Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Koller Bea - Polgár Balázs: 13 - 14. századi emailos díszítésű üvegpoharak a középkori Magyarországról
Koller Bea — Polgár Balázs ÖSSZEFOGLALÁS A Magyar Királyság területéről zománcfestéssel díszített poharak, illetve töredékek közül kettő pohár, illetve töredék nemesi magánvárból, kettő pedig városi lakóházból vagy városi lakóházhoz köthetően került elő. A budai leletek előkerülési helyének biztos értelmezésére most még nincs mód. Egyelőre kis számú lelőhelyről ismert a középkori magyar állam területéről zománcfestéssel díszített üvegáru, ezért még korai lenne általános érvényű megállapításokat tenni ezen produktumokkal kapcsolatos gazdaságtörténeti vagy társadalomtörténeti kérdésekre vonatkozóan. Jelenlegi ismereteink tükrében azonban kijelenthetjük, hogy a fent említett pohárcsoport mindenképpen a királyi, nemesi, illetve városi polgárság reprezentatív anyagi kultúrájának részét képezi. Az általunk vizsgált pohárleletek egyöntetűen a 13-14. századra keltezhetőek. A hazai példányok származási helyére vonatkozóan nem bocsátkoznánk feltételezésekbe. A 13. század közepétől tömeges üvegimport mutatható ki a hazai régészeti leletanyagban.50 Hazánk fontos kereskedelmi kapcsolatban állt Velencével az 1210-es, 1220-as évektől.51 Velencéből Magyarország irányába levantei áru és itáliai termékek, Magyarországról Velencébe pedig nemesfém áramlott. Károly Róbert uralkodásának második felétől egészen a Zsigmond-kor végéig hazánk Velencével való politikai kapcsolata jelentős mértékben megromlott az időközben fellépő területi viták, illetve az ellentétes gazdasági érdekeltségek miatt.52 A konfliktusok ellenére azonban nem szűnt meg a két terület között a kereskedelmi kapcsolat. Ezt bizonyítják az okleveles emlékek és a régészeti leletek is. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a 14. századi magyar üveganyagban igen jelentős menynyiségben mutathatóak ki a velencei üvegtermékek.53 A kutatás a fentebb bemutatott, 13-14. századra keltezhető, Európában készített zománcfestéssel díszített pohárcsoport származási helyét általánosságban Velencének tartja. Az elméletet anyagvizsgálati módszerekkel is próbálták alátámasztani. A zománcfestéssel ellátott pohárműhelyek körének meghatározásában a poharakon végzett anyagvizsgálat sajnálatos módon nem nyújtott megfelelő támpontot. Marco Veritá egyes Konstanzból, Lübeckből, 50 FELD 2008,304. 51 Magyarország középkori külkereskedelméhez leqújabban L: NAGY2008. 52 Az Anjou-korban fontos törekvéssé vált Velence visszaszorítása a közvetítő kereskedelemből. Károly Róbert és Nagy Lajos Velence szerepét a magyar koronához tartozó dalmát városokkal kívánta betöltetni. Később Luxemburgi Zsigmond, hogy megtörje Velence kereskedelmi hegemóniáját, 1412-ben „kereskedelmi blokád” Freiburgból, Breisachból és Velencéből származó zománcfestésű poharakon végzett analitikai vizsgálatot. A kapott mutatókat összevetette egyes iszlám műhelyekből származó emailos üvegekkel és a 15-16. századra keltezhető velencei ,yitrum Blanchum” anyagösszetételével. Az eredmény váratlan módon nem mutatott éles eltéréseket az üvegek anyagösszetétele kapcsán.54 így az analitikai vizsgálatok révén nem juthat feltétlenül közelebb a kutatás az emailos poharakat gyártó műhelyek meghatározásához, csupán az állapítható meg, hogy az adott műhely képes volt-e jó minőségű üveget előállítani vagy sem. Az eltérő üvegművesség utalhat több műhely meglétére, de utalhat még egy műhelyen belül dolgozó, eltérő kvalitású mesterek működésére is. Az analitikai vizsgálatok eredményeit jelentős mértékben megkérdőjelezheti továbbá az a tény, hogy az üveggyártás folyamán korábban használt üveget esetlegesen újra felhasználták. Jacopo Contarini (1194-1280) velencei dózse és VII. Bohemund (1261-1287) 1277-ben kötött szerződése alapján a velencei kereskedőknek már kötelező volt adót fizetniük a Velencébe szállítandó antiochiai üvegtöredékek, illetve üvegtörmelék után. A szerződés szerint korábban ezt a tevékenységet adómentesen folytathatták. A velencei üvegművesek az alacsonyabb hőfokon megolvadó, szódában és mészben gazdag közel-keleti üveget használták fel „nyersanyag” gyanánt a saját üvegárujuk elkészítésénél.55 * Véleményünk szerint az egyes lehetséges műhelyek meghatározásában sokkal nagyobb szerepet játszanak a régészeti emlékek (különösen a rontott darabok) és az írott források. A Zecchini Luigi által megkezdett vizsgálatok folyamán ma már több itáliai (vagy itáliainak vélt mester) neve ismert, akik feltételezhetően valóban készítettek emailos díszítésű poharakat (így például a 13. században Gregorius, Zinaldus, Bartholomeus, Jacobo Longovardö). Ám a mesternevek itáliai volta szintén tévútra terelheti a kutatást, mivel a mesterek Velence városán kívül is működhettek a korabeli városi törvények szigorú tiltása ellenére. Aldrevandin mester például Velencén kívül Svájcban és a délnémet területeken is dolgozott feltételezhetően.06 Várhatóan a későbbiekben növekszik a középkori Magyarország területéről származó zománcfestéses alá vette Velencét, továbbá új kereskedelmi útvonalakat szervezett a Német Lovagrenddel és Bizánccalfolytatott diplomáciai tárgyalások következtében. (STROMER 1987, 638-659.) 53 TEKE 1979, 32, 35, 65. 54 VERITÁ 1995, 87-90. « BAROVIER MENTASTI-CARBONI2007, 255. 56 KRUEGER 2002,131-132. 50
