Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
László János: Régészeti tevékenység Tatabányán: 1999 - 2008 (A kutatások történetének összefoglalója)
KoMáróM-Esztërgom Megyei Múzeumok Közleményei ló (2010) 55-68. Régészeti tevékenység Tatabányán: 1999-2008 (A kutatások történetének összefoglalója) László János BEVEZETÉS A Tatabányán végzett régészeti tevékenység eredményeit összegző legutóbbi tanulmány a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat József Attila Megyei Könyvtár Évkönyvében jelent meg 2000-ben, ebben a város közvetlen környékén folytatott régészeti tevékenységet foglaltuk össze a kezdetektől az 1997-98-as évekig.1 Felívelő szakaszt mutattunk be akkor, amely a város történelme, régészeti hagyatéka iránt érdeklődők és a szakemberek számára örömteli eredményeket hozott. A következőkben az azóta eltelt időszakot kíséreljük meg értékelni a különböző régészeti kutatások eredményeinek és azok körülményeinek bemutatásával. A különböző jellegű régészeti tevékenységek számára kedvező hátszelet jelentett az ezredfordulón a törvényi környezet megváltozása.2 Ennek értelmében nemcsak a feltárások menetét, az arra jogosultak körét szabályozták, hanem törvényileg biztosították az esetlegesen előkerülő régészeti lelőhelyek védelmét, valamint a nem tervszerűen végzett régészeti tevékenység — azaz megelőző feltárások és azok változatainak - finanszírozását (amelyet napjainkban igen gyakran túldimenzionáltan támadnak azok, akikre ez hárul). Egy régészeti feltárás alapjait ugyanis a szakmai háttér mellett nagyban az anyagi lehetőségek határozzák meg, ezt a Tatabányai Múzeum esetén részben Tatabánya város önkormányzatának támogatása jelentette,3 részben pedig a törvényben előírt, megelőző feltárásokra fordítandó összeg. A tárgyalt 10 évet a különböző lelőhelyeken végzett régészeti tevékenység típus szerinti csoportosításával tekintjük át.4 (1. kép) TEREPBEJÁRÁSOK5 A terepbejárások megindulását (2. kép) kezdetben elsősorban a pénzhiány indokolta. Ez a tevékenység ugyanis — bár kevésbé látványos, időigényes és kevés leletanyagot eredményez - viszonylag csekély anyagi áldozattal jár, viszont szakmai szükségszerűsége megkérdőjelezhetetlen, főleg egy olyan időszakban, amikor a múzeumokra nagy anyagi terhet róhat a korábban nem nyilvántartott, újonnan előkerülő lelőhelyek feltárása, saját anyagi forrásból. Mint a korábbi időszak tárgyalásakor bemutattuk, ilyen jellegű tevékenység csak a 90-es évek közepétől folyt a környéken, így természetszerűleg adó1 LÁSZLÓ 2000. 2 A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény, amelyet a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint az ehhez kapcsolódó kormányrendeletek alakítottak át és teljesítettek ki. 3 Az 1999-ben folyósított összeg a kezdeti 1 000 000 Ftról 2007-re 800 000 Ft-ra olvadt, 2008-tól, a múzeum városi fenntartásba kerülésétől teljesen megszűnt. Ez mindenképpen visszalépést jelentett, azonban a feltárásokat vezető régész számára talán megkönnyebbülést, hiszen a feltárt négyzetméter és a leletanyagok mennyiségének megfelelési kényszere alatt dolgozó szakember már nem került megvalósíthatatlan elvárások elé, s nem kellett a kor feltárási színvonala alatti körülmények között dolgoznia. dott, hogy a város területét vetettük először vizsgálat alá, amelynek részeredményei 2001-ben jelentek meg nyomtatásban.6 A kötet azonban csak a honfoglalás után keletkezett régészeti lelőhelyeket tartalmazza, a korábbi lelőhelyek katalógusának összeállítása a következő időszak feladata lesz. Szintén ugyanebben az időszakban indult meg Tarján község területének szisztematikus felszíni vizsgálata is, amely 69 lelőhelyet eredményezett. Mindenképpen vizsgálatra érdemes ez az adat a későbbiekben, hiszen az itteni rendkívül nagy lelőhelysűrűség kiemelkedő a megye más területeihez ké-4 Természetesen a következő, főképp szakmai jellegű beszámolóhoz azért kiegészítésül hozzá kellfűzni, hogy az ásatások feltételei nagyon rosszak voltak az intézményben. Olyan alapvető feltételek biztosítása is nehézséget okozott, mint például az előkerült ásatási leletanyag tisztítása, konzerválása, restaurálása, az ásatási leletanyag beszállítása, ásatás őrzése (felszereléseinket gyakorta egyszerűen ellopták...). Mindez nem csupán az anyagi lehetőségek miatt volt nehézkes, nehezen megoldható feladat, hanem sokszor az emberi tényezők is nehezítették munkánkat. 5 Itt mondok köszönetét azoknak, akik a terepbejáráson segítségemre voltak: Cseh Gabriellának, Jóború Babettnak, Pataki Annamáriának, P. Tóth Enikőnek, Roszman Gergőnek, Schmidtmayer Richárdnak. 6 LÁSZLÓ 2001a. 55
