Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján
Gerencsér és várának története az írott források alapján NOVÁKI 2006 Nováki Gy.: Gerencsérvár, a Vértes középkori erődített vadászlaka. Várak, kastélyok, templomok 4/2006 8-10. OLÁH Oláh M.: Hungária. Budapest 2000. PÁLOSFALVI 2003 Pálosfalvi T.: A Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444). Századok 137 (2003) 897-928. REISZIG 1943 Reiszig E.: Az Újlaki-család. Turul (1943) I-13; 56-66. RÖMER JK Römer Flóris úti jegyzőkönyvei. (KÖH Könyvtára) RÓMER 1876 Römer F. F.: Román- és átmenetkoru építmények hazánk területén (Szemelvények jegyzőkönyveimből). ArchKözl X (1876) 15. SCHMIDTMAYER 2005 Schmidtmayer R.: A Vértes vidéke három várának (Gesztes, Vitány, Gerencsér) története a középkorban. Szakdolgozat. ELTE BTK. Budapest 2005. SOPRON VM Nagy I.: Sopron vármegye története. Oklevéltár. I. Sopron 1889. SRH (Szerk. Szentpétery I.) Scriptores Rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I. Budapest 1937-1938. SZÁNTÓFY 1867 Szántófy A.: A Bakacskápolna a Sion hegyén Esztergomban. Magyar Sión (1867) 426-448, 513-523, 610-621, 674-702. SZÁNTÓFY 1869 Szántófy A.: Bakacs Tamás végrendelete. Magyar Sión (1869) 522-531. THEINER Theiner, A.: Vetera monumenta Historica Hungáriám Sacram Illustrantia. Tom. II. Romae i860. VALTER 2005 Valter I.: Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest 2005. VESZPRÉM Kummorovitz L. B.: Veszprémi regeszták. Budapest 1953. WENZEL 1852 Wenzel G.: VI. Frigyes viszonyai Magyarországon. Új Magyar Muzeum II (1851-52) 233-244. WERNER 1891 Wertner M. : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-II. Temesvár 1891. WERBŐCZY 1990 Werbőczy I.: Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának hármaskönyve. Budapest 1990. ZSO I (Összeállította Mályusz E.) Zsigmond-kori Oklevéltár I. (1387-1399) Budapest 1951. ZSO II/2 (Összeállította Mályusz E.) Zsigmond-kori Oklevéltár II/2. (1407-1410) Budapest 1958. ZSO III (Mályusz E. kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa I.) Zsigmond-kori Oklevéltár III. (1411-1412) Budapest 1993. ZSO V (Mályusz E. kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa I.) Zsigmond-kori Oklevéltár V. (1415-1416) Budapest 1997. GESCHICHTE VON GERENCSÉR UND SEINER BURG NACH SCHRIFTLICHEN QUELLEN RICHARD SCHMIDTMAYER Die Burg Gerencsér steht heutzutage in der Nähe der Stadt Oroszlány, im Komitat Komárom- Esztergom. Die Touristen können dort neben den kaum sehbaren Mauerresten den Burggraben und die Dämme der zur Burg gehörenden künstlich angelegten Teichen finden. Früher wurde angenommen, die Ruinen schliessen in sich eine der ältesten Burgen des Vértesgebirges. Es unterstützen die schriftlichen Quellen aber nicht. Gerencsér wurde zuerst im Jahre 1330 erwähnt, dann geriet sie für eine kurze Zeit in Privatbesitz. Im Jahre 1364 wurde sie in der nächsten Erwähnung schon königliches Jagdgebiet genannt (locus venationis, „in villa Gerencher locus venationis nostre”). Ähnlicherweise wurde sie auch im Jahre 1410 erwähnt, als Gerencsér mit mehreren Domänen zusammen für Friedrich Hohenzollern als Pfand hinterlegen wurde. 1440 berührten die landespolitischen Ereignisse Gerencsér, dieses Jahr führte Helene Kottannerin, Amme des späteren Königs Ladislaus V, auch den deutschen Namen von Gerencsér an. („in ainen schonen Geiaydhof Der hies zu Dewtsch der Grintsechdel”) Von 1440 besaßen verschiedene Mitglieder der Familie Rozgonyi die Domäne mit Herrenhaus (domus seu curia) und Teichen. Im Jahre 1460 wurde Újlaki Miklós der neue Besitzer, der auf diesem Platz eine Burg ausbauen ließ und auch eine neue Domäne aus Güter der Domäne von Burg Gesztes begründete. Im Jahre 1495 wurde die Burg von Lőrinc Újlaki für Tamás Bakócz, Erzbischof von Esztergom/Gran, verpfändet. Vor dem Tode von Bakócz bekam János Paksi die Burg und ihre Güter als königlicher Donation. Nach dem Tode von Paksi in der Mohácser Schlacht wurde die Burg nicht mehr erwähnt. Übersetzt von János László 85
