Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Muskovics Andrea Anna: A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményei Esztergomban
A SZŐLŐFELDOLGOZÁS ÉS BORTÁROLÁS ÉPÍTMÉNYEI ESZTERGOMBAN 25. kép: Présház szoborfülkéje Abb. 24: Heiligennische eines Presshauses nem tennénk ezt. Az épület külső jellegzetességeiben nem okozott változást, alapvetően az építmény funkciója sem változott meg. Fontos megjegyezni, hogy Erdélyi Zoltán ebben a kérdésben is másképp vélekedett: „Aprésházban ma is, de emberemlékezet óta ismert a pinceszoba.” ' Adatközlőink többsége azonban úgy tudja, hogy eredetileg nem volt szoba. Valószínűleg Erdélyi állítása nem helyénvaló, több helyen ugyanis látszanak az utólagos építés nyomai (pl. csak a szoba rendelkezik födémmel). Díszítés A présházak díszítésével az egyes tanulmányok nem foglalkoznak, általában csak annyit jegyeznek meg, hogy az ajtó fölé kiírták a monogramot és az évszámot. Ennek minden bizonnyal oka az, hogy az épületek díszítése nem vált jellemzővé. A vizsgált területen szintén ez a helyzet. Általánosnak tekinthető, hogy kiírták az évszámot, gyakran a monogramot is. (20-22. kép) A présházak átalakításának következtében azonban sok helyen már nem láthatjuk ezeket. Elterjedtebb díszítőelemnek tekinthető még 26. kép: Díszített présház Abb. 26: Verziertes Presshaus a szoborfülke. Egyéni ízléstől, igénytől függött, hogy kinek volt. Valószínűleg a mélyen vallásos tulajdonosok alakították ki ezeket. Ebbe vagy szobrot vagy valamilyen képet tettek, (23-25. kép) de több helyen már üresen állnak. Emellett egyéb díszítési módok nemigen jellemzőek. Van néhány présház, amelyiken az ablak- vagy ajtókeret díszített, de ez egyáltalán nem volt jellemző. Minden bizonnyal itt is az egyéni igény és ízlés figyelhető meg. (26,19. kép) ÖSSZEGZÉS Esztergomot 1895-ben egyesítették Szenttamásból, Vízivárosból, Szentgyörgymezőből és a Királyi Városból. Ezek közül csak az utóbbi kettő rendelkezett szőlőterülettel. A természeti adottságoknak köszönhetően azonban csak a Királyi Város területén létesültek nagy számban szőlőfeldolgozó és bortároló építmények. A nem megfelelő talajviszonyok miatt a szentgyörgymezei lakosok nagy része otthon tárolta borát. Ezzel szemben az egykori Királyi Város területén még ma is nagy számban figyelhetjük meg ezen építményeket. A város szélén található mélyutak alkalmasak voltak arra, hogy a szőlősgazdák itt alakítsák ki pincéiket, présházaikat. A vizsgált területen levő pincék a présházas lyuk137
