Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Muskovics Andrea Anna: A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményei Esztergomban
A SZŐLŐFELDOLGOZÁS ÉS BORTÁROLÁS ÉPÍTMÉNYEI ESZTERGOMBAN gère a szőlőművelés vált az elsődleges megélhetési forrássá, a város lakosainak nagy része rendelkezett szőlőterülettel, vagyoni helyzettől függetlenül. A társadalmi helyzet azonban elsősorban nem a présház építésén, azaz nem a külsőségekben mutatkozott meg. Sokkal inkább a pince mutatta meg, ki mekkora területtel rendelkezett, ki mennyire volt vagyonos. Az esztergomi szőlőhegy építményeire elsősorban a város volt hatással, valamint a természeti környezet. Falazat és tetőforma A pincék kialakítására alkalmas területek a mélyutak voltak. Ezek szervesen a városhoz kapcsolódtak, ebből adódóan építészeti stílusuk sem térhetett el a városi házakétól. Az 1974-es népi építészeti felmérés elsődlegesen a lakóházakkal foglalkozott. Ebből megtudjuk, hogy a fal anyaga a város magjában lévő építmények esetében általában kő vagy tégla, de Szentgyörgymezőt és az egykor Kocsi vagy Tabán névvel illetett részt inkább a vályog, ritkábban a veretett vagy paticsfalu szerkezet jellemezte. Általános volt a dőlt tetőszékes, szarufás, kakasülős tetőszerkezet, de gyakori volt a féltetős megoldás is. A födém deszkás volt, a 20. század első felében sok helyen látható volt még a döngölt földpadló.4 ' A házak még ma is zárt sorokban helyezkednek el. Mindezen elemek a présházaknál is megfigyelhetőek. Erdélyi Zoltán elhelyezkedésükről az alábbiakat írja: „Ismert és mindkettő gyakori a hosszanti és kereszt elhelyezésű nyeregtetős présházaknak.”49 49 50 Ez az állítás azonban nem igaz. A szőlőfeldolgozó építmények zárt sorban, hosszanti tengelyükkel az úttal párhuzamosan helyezkednek el. Ez azért érdekes, mivel a szomszédos Kesztölcön a présházak nagyrészt merőlegesen állnak az útra, Neszmélyen pedig szinte kizárólag ez a fajta megoldás ismert. Esztergomban ez az eltérő elhelyezkedési mód két tényezővel magyarázható. Egyrészt követi a városi építkezést, emellett azonban a szűk mélyutak miatt sok helyen nem is volt más lehetőség. Erdélyi tetőformára vonatkozó adata szintén magyarázatra szorul. Valóban megfigyelhető a nyeregtető, de a féltetős megoldás legalább annyira gyakorinak tekinthető. Ennek elsődleges oka a természeti viszonyokban keresendő. A présházak egy része közvetlenül a domboldal elé épült, hátsó faluk ennek támaszkodott. A tetőszerkezetet a csapadék elvezetése miatt célszerűbb volt tehát úgy kialakítani, hogy csak az út felé lejtsen. Nyeregtetőt azokra az épületekre tettek, ahol a domboldal alacsonyabb volt az épületnél. A 20. században már általánosnak tekinthető a deszkafödém, ennek elsődleges feladata a szigetelés. A 20. század második harmadától általános a cserép, előtte azonban zsindely vagy pala borította a présházakat. A városhoz hasonlóan jellemző a 49 ERDÉLYI 1974c, 4. 50 ERDÉLYI 1974c, 6. vegyes falazat, azaz nagyon gyakran a követ, a téglát és a vályogot egyszerre használták fel. A tisztán vályog és a favázzal megerősített sárfal már jóval ritkábban fordult elő. Az építkezés anyagánál szerepet játszhatott a vagyoni helyzet. A módosság tehát nem a méretekben, hanem az anyagok felhasználásában mutatkozhatott meg elsősorban. Alaprajzi formák A présházak eleinte egy helyiségből álltak. Itt történt a szőlő feldolgozása, itt tárolták a különböző eszközöket. A bejárat a hosszanti oldalról nyílott, s ezzel szemben volt a pinceajtó. Az ajtók keményfából készültek. Korábban gyakran íves kiképzésűek és redőnyözöttek voltak, (19. kép) az utóbbi évtizedekben azonban többet vasra cseréltek le. A bejárat általában az útra néző fal közepén volt. Ettől jobbra és balra egy-egy ablakot alakítottak ki. Ezek általában be voltak rácsozva, illetve olyan színű zsalu volt rajtuk, amilyen az ajtó volt. Ritkábban fordult elő az, amikor az ajtót az utcai homlokzat szélére tették, és mellette volt két ablak, vagy amikor csak egy ablakot alakítottak ki. Az 1930-as évek végétől kisebb változásokat hajtottak végre. Megjelent az igény arra, hogy kialakítsanak egy teret, ahol össze tudnak ülni az emberek. Eb-51 ERDÉLYI 1974c, 6. 135 uj. kép: Díszített présház Abb. iç: Verziertes Presshaus
