Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

László János: Régészeti tevékenység Tatabányán: 1999 - 2008 (A kutatások történetének összefoglalója)

László János mókát nem. A legkorábbra datálható objektumok a kora bronzkori Makó-kultúrához köthetők: felszíni cölöpszerkezetes ház maradványa került elő, benne agyagkemencével, továbbá gödrök és egy sír, vala­mint természetesen nagy mennyiségű leletanyag, amely ebben a korszakban főleg edénytöredék volt. A késő bronzkor időszakából mind település-, mind temetőrészlet előkerült, az egyik - műhelynek vélt - objektumban igen nagy mennyiségű kerámiatöre­déket találtak. Ezen időszak jellemzője a leletbőség, amely itt is igazolódik: csontárakat, bronzból készült tárgyakat, tokos balta homokkő öntőformáját gyűj­tötték össze az objektumokból. A kelta időszakot te­lepülés maradványai reprezentálják, az objektumok betöltésében több használati tárgy volt. Szintén je­lentős számú a kora Árpád-kori leletanyag, valamint a hozzá kapcsolódó objektumok sora: félig földbe mélyített, ágasfás-szelemenes típusú házak, külső kemence, valamint a települést körülvevő árokrend­szer, illetve annak bejárata a kaput tartó oszlopszer­kezet nyomával. Az 1999. évi ásatás során elérték a feltárható terület szélét, esetleges objektumokra talán a beépítetlen kiskertekben lehetett volna szá­mítani, az ottani kertművelés miatt erre napjainkban vajmi kevés eshetőség mutatkozik.10 Erről a kutatásról már több népszerűsítő jelleggel megírt tanulmány született,11 a tudományos igényű anyagközlő feldolgozás a feltárások befejezése óta eltelt hosszú idő ellenére még sajnos várat magára. Fontos lenne ez, hiszen az ásatók hangsúlyozták a le­lőhelyjelentőségét, főleg a honfoglalás utáni időszak­ra nézve. Jóllehet az ásatás eredményeiből levont következtetések már megjelentek nyomtatásban,12 azonban szükségesnek tűnik az ásatási objektumok és leletek tényszerű, alapos vizsgálata. Valószínűnek tűnik, hogy az objektumok kormeghatározásában nagyobb árnyalás szükséges, főleg a honfoglalás utániak esetén. A különböző településobjektumok tanulmányozása, a bennük található leletanyag alapján, azok szétválasztása, 10-13. századon belüli elkülönítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a lelőhely települési képét pontosan megismerhessük, így ezek alapján vonhassunk le általánosabb érvényű megál­lapításokat. A következő, nagyobb felületet érintő tervásatás 1997-98-ban, majd pedig 2007-ben Tatabánya-Fel­­ső-Rét-földön történt. Először a lelőhely próbafeltá­rását határoztuk el, majd látva ennek eredményes­ségét, következő évben folytattuk a munkálatokat immáron tervásatás keretében, amelynek következ­tében 557 m2 felületet kutattunk meg. Néhány év 10 CSEH-VÉKONY2001; CSEH-VÉKONY2002. 11 CSEH 1990; VÉKONY 1996. 12 VÉKONY 1999, 193-198; KISNÉ-VÉKONY 2002; VÉ­KONY 2002. 13 A Vértesszőlős és Tatabánya közötti településhatár ket­szükségszerű kihagyás után 2007-ben folytathattuk a munkát, ekkor további 360 m2-t tártunk fel. Köz­ben a vértesszőlősi terepbejárásokhoz kapcsolódva lehatároltuk a lelőhely teljes területét, így egy nagy kiterjedésű, Által-ér mentén hosszan elhúzódó lelő­helyet különítettünk el.13 A feltárás során a lelőhelyen előkerült objektu­mok közül a korai bronzkor késői szakaszára kel­tezhető Tokod-csoporthoz két gödröt sorolhattunk, illetve a feltárt terület déli részén talált cölöplyukak maradványait. A nagyszámú leletanyag ellenére, amely főleg kerámiatöredék volt, nem sikerült több, erre az időszakra tehető objektumot megfigyelnünk. A bronzkor későbbi időszakában is lakott volt a terü­let, erre utal a 2007-ben a humuszban talált 3 nitt­­szeges, halomsíros korú bronztőr. A római kort egy­értelműen csak néhány edénytöredék, tegulatöredék és az egyik Árpád-kori ház betöltéséből másodlagos helyzetben előkerült kengyel alakú bronz fibula kép­viselte annak ellenére, hogy a közelben a felszínen is jól megfigyelhető épületiek?) állt(ak). Talán ehhez 3. kép: Tatabánya, Felső-Rét-fóld, 2007. A feltárt árok és mellette egy Árpád-kori külső kemence maradványa Abb. 3: Tatabánya, Felső-Rét Wiese, 2007. Ein freigelegter Graben und daneben Überreste eines arpadenzeitlichen Ofens az időszakhoz köthető a 2007-ben feltárt trapéz át­­metszetű, nyugat-keleti irányú árok. (3. kép) Mivel a közelben az Által-ér mindkét partján római kori épü­letek maradványai azonosíthatók, ezért nagyobb vil­lagazdasággal kell számolni területünkön. Az itt jelen levő, különböző jellegű gazdasági-ipari tevékenység folytatására utal az erről a területről kalandos úton a Tatabányai Múzeumba került, a rendszerezést kö­vetően 49 darabból álló római kori vaseszközlelet, téosztja a lelőhelyet. Ennek köszönhetően a Tatabányai Múzeum gyűjtőterületének meghatározásáig a vér­tesszőlősi részeket jogosultság hiányában nem tudtuk megkutatni, pedig a lelőhely fontosabb, központi része erre a területre eshet. 58

Next

/
Thumbnails
Contents