Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Koller Bea - Polgár Balázs: 13 - 14. századi emailos díszítésű üvegpoharak a középkori Magyarországról
Koller Bea — Polgár Balázs szánt zománcfestéses üvegáru esetében, illetve igen gyakran alkalmazták az emailozást aranyozással vagy ezüstözéssel együtt.13 A késő Ayyabida-korszaktól a középső Mameluk-korig a Szentföldön megforduló zarándokok és keresztesek számára a helyi, iszlám üvegműhelyekben gyártottak bibliai jelenetekkel vagy Jeruzsálem jelentős építményeivel díszített, zománcfestéses üvegpoharakat. Példaként a baltimore-i Walters Art Museumban őrzött két 13. századi, szíriai eredetű üvegpoháron a Dávid-torony, a Templum Domini és a Szentsír-templom látható.14 Emailos díszítménnyel rendelkező üvegproduktumokat a Közel-Kelet (illetve a Földközi-tenger keleti medencéje) mellett orosz területeken is készíthettek a 13-14. században. Az ezen produktumoknál használt fő díszítőmotívumok stíluskritikai alapon szintén jelentős mértékben eltérnek a fentebb leírt, vélhetően velencei eredetű üvegáru díszítésétől.15 Az európai, zománcfestéses poharakat gyártó műhelyek lokalizálása érdekében elsőként Luigi Zecchini kezdte el vizsgálni az emailos poharakon szereplő mesterneveket. Kutatásai során összevetette az általa összegyűjtött névanyagot a 13-14. századi velencei írásos emlékekben szereplő mesternevekkel. Zecchini több olyan mester nevét lelte fel a forrásokban, akiknek a neve a poharakon szerepel, például Magister Bartholomeus vagy Magister Petrus.16 Az itáliai készítést valóban bizonyíthatják a poharakon szereplő itáliai (vagy itáliainak vélt) mesternevek, ám mindenképpen számolnunk kell itáliai mesterek európai kirajzásával is. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a szentalakokkal, heraldikai motívumokkal vagy állatalakokkal ellátott emailos poharak legnagyobb előfordulása Európa északi régiójába esik, ezért nem zárható ki hipotetikusan egy vagy több észak-európai, zománcfestéses díszítésű poharakat gyártó műhely középkori megléte sem. Ám napjainkig a térségből nem láttak napvilágot olyan régészeti emlékek vagy írásos források, amelyek igazolnák az északi műhelyekkel kapcsolatos teóriát.17 A zománcozott díszítéssel rendelkező poharak között jelentős minőségbeli különbségek fedezhetőek fel. Ez több műhely működésére vagy egy eltérő művészi kvalitással rendelkező mesterekkel rendelkező, hosszabb ideig működő műhelycentrum meglétére utal. Feltehetjük a kérdést, vajon egy műhely csak egyfajta díszítőmotívummal láthatta el az üvegárut, vagy pedig egy műhely változatos díszítőmotívumokat használt fel? Külön elgondolkodtatóak a poharakon szereplő egzotikus állatábrázolások. Az ivóalkalmatosságokon megfigyelhető állatok (strucc, oroszlán, antilop, teve) egy része afrikai vagy Afrikában is honos állat.18 Néhány poháron ugyanakkor Európában is honos állat látható: például Tartu városából kakas-, Mainzból páva-, Wartenbergből kőszáli kecske(?) alakos, festett zománcdíszes poharat ismer a kutatás.19 Maga a tény, miszerint kimutatható egy afrikai vadállatokkal díszített kisebb pohárcsoport, még nem utal közvetlenül észak-afrikai műhelyre, adott esetben egy a Földközi-tenger keleti medencéjének térségéből származó mester vagy mesterek körül kialakult műhely produktumai is lehetnek. Az üveg emailos díszítéséhez szükséges technikai tudás mindenesetre Bizáncból (vagy bizánci közvetítés révén a Közel-Keletről) terjedhetett el Itália és az orosz területek irányában a 13. században.20 Zománcfestéses díszítésű üvegáru érkezett még Velencébe Bizáncból a 12. században.21 A technikai ismeretek elterjedését eredményezhette például görög mesterek itáliai megtelepedése is. Görög mesterek írásos emlékek alapján bizonyíthatóan már a 13. században megtelepedtek az itáliai Normann Királyságban.22 Továbbá Velence igen intenzív gazdasági viszonyban állt Bizánccal: a velencei kereskedők 992-től élveztek jelentős privilégiumokat Bizánc területén, illetve 1082-ben Aleksziosz Komnenosz császártól az egész bizánci állam területére vonatkozóan adómentességet nyertek a velencei kalmárok.23 ZOMÁNCFESTÉSSEL ELLÁTÓIT POHARAK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGRÓL Hazai lelőhelyekről ez idáig Budán, Mende-Leányváron, Beneváron, Pozsonyban és Visegrádon láttak napvilágot 13-14. századi zománcdíszítésű üveg13 BRUCKSCHEN 2004, 62. L. még: GOLDSTEIN 1975. 14 QAMAR 2007,340. 13 GUREWITCH-DJANPOLADIAN-MALEWSKY 1968, 17,22-23,25. 16 ZECCHINI 1987, 22. 17 BAUMGARTNER-KRUEGER 1988,126. 18 BAUMGARTNER-KRUEGER 1988, 142, 144, 147; HOSSO-LESÁK-RESUTÍK2002, 609. 19 BAUMGARTNER-KRUEGER 1988, 143; KRUEGER 2003,33. poharak, illetve üvegpohár-töredékek. Ezen kívül a középkori Magyarországról még egyedül Késmárkról ismer a kutatás egy már a 16. századra keltezhető 20 Az emailos díszítést ismerték a római korban, ám nem alkalmazták üvegáru esetében. Az email készítésének technikai ismerete átöröklődött a kora középkori ötvösség munkamódszerei közé, és mind Nyugat-, mind Kelet-Európábán kedvelt díszítési mód maradt. (ONASCH 1986,1871.) 21 MEGAW1968, 88. 22 DAVIDSON 1940,310. 23 PIRENNE1983, 62-63. 42
