Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
László János: Régészeti tevékenység Tatabányán: 1999 - 2008 (A kutatások történetének összefoglalója)
László János mókát nem. A legkorábbra datálható objektumok a kora bronzkori Makó-kultúrához köthetők: felszíni cölöpszerkezetes ház maradványa került elő, benne agyagkemencével, továbbá gödrök és egy sír, valamint természetesen nagy mennyiségű leletanyag, amely ebben a korszakban főleg edénytöredék volt. A késő bronzkor időszakából mind település-, mind temetőrészlet előkerült, az egyik - műhelynek vélt - objektumban igen nagy mennyiségű kerámiatöredéket találtak. Ezen időszak jellemzője a leletbőség, amely itt is igazolódik: csontárakat, bronzból készült tárgyakat, tokos balta homokkő öntőformáját gyűjtötték össze az objektumokból. A kelta időszakot település maradványai reprezentálják, az objektumok betöltésében több használati tárgy volt. Szintén jelentős számú a kora Árpád-kori leletanyag, valamint a hozzá kapcsolódó objektumok sora: félig földbe mélyített, ágasfás-szelemenes típusú házak, külső kemence, valamint a települést körülvevő árokrendszer, illetve annak bejárata a kaput tartó oszlopszerkezet nyomával. Az 1999. évi ásatás során elérték a feltárható terület szélét, esetleges objektumokra talán a beépítetlen kiskertekben lehetett volna számítani, az ottani kertművelés miatt erre napjainkban vajmi kevés eshetőség mutatkozik.10 Erről a kutatásról már több népszerűsítő jelleggel megírt tanulmány született,11 a tudományos igényű anyagközlő feldolgozás a feltárások befejezése óta eltelt hosszú idő ellenére még sajnos várat magára. Fontos lenne ez, hiszen az ásatók hangsúlyozták a lelőhelyjelentőségét, főleg a honfoglalás utáni időszakra nézve. Jóllehet az ásatás eredményeiből levont következtetések már megjelentek nyomtatásban,12 azonban szükségesnek tűnik az ásatási objektumok és leletek tényszerű, alapos vizsgálata. Valószínűnek tűnik, hogy az objektumok kormeghatározásában nagyobb árnyalás szükséges, főleg a honfoglalás utániak esetén. A különböző településobjektumok tanulmányozása, a bennük található leletanyag alapján, azok szétválasztása, 10-13. századon belüli elkülönítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a lelőhely települési képét pontosan megismerhessük, így ezek alapján vonhassunk le általánosabb érvényű megállapításokat. A következő, nagyobb felületet érintő tervásatás 1997-98-ban, majd pedig 2007-ben Tatabánya-Felső-Rét-földön történt. Először a lelőhely próbafeltárását határoztuk el, majd látva ennek eredményességét, következő évben folytattuk a munkálatokat immáron tervásatás keretében, amelynek következtében 557 m2 felületet kutattunk meg. Néhány év 10 CSEH-VÉKONY2001; CSEH-VÉKONY2002. 11 CSEH 1990; VÉKONY 1996. 12 VÉKONY 1999, 193-198; KISNÉ-VÉKONY 2002; VÉKONY 2002. 13 A Vértesszőlős és Tatabánya közötti településhatár ketszükségszerű kihagyás után 2007-ben folytathattuk a munkát, ekkor további 360 m2-t tártunk fel. Közben a vértesszőlősi terepbejárásokhoz kapcsolódva lehatároltuk a lelőhely teljes területét, így egy nagy kiterjedésű, Által-ér mentén hosszan elhúzódó lelőhelyet különítettünk el.13 A feltárás során a lelőhelyen előkerült objektumok közül a korai bronzkor késői szakaszára keltezhető Tokod-csoporthoz két gödröt sorolhattunk, illetve a feltárt terület déli részén talált cölöplyukak maradványait. A nagyszámú leletanyag ellenére, amely főleg kerámiatöredék volt, nem sikerült több, erre az időszakra tehető objektumot megfigyelnünk. A bronzkor későbbi időszakában is lakott volt a terület, erre utal a 2007-ben a humuszban talált 3 nittszeges, halomsíros korú bronztőr. A római kort egyértelműen csak néhány edénytöredék, tegulatöredék és az egyik Árpád-kori ház betöltéséből másodlagos helyzetben előkerült kengyel alakú bronz fibula képviselte annak ellenére, hogy a közelben a felszínen is jól megfigyelhető épületiek?) állt(ak). Talán ehhez 3. kép: Tatabánya, Felső-Rét-fóld, 2007. A feltárt árok és mellette egy Árpád-kori külső kemence maradványa Abb. 3: Tatabánya, Felső-Rét Wiese, 2007. Ein freigelegter Graben und daneben Überreste eines arpadenzeitlichen Ofens az időszakhoz köthető a 2007-ben feltárt trapéz átmetszetű, nyugat-keleti irányú árok. (3. kép) Mivel a közelben az Által-ér mindkét partján római kori épületek maradványai azonosíthatók, ezért nagyobb villagazdasággal kell számolni területünkön. Az itt jelen levő, különböző jellegű gazdasági-ipari tevékenység folytatására utal az erről a területről kalandos úton a Tatabányai Múzeumba került, a rendszerezést követően 49 darabból álló római kori vaseszközlelet, téosztja a lelőhelyet. Ennek köszönhetően a Tatabányai Múzeum gyűjtőterületének meghatározásáig a vértesszőlősi részeket jogosultság hiányában nem tudtuk megkutatni, pedig a lelőhely fontosabb, központi része erre a területre eshet. 58