosnak vehető.) Egyelőre azonban nem dönthető el, hogy ez a szobor azonos-e III. Gordianus — szoborbázisa (Kat. I/2) alapján feltételezhető — helyi lovas szobrával vagy sem. A másik feliratos talapzatra egy név szerint még ismeretlen szenátor nevét és cursus honorumát vésték (Kát. I/i). Ő egykor a még osztatlan Pannonia provincia legátusa volt. Ez Pannóniából az egyetlen, bizonyosan nem császár nagybronz lovas szobrát hordozó talapzat. Közvetetten feltételezhető, hogy a Scarbantia fórumán egymás mellett álló, három azonos méretű és kialakítású talapzat (Kat. I/3-5) lovas szobra Septimius Severust és két fiát ábrázolta. Igazolhatóan lovas szobrokhoz tartozó portré a vizsgált provinciákban eddig nem maradt fenn. A pannoniai tartományokban a hadsereg és a városi közösségek jellemzően nem állítanak szobrot helyi neves polgároknak, patrónusoknak vagy birodalmi tisztségviselőknek. Ismert szobraik száma elhanyagolható, és azok is csak egy szűk időszakra, a 2. század első felére keltezhetők.136 Az innen előkerült lovas szobor töredékek ezért nagy eséllyel császárokéi voltak. Pannóniában különleges és mindeddig példa nélküli eset a velencei lovas szoboré (Kát. II/15), amely mind anyaga, mérete, mind állításának szepulchrális indítéka miatt kilóg a pannoniai lovas emlékművek sorából. A szobor ugyanis a helyi elit egyik tagját ábrázolta lován ülve, minden bizonnyal a sírja fölött épült sírépítményen vagy sírkertben. Velencéről ismerjük egy felszerszámozott hátasló sírját is,137 amely egy helyi, eraviscus elitbe tartozó család jelenlétére utal. 135 ALFÖLDY 1984, 38-39, Anm. 90; ALFÖLDY 2001, 12. Aquileiában egy Ilvirnek is „statuam equestrem auratam inforo n(ostro)” dedikáltak: CIL V 961, cf. p. 1025; ALFÖLDY 1984,101-102, Nr. 96. 136 MRÁV2003,344-347. 137 A velencei lósírhoz lásd egyelőre: SELLYE 1940, 237; KRALOVÁNSZKY 1963-1964, 228, 6. jegyzet; FITZ 1970, 20. 138 A két Pannóniából mindössze néhány mészkőből vagy márványból faragott császárszobrot ismerünk: L. Aelius Caesar márvány szobra Savariából (KÁDÁR i960,1621), Marcus Aurelius? mészkő portréja Aquincumból (Budapest, Március 15. tér) (KUZSINSZKY 1934, 98,fig. 46; SZIRMAI 1999,16-17), Lucius Verus szobra a szlovéniai Boriból (JEVREMOV1988,118, Nr. 136: reneszánsz vagy újkori másolat!), egy azonosítat-Még kevesebbet tudunk a helyi lovas szobrok állítóiról. A neviodunumi szobrot bázisának felirata alapján a Latobici adományozta (Kát. I/i), amely a szobor állításának idején már Neviodunum, azaz Municipium Latobicorum lakosságát takarta. A városok fórumain dedikált lovas szobrok költségét is a városok közösségének vagy tanácsának kellett viselnie. Központi elvárások azonban csak a szoborállítás tényére vonatkoztak, ezért a közösségek statuae equestres állításával ezt a kötelezettségüket túlteljesítették. A helyőrségek lovas szobrai pedig az adott egység katonáinak költségén készültek. A nagybronz szobrok méretaránya Pannóniában ritkán haladta meg az életnagyságot. Lovas szobrok esetében monumentális (de nem kolosszális) méretről legfeljebb a sirmiumi darab esetében beszélhetünk (Kat. II/12), amely legalább kétszeres életnagyságú volt. Pannóniában Sirmium császárvárosa az egyetlen olyan város, ahol egy ilyen méretű szobor léte valóban elképzelhető. A másik végletet a velencei mészkő szobor képviseli (Kat. II/15), amelyet fél életnagyságú sírszoborként képzelhetünk el. A pannoniai tartományok területéről eddig előkerült, császárokat ábrázoló nagyszobrászati alkotások között szembetűnő a mészkőből vagy márványból faragott szobrok alacsony száma.138 Ezzel szemben viszonylag sok nagybronz szobortöredéket ismerünk, amelyek mára megközelítették a százat. (Lásd Appendix II.) Mindez arra utal, hogy Pannóniában — mind a városok, mind a katonai táborok területén — elsősorban bronzból öntött császárszobrokat állítottak, amely megállapítás a lovas szobrokra különösen igaz. A pannoniai tartományokból eddig nem került elő olyan feliratos császárbázis, amelyre méreténél fogva quadrigában álló császárszobrot helyezhettek volna. Honos bigaere sem ismerünk példát.139 A bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteménye 1819-ben egy Carnuntumból származó bronz tengelytöredéket szerzett, amely eredetileg egy diadalkocsinak (quadriga) és a rajta álló triumfáló császárnak a bronzszobrához tartozhatott.140 A carnuntumi polgárváros fórumának 2005-ben történt geofizikai felmérése a tér délnyugati negyedélan császár márvány portréja Aquincumból (SZIRMAI 1999, 18, Ni'. 2) és Brigetióból (HARL-LŐRINCZ 2002, 46, Nr. 53), egy páncélt viselő alak szobra a carnuntumi legiótábor principiájából (KRÜGER 1967, 30-31, Nr. 82-83), az aquincumi helytartói palota császárkultusz szentélyében álló togás császárszobor (SZILÁGYI 1955, 404, Abb. 25). Talán Poetovióban került elő Hadrianus ismeretlen lelőhelyü márvány szobra (DIEZ1961, 49; JEVREMOV 1988,117, Nr. 137). Az alsóhetényi erőd keleti kapuzatából kibontott márvány szobortöredék (TÓTH 1987-1988, 55, Abb. 22.) sem egy császár, hanem a hátára lógó sisaktaréj miatt legvalószínűbben Mars szobra lehetett. 139 Lásd ehhez: ZELAZOWSKI2001. 190 GSCHWANTLER 1986,30-31, Nr. 15, Abb. 29. IO5 1 i
