Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából 20. kép: Aparhant-Csorgó (Tolna megye). Ló genitáliája (Fotó: Retkes Tamás) Fig. 20: Aparhant-Csorgó (County Tolna, H). Genital of a horse, cat (Photo: Tamás Retkes) gű, intenzív hidegmunkára csak a herezacskónál volt szükség. (Lásd alább.) A comb hajlatában és a vaszorán a külső felületen sűrű ráspolynyomok látszanak. Két távtartó szeg négyzetes lyuka azonosítható. A vaszora jobb oldalán, távolabb egy 0,35x0,35 cm nagyságú négyzetes lyuk ismerhető fel, amelyet kívülről nem tüntettek el tapasszal. Nincs ugyanis kialakított fészek, és az aranyozás is egészen a lyuk pereméig fut. A combhajlatban levő lyuk valószínűleg nem volt feltűnő helyen, ezért nem került sor az eltüntetésére sem. A bal oldali közelebb elhelyezkedő lyukat viszont 0,7x0,9 cm nagyságú tapasz fedi, amely kívülről az aranyozás miatt alig látszik. A jobb oldali törésfelület mentén egy kiesett téglalap alakú tapasz fészke őrződött meg. Leírás: Ló alhasi része a vaszorával, a herezacskó helyével és mindkét comb belső tövével. (A múzeumi kartonon tévesen kanca vulvája szerepel.) Odor J. szerint mérete az életnagyságot kétszer haladja meg, valószínűbb azonban az életnagyságú ábrázolás. A töredéket mindenhol szabálytalan törésfelület határolja, amelyből több helyen is repedések indulnak. A vaszora tövében, annak bal oldalán az öntvény eltörött, amely mentén enyhén torzult, deformálódott. Az öntvény külső felületén az aranyozás alig sérült. A herezacskót külön, még a tűzaranyozás munkafolyamata előtt illesztették a szoborhoz. (A vaszora két oldalán ugyanis az aranyozás hiányzik, ívelt széle jól kirajzolja a herezacskó széleit.) Erre az eljárásra 132 132 PAULOVICS1938,125, 23. jegyzet. minden bizonnyal öntési hiba miatt került sor. A helyén látható 3,9x7,3 cm nagyságú ovális hiány széle ugyanis nem törésfelület, hanem varratos, amely arra utal, hogy a bronz itt nem tudta teljesen kitölteni a negatívot. Az utólag öntött herezacskót nem forrasztással, hanem csapolással rögzítették, amelynek négyzet keresztmetszetű vastüskéje a helyén őrződött meg, belül derékszögben meghajtva. A vaszora hátsó oldalán hidegmunkával egy fészket alakítottak ki abból a célból, hogy a pótlás jobban illeszkedjen, nagyobb felületen felfeküdjön az öntvény felületére. Irodalom: WOSINSKY 1896, 774-776; THOMAS 1982, 6; ODOR 2000, 181; MRÁV 2003, 343, Anm. 76; NAGY 2007,159. 12. Bronz lópata és boka töredéke (14. tábla) Őrzési hely: MNM, ltsz.: RR 62.32.1. (téves régi száma: 100.1868). Méretek: 01=33,3 cm, szpárta=n,8 cm, vfa|=o,4 cm (a boka törésfelületénél mérve), szboka=io,3 cm, szpata,aip=12’3 cm, h=i7,4 cm, msarokfa|=3,4° cm. Lelőhely: A lópatán megőrződött régi feljegyzés alapján (ma már nem található meg) „inventum in Sirmio ad Cserovitz. Korompai Brunszvick József gróf ajánd(éká)”. A lelőhely tehát vagy Sirmium (Sremska Mitrovica/Szávaszentdemeter, SRB) vagy, ahogy Paulovics I. gondolta, az Újlak és Pétervárad között fekvő Cserevics.13' Monumentális méreténél fogva a szobor eredeti felállítási helyéül valóban csak Sirmiumot vehetjük számításba. Technika: A szoborláb segédnegatívos öntési technikával készült. Az öntvény falának belső oldalán az elő- és hátoldal függőleges középvonalában egy varrat fut, amely arra utal, hogy a negatívot két félnegatívból állították össze. Ez érthető, hiszen a boka szűk átmérője és a mintadarab hosszú keskeny alakja miatt a viaszt nem lehetett kézzel bedolgozni a negatívba. Mindez két külön viasztáblát is valószínűsít, amelyek felületén helyenként ujjal való benyomkodás ujjlenyomatai ismerhetők fel. A két varrat ezeknek a tábláknak az összeillesztési felületén alakult ki, kívülről azonban eltüntetése miatt nem látszódik. A falvastagság egyenletesnek, a szobor méretéhez viszonyítva pedig vékonynak mondható. A fal homlokzati, függőleges középélének közepe táján látható kisméretű, négyzetes alakú tapasz egy távtartó szeg helyét fedi, mivel az öntvény belsejében jól látható ennek négyzet alakú, belül sorjás lyuka. További téglalap alakú, kisméretű tapaszok azonosíthatók a pata előoldalán középen, a párta alsó szélén és baloldalt a párta felett is egy. Mindegyik tapasz a helyén maradt. Az öntési hibák és tapaszok kis száma alapján az öntvény kiváló minőségű. Külső felületén aranyozás nyomai látszódnak. Leírás: A töredék megközelítőleg kétszeres életnagyságú monumentális szoborhoz tartozhatott.133 Mivel 133A méretarány meghatározását Vörös Istvánnak (MNM) köszönöm. 101
