Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Horváth István: A népi építészet átalakulása a 20. század második felében. Egy dunántúli példa
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 16 (2010) 151-158. A NÉPI ÉPÍTÉSZET ÁTALAKULÁSA A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Egy DUNÁNTÚLI PÉLDA Horváth István A második világháborút követő évtizedek - minden társadalmi réteget érintő - változásai a paraszti életmódot alakították át a legmélyrehatóbban, gyökeresen megváltoztak a falusi lakosság mindennapjai, életstílusa, értékrendje. Napjaink faluképének meghatározó elemei az 1960-as, 70-es években épült lakóházak, megjelenésük; beosztásuk tükrözi a Kádár-korszak falusi életmódját. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy egyetlen települést vegyen górcső alá, és a rendelkezésre álló írott források segítségével bemutassa ennek az átalakulásnak egy szeletét, a falusi építkezési szokások változását, a hagyományos építészet eltűnését. A kutatás helyszíne egy Komárom-Esztergom megyei település, a Gerecse hegység lábánál fekvő, a vizsgált korszakban mintegy 3000 főnyi lakossággal rendelkező Kocs község volt. A falu a földosztásig a tatai Esterházy-uradalom részét képezte, lakossága döntően református. Tradicionális kultúráját, lakosságának életmódját egy az 1930-as években született néprajzi monográfia örökítette meg, amelyben Fél Edit részletesen bemutatta a falu lakóit, életmódjukat, többek között a község hagyományos építészetét. Ezt alapul véve kívánja e tanulmány a 20. század második felének változásait nyomon követni, egyúttal kísérletet tesz egy település közelmúltja egy szeletének bemutatására írott források segítségével.1 „A földszerzés gondolata volt az egyik legfőbb életcél. Lakásukat elhanyagolták. Az apró kis ablakokon kevés fény szűrődött be a döngölt földű szobába. A bútorok régiek, barnák és használattól kopottak. Ki tudja, melyik nagyanya hozta a házhoz. Két ágy, asztal, szekrény és a sarokban L alakú pad. Semmi több” - jellemezte a falu hagyományos építészetét és lakberendezési szokásait egy kocsi diák a hatvanas évek közepén, egyúttal szembeállította ezt az új „modern, tágas és világos otthonokkal”.2 Néhány esztendővel később egy másik kisdiák egy rajzsorozat keretében mutatta be a falujában végbemenő változásokat, egyik rajzán a „régi” és az „új” házakat jelenítette meg.3 (1. kép) 1 E tanulmány egy átfogóbb kutatás részeredménye, amely az írásos forrásokon túlmenően néprajzi gyűjtésre is hagyatkozik. E helyen, részben a terjedelmi korlátok miatt, részben amiatt, hogy a néprajzi kutatás jelenleg is folyamatban van, elsősorban az írott (levéltári, statisztikai) forrásokból nyerhető adatokra hagyatkoztam. 2 JUHÁSZ 1968,17. 3 A hetvenes évek elején készült dolgozat írója ismeretlen. (KDMMHGy Itsz. n.) 1. kép: Az építészet változása egy helyi diák szemével Fig. 1: Changes of architecture in a schoolchild’s view Jól látható, hogy gyerekszemmel is a legfőbb település- és utcaképformáló tényezők, a lakóházak milyen óriási változáson mentek keresztül a második világháborút követő két évtized alatt, gyökeresen átalakítva a falu tradicionális építészetét. Az 1980-as évek elejére Kocs házainak több mint kétharmada kicserélődött,4 már az 1960-as, 1970-es évek fordulóján is csupán az akkor lakott épületek fele épült 1945 előtt.5 Az átalakulás olyan gyors ütemű és mélyreható volt, hogy az 1990-es évek elején már csak egy volt zsellérházat talált a falu akkori elöljárósága, amelyet tájháznak alakíthatott ki.6 Kocson a 20. század közepéig a magyar nyelvterületen évszázadok óta elterjedt háromosztatú, szobát, konyhát és kamrát magába foglaló lakóházak voltak jellemzőek, illetve kisebb részben megtalálhatóak voltak a csak szobát és konyhát tartalmazó kétosztatú házak is. Más dunántúli szalagtelkes településekhez hasonlóan a lakóépületek az utcára merőlegesen álltak, többségük tájolása délnyugati volt. A két- és háromosztatú házak között a legszembetűnőbb különbséget az jelentette, hogy az előbbibe 4 KSH 1981, 613. 5 KSH 1970,503. 6 Sajnos ez az épület csak a település régi építészetének kis szeletét képes megjeleníteni, hiszen a falunak leginkább arculatot adó kis- és nagygazdaházak közül egy sem maradt fenn, legalább közelítőleg eredeti formájában. Számos gazdaház a 20. század 20-as, 30-as éveiben épült, néhányuk ma is áll, de ezek már új korukban is valamelyest eltértek a hagyományos kocsi épületektől. 151
