Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Fehér Csaba: Néhány levél a nyelvújítás korából. Kazinczy Ferenc és Döme Károly kapcsolata
Néhány levél a nyelvújítás korából ben álltak az irodalom nagyjaival. Önálló írásaikat, műfordításaikat a korszak irodalmi folyóirataiban közölték. Faludy Ferenc munkáinak kiadására a kör tagjai gyűjtést rendeztek.1“ Közkedvelt volt körükben színdarabok készítése, s azok nyilvános eljátszása, minden akadályoztatás ellenére is.12 13 A korabeli lapok elismerőleg írtak a kör és tagjainak tevékenységéről. A Fladi és más nevezetes Történetek a Mindenes Gyűjtemény egyik számára hivatkozva örömmel közli, hogy a pozsonyi szeminárium növendékpapjai az órákon „magyarul kérdeztetnek, s a legtisztább magyarsággal felelnek a feltett kérdésekreT4 A pozsonyi papnevelő intézetben a nemzeti eszme már olyannyira keveredett a felvilágosodás az egyház számára már elfogadhatatlan eszméivel, hogy a szeminárium elöljárósága vizsgálatot indított. Öt szeminaristát kizártak, többeket pedig megfeddtek.15 16 Azok a papnövendékek, akik a nemzet és a nyelv ügyét a kor nagy eszmeáramlatához csatolták, s azt nyilvánosan vállalták, azok többek között papi pályafutásukat is kockára tették. Másokat viszont hitbeli és világnézeti meggyőződésük, előttük álló papi pályájuk vagy éppen a véres példa nem engedte túllépni a nyelvművelésen, nem léphettek arra az útra, melyen például Kazinczy is járt."1 Az irodalmi nyelv művelésének kérdésében Kazinczy azt az álláspontot képviselte, hogy az akkori igen hiányos és helytelen, rendszertelen nyelvkezelés meggátlására, a szép költői, illetve irodalmi nyelv megteremtésére az első és legfontosabb eszköz az idegen nyelvek tanulása, illetve az idegen nyelven íródott művek fordítása. Baróti is ezt az elvet vallotta, ám ő - Révai Miklós, illetve Rajnis (Reinich) József mellett - mint a klasszikus iskola egyik alapítója és élharcosa, a klasszikus verselés legnagyobb alakja azon az állásponton volt, hogy nyelvi gazdagságot csupán és kizárólag az ókori nyelvekből lehet szerezni. A klasszikus iskola három alapítójának munkássága magával ragadta a fiatalabb írónemzedék tagjait is. Az idősebb és fiatalabb generáció tagjai közötti különbség abban állt, hogy Ráday, Kazinczy, Dayka, Földi, Döme, Bacsányi, Verseghi és később Vályi- Nagy, valamint Csokonai a klasszikus formák mellett az újabb irodalmi irányzatok formáit is használták.' Döme mint szeminarista a klasszikus iskola tagjaként a versírás mellett elsősorban a római irodalommal, Ovidius és Tibullus műveinek fordításával foglalkozott.13 Éppen Kazinczy biztatására, 1787-ben 12 BODOLAY1963,117. 13 EDÉNYI1857, 470. 14 BODOLAY1963,117-118. 15 BODOLAY 1963, 118. Az eltanácsoltak közül kettőt, Stancsics Ignácot és Neumiller Józsefet a Martinovicsféle összeesküvés vádjával perbe fogtak és kivégeztek. 16 BODOLAY 1963,118. a Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Dávid által szerkesztett kassai Magyar Múzeumban jelent meg Komárom vára romlásáról írott elégiája. 1790- ben aztán a szintén Kazinczy által Széphalmy Vince álnéven szerkesztett Orpheusban néhány saját költeménye mellett jelentek meg Tibullus-fordításai.19 Az első nyilvános megjelenés és siker, valamint Kazinczyhoz és Barátihoz fűződő barátsága, illetve azok biztatása határozottabb irányt és újabb lendületet adott Döme további munkásságának. Egyaránt elfogadta Kazinczy és Baróti „tanácsait”, s nyelvtanulásba kezdett, amelynek eredményeképpen hozzáláthatott Bossuet műveinek, a Pásztori dalnak, A Világ nagyjainak és A katolikus tudomány pörben forgó czikkelyeinek fordításához.20 (3. kép) 3. kép: Jacques-Bénigne Bossuet Hyacinthe Rigaud festményén (Musée du Louvre, Párizs) 3. obr.: Jacques-Benigne Bossuet na maibe Hyacinthe Rigauda (Musée du Louvre, Pariz) Dömét mint lelkes és jó munkabírással megáldott embert 1791-től a szombathelyi püspök szertartójává nevezték ki. Számos elfoglaltsága következtében elhanyagolta Kazinczy barátságát, illetve a levélírást, 17 SZVORÉNYI1868, 409. 18 Meg kell jegyezni, hogy Döme ekkor magyaron kívül csupán latinul beszélt, ami természetszerűleg műfordítói tevékenységét a latin nyelvű munkákra szűkítette. (EDÉNYI 1857, 470.) 19 DENGI1876,196. 20 DENGI1876,197. 89
