Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Fülöp Éva Mária: Feljegyzések a halászatról. Adatok a tata-gesztesi Esterházy-uradalom mesterséges tavi halgazdálkodása 18 - 20. századi történetéhez

Fülöp Éva Mária

igmándi40 és környei tavakkal egy időben. Ezt a két bánhidai tavat a 19. században az uradalom változatlanul használta a tatai Öreg- és Cseke-tavakból41 s a kecskédi Szabó Pál-tóból kifogott 1-3 éves halak (ponty és csuka) további tenyésztésére.42

A bánhidai, a szőlősi és környei tavakhoz készült árok az uradalom tervei szerint az Alsó-Galla körüli és környei erdőkből kivágott ölfa Dunára úsztatását is szolgálta. (Duna)Almás a hal (és egyéb) szállítás miatt is fontos volt az uradalomnak: 1743-ban például a halakat megvásárló halászok bárkával értek Almáshoz, s ott mérték meg a környei halakat.

A halgazdálkodás tennivalói meghatározásánál nincs adatunk arra, hogy az uradalom gazdasági tisztségviselői ismerték volna43 az ekkortájt44 nyomtatásban több kiadásban is megjelent Calendarium Oeconomicum perpetuumot, amely havi bontásban határozta meg a halastavak körüli tennivalókat. Mindenesetre a követett munkamenet nagyfokú hasonlóságot mutat:

Januárban és decemberben, illetve szükség szerint, ha befagytak a tavak, lékelni kell a jeget, hogy a halak meg ne fulladjanak. A tavaszi halászatról: márciusban az apró halakat kifogni és a nevelő tavakba helyezni. Az ívásra alkalmas ikrás és tejes pontyokat áprilisban, Szt. György nap táján kell a tavakba ereszteni. A tavak tápláló erejének növelésére a leeresztett vizű tófenék megszántását és bevetését javasolja: „Az halastót pedig hova a halakat bocsátják: elsőben meg kellene szántani; és ha lehetne teletszaka állana víz nélkül. Három féle tót kíván a ponty; másban köll ő neki lenni a hol ívik; másban ahol nevekedik; harmadikban a hol hízik.”45 Szeptemberben ki kell fogni a pontyokat és nevelő tavakba tenni, s az ivadékokat hasonlóképp. Az őszi halászat október derekán indul.46

40 Ekkor az igmándi belső tavakat zsilipekkel és fenékzúgókkal látták el. Jó évszázaddal később, 1873-ban, amikor a gátakat az uradalom leromboltatta, a nagyigmándiak megmenekültek ugyan a sorozatosan visszatérő áradásoktól, de megszűnt a halastó, s így a kisigmándi közbirtokosság elesett az itatás, úsztatás, kenderáztatás hasznától és a még az 1840-es években is jelentős káposztatermelés lehetőségétől. Kisigmánd közbirtokossága pert indított az uradalom ellen. A valaha jelentékeny” halastavak elmocsarasodtak, 1892-ben már csak a Nagy-, Öreg- vagy Malom-tó állott, ha medre megtelt a Bakonyból fakadó erek vizével. (SZENTKUTI KISS 1892,27-28.)

41 A Cseke-tó neve, amely mint ige is szerepel nyelvünkben,

a cége szót rejti. A cége a vastag fakarókból készített vejsze mellett a 16. századtól a leggyakoribb vizafogó. Az

oklevelekben különféle, például zeege, zege, zegge, zeyge,

zegye, seyge, segye, szegje, szege, szégye, szegye, chege,

csege, czege, czége elnevezések alatt szereplő építményt

cölöpökre fektetett gerenda alkotta, mely átfogta a vizet. E gerendához támaszkodott a sűrű karósor, amely

a halnak útját állta, egy helyre tömörítve a vízfolyással

szemben úszó halakat. A karósor közepén kihagyás,

Az 1740-es években, az uradalom községeivel kötött szerződéseiben gyakorta szerepelnek a halgazdálkodás körüli munkákra utaló pontok. így például Naszály possessio47 1745. évi contractusa48 szerint kötelességeik közé tartozott a grébicsi halastó töltésének helyreállítása, halászatkor 50 szekér és kellő gyalogmunkás biztosítása. Télen lékelték a jeget, határukban pedig a Zugó-patakot a malmok közt évente tisztították. Ezután is rákászhattak, de ennek fejében évi 4000 rákot vagy 8 Ft-ot adtak Tatára.49 A tatai vár alatti mezővárosok közül a tóvárosi zselléreknek 1747. évi szerződésük szerint „minden időben”50 el kellett végezniük a Cseke-tó és a vár árkának lehalászását. Ez a szerződés annál is inkább jelzi a halgazdálkodás uradalmi fontosságát, illetve a szűkös munkaerő-ellátottságot, mert ebben az időszakban általában már nem kerültek be az urbáriumokba és a településekkel kötött contractusokba a halgazdálkodással kapcsolatos jogok és kötelezettségek, hanem az uradalmak külön szerződéseket kötöttek a halászatot, illetve a halászat, rákászat, csíkászat bérlését felvállaló egyénekkel vagy csoportokkal. A jobbágyok, bérlőhalászok szolgáltatásából származó hal javának csak egy része jutott eladásra és a főúri udvarok háztartásának ellátására, más részével időnként benépesítették halastavaikat.

Robert Townson angol utazó 1793-ban utazott át megyénkén. Tatán az Esterházy birtok vendégszeretetét is élvezte. Beszámolójában megörökítette a halastóként üzemeltetett tatai Nagy-tavat is, melyet feljegyzése szerint 3-4 évente leeresztettek, a tófeneket bevetették:’1 Amint megemlített egy visszaemlékezést, mintegy 30-40 évvel azelőtt a lecsapolt tó fenekét árpával vetették be, majd a kifejlett vetésre

azaz kapu volt, ebbe állították a varsát, a hálócsapdát. (HERMAN 1887,150, 460; KHIN1957,13-14.)

42 A tatai és környei tavakban tenyészett halak további tenyésztésére ebben az időszakban még a kocsi tavat vették igénybe. (MOL TEL P. 211. 1761-1887. Fase. XV. Halászat. Az 1864. évi halászat kimutatása.)

43 Balogh Ferenc könyveiről L: FÜLÖP 1991,56.

44 A gazdasági kalendárium vsz. német eredeti fordítása. Kassa 1720, Győr 1753. (HERMAN 1887,116-117; CSABA 1998,526.)

45 CSABA 1998, 526-527.

46 HERMAN 1887,116-117; CSABA 1998, 526-527.

47 Birtok, jobbágyfalu.

48 Az úrbéresek kötelezettségeit és jogait rögzítő szerződés.

49 MOL TEL P. 198. Dominium Tata. Fasc. 38. N. 824. 51- 56, 57-58. Naszály község contractusa. Gróf Esterházy József, Balogh Ferenc. Tata, 1745. október 1.

50 MOL TEL P. 198. Domínium Tata. Fasc. 20. Szerződés Tata (22 pont) és Tóváros (15 pont) mezővárosokkal. Gróf Esterházy József. Pozsony, 1747. július 27.; KÖRMENDI 2007, 6.

51 Bár nem valószínű, hogy rizzsel, mint Townson írta. (RONCSOL 2002,192.)

110