Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján
Schmidtmayer Richárd Egyesek úgy vélték, érdemes megvárni, hogy Zsigmond lányának, Erzsébet királynénak fiúgyermeke születik, s ebben az esetben őt választják királlyá. Mások erős kezű uralkodóban látták az ország jövőjét, és ennek megfelelően Ulászlót kívánták királyuknak. Erzsébet fiút szült, s felismerte, hogy csak akkor lehetnek komolyabb esélyei a hatalom megszerzésére, ha sikerül fiát időben megkoronáztatni. Ennek érdekében udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval ellopatta a koronát, majd 1440 májusában megindultak Székesfehérvárra, hogy az esztergomi érsek megkoronázza a kis Lászlót. Az izgalmas eseményekről - szerencsénkre - az udvarhölgy később emlékiratot készített. Innen tudjuk, míg Erzsébet királyné Tatán tárgyalásokat folytatott, Kottannerné a kis Lászlóval előre ment, és „in ainen schonen Geiaydhof, Der hies zu Dewtsch der Grintsechdel”,6' vagyis a németül Grintsechdelnek nevezett szép vadásziakba érkeztek. „Itt nagyon rideg szállásunk volt, szívesen ettünk volna, de nem sokat találtunk itt, mert péntek volt, jól böjtöltünk, és éjszakára ott maradtunk.”1’' Grintsechdel Gerencsérrel való azonosítása két alapon nyugszik: egyrészt földrajzi helyzetéből adódóan, hiszen Tata és Székesfehérvár között fekszik félúton, másrészt Kottannerné egyértelműen vadásziaknak nevezte.61 62 61 62 63 Itt az udvarhölgy a kis királyfival bevárta Erzsébet királynét, aki a Szent Koronával és nagy reményekkel indult tovább Székesfehérvárra. V. Lászlót sikerült megkoronáztatni a koronázó városban, ahol Erzsébet jelentős birtokadományozásba kezdett fia és ezzel saját hatalmának biztosításáért. Ifjabb Rozgonyi János hű szolgálatai jutalmaként időközben elhalálozott apja, Rozgonyi István kezelésében levő vértesi várak mellé további birtokokat kapott, amelyek között ott volt Gerencsér is, a hozzá tartozó curiával.64 65 Ifjabb János így hatalmas uradalmat örökölt apjától a Vértesben, amelyhez Tata, Gesztes, Vitány és Csókakő mellett még számos birtok tartozott. Ezalatt a Lengyelországból meghívott Ulászlót is megkoronázták, ezért a két párt küzdelme végül 61 MOLLAY1965, 271. 62 MOLLAY 1979, 49. 63 A legközelebbi vár, Gesztes német nevét nem ismerjük. Habsburg Albert hercegként 1435-ben Gesztesen keltezett oklevelében „Datum zum Kestesch im Ungern” fogalmazott. (FEJÉR X/7, 925.) Mollay Károly is felhívta a figyelmet arra, hogy Gerencsér német helyneve felveti annak lehetőségét, hogy a Vértesnek ezen vidékén legalább a 15. század közepén német nyelvű hospesek éltek. (MOLLAY 1965,287,120. j.) 64 „Ac domorum sew curiarum Mwr, Zaar et Gerencher dictorum”. (DL 13900.) 65 PÁLOSFALVI 2003, 920-927. 66 ENGEL 1996,128. 67 DL 102495. 68 KUBINYI1973, 7-10. 69 REISZIG1943,10-11. belviszályba torkollott. A sűrű, pártváltásoktól sem mentes küzdelem Ulászló várnai vereségéig húzódott. Ebben a nehéz időben ifjabb János a Rozgonyi család egyik ágától remélt segítséget. A szintén Rozgonyi János és testvérei azonban idővel minden jelentősebb birtokától megszabadították ifjabb Jánost.'1 65' A várnai vereség újabb zavaros időszak beköszöntét jelezte. Bár az országnak volt törvényes királya, annak kiskorúsága és külföldi tartózkodása miatt hét főkapitányt választottak. Az egyik főkapitány a Dunántúlon tevékenykedő Újlaki Miklós volt, aki ekkor erdélyi vajda és macsói bán, de V. László megkoronázása óta Fejér megye ispánja is volt.66 Újlaki, miután 1444-ben elvette Rozgonyi Margitot, elfoglalta és megszállta azokat a Rozgonyi birtokokat, amelyeket tudott. Több vár közül Gesztest bizonyíthatóan elfoglalta, mert 1444 szeptemberében Újlaki Miklós oklevelet keltezett a várban.67 Úgy tűnik, egy vértesi uradalommal kívánta biztosítani magának Székesfehérvárt, kapitányi székvárosát. Kapitánysága letelte után központja a Veszprém megyében álló Palota vára lett, s ennek, illetve közeli birtokainak a védelmét az elfoglalt vértesi várakkal látta el északról.68 1446 elején Újlaki és Rozgonyi János testvérei az V. László pártján álló Cilleiekkel kötöttek szövetséget.69 Úgy tűnik tehát, 1446-ra a Vértesben Újlaki Miklós mellett a jogos tulajdonos(ok) csak igénycímeikkel léphettek fel, Gerencsér birtok a sok nehézség ellenére feltehetőleg ifjabb János irányítása alatt maradt. A folyamatos hatalmaskodást, a rossz szomszédságból fakadó csetepatékat azonban nem lehetett elkerülni. A pesti országgyűlés után, ahol egy harmadik Rozgonyi ág próbálta érvényesíteni érdekeit, Újlaki Miklós beleegyezésével és parancsára a vajda gesztesi várnagya, Laca Mátyás fegyvereseivel lecsapott ifjabb János Gerencsér birtokán levő curiájára, ahol a ház ajtaját feltörték, és ifjabb János mindenét, amit ott találtak, elvittek, sőt az itt élő népek és jobbágyok értékeit is elrabolták, valamint Dobozy Pétert, ifjabb János familiárisát a birtokon találva megfutamították. " Az ügyben a nádor vizsgálatot rendelt el, amely 70 „Dicitur nobis in personis egregii Johannisfilii Stephani senioris de Rozgon, quod Lacha castellanus castri Gezthes vocati de comissione et mandato magnifici domini Nicolai de Wylac Waywoda Transsilvanie, domini scilizet sui pridem post congregacionem generalem regnicolarum in comite Pestiensi celebratam cum suis familiaribus armatis manibus et potenciariis ad possessionem ipsius exponentem Gerencher vocatum consequeturque, domum et curiam eiusdem ibidem habitam, necnon confractis hostiis eiusdem domus universas res et bona dicti Johannis de Rozgon ibidem reptas et inventa excepisset et asportasset, [...]pecudes et pecoria populorum et iobagionum eiusdem ibidem commorantem ab inde abstulisset et depopulisset, et insuper Petrum Dobozy familiarem eiusdem Johannem in eadem possessionem repertum affugasset.” (DL 14041.) 74
