Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret

Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 16 (2010) 13-40.

Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, KÖZÉPGYŰRŰS BRONZ SZÍJVÉGVERET BrIGETIÓBÓL

Mráv Zsolt

BEVEZETÉS

A3, század utolsó évtizedeiben, nagyobb számban a Közép- és Al-Duna vidéki, ritkábban a Rajna menti provinciákban, egyes ezüstbó'l, néha bronzból készült tárgytípusokon ismét megjelent a niellóberakás díszítési technikája, amelyet aranyozott felületekkel és poncolással is kombináltak. Néhány kivételtől eltekintve ezek a niellóval gazdagon és azonos stílusban díszített fémleletek jellemzó'en fegyverek (kard-, kardhüvely-, illetve balteusveretek) és katonai viselethez tartozó tárgyak voltak, amelyek a korszak jelentős történeti és politikai szerepet játszó, főleg illyricianus tisztjeihez és katonáihoz kötődtek.1

Ezekből a késő 3. századi niellóberakásos öv- és kardveretekből a közelmúltban 18 lelőhelyről közel 40 darabot sikerült összegyűjteni.2 Alacsony számuk jól mutatja a lelettípus ritkaságát, amely annak ellenére is igaz, hogy ez a szám - elsősorban németországi múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött és a közeljövőben publikálásra kerülő, jobbára ismeretlen lelőhelyű és lelőkörülményű darabokkal — még jelentősen bővülni fog.3 A tárgytípus értékeléséhez a legtöbb adatot azonban nem az ismeretlen lelőhelyű, hanem a jól meghatározható és keltezhető kontextusból származó veretek adják, amelyekből néhány közöletlen magyarországi múzeumok gyűjteményeiben is található. Közöttük a legjelentősebb egy Brigetióból származó szíjvégveret, amellyel Kállay Ödönnek (1879-1960) a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeumba került gyűjteményrészében találkoztam.4 * A tanulmány elsődleges célja ennek a szíjvégveretnek a közlése és értékelése, de sor kerül néhány új, magyarországi lelőhelyű niellóberakásos militaria lelet ismertetésére is.

A BRIGETIÓI NIELLÓBERAKÁSSAL DÍSZÍTETT' BRONZ SZÍJVÉGVERET (l. TÁBLA 1-3)

Típusa

Szíjvégveret gyűrűs középrésszel és pálca formájú végződéssel. A formának két altípusát különítették el. Az első gyűrűben végződik, amelynek K. Raddatz pontusi-szarmata/ J. Oldenstein pedig germán eredete mellett érvelt.0 A másik, római változatnak tartott altípus veretei7 - a brigetióihoz hasonlóan - különböző hosszúságú alsó pálcataggal rendelkeznek. Mindkét típus előfordul ugyan, de számarányát tekintve az alsó pálcataggal készült változatai gyakrabban kerülnek elő római katonai kontextusból.8 A barbaricumi lelőhelyről származó, nem római gyártású középgyűrűs szíjvégveretek (például a Straze II. sír ezüst és bronz veretei9) mind későbbre keltezhetők, mint a hasonló szíjvégvereteket tartalmazó, legkorábbi római övgarnitúrák.

1 Az illyricumi hadsereg tisztjeinek Kr. u. 3. századi szerepéhez: MÓCSY 1974a, 67-68, 91-96; MÓCSY 1974b, 89-83; MÓCSY 1977, 557-582. A korszak pannoniai tartományokra vonatkozó forrásairól összefoglalóan: FPA V

2 L.: MRÁVs. a.

3 Az említett leleteket Dieter Quast (RGZM) közli a későbbiekben. Köszönöm, hogy gazdag gyűjtését mainzi tartózkodásom idején megnézhettem.

4 A gyűjteményről összefoglalóan: CSEH-PETÉNYI

1990.

Őrzési helye

KDMM Kállay gyűjtemény. Ltsz.: K847/a.

Lelőhelye és lelőkörülményei

Brigetio, azon belül a Kállay gyűjtemény leltárkönyve alapján „Bélapuszta I. alsó tábla, Caecilia temető”, ahol egy ,földsírban” találták. Caecilia Bathana 1925-ben feltárt és a Magyar Nemzeti Múzeumba került szarkofágja1" után elnevezett temető a canabaetől délkeletre fekszik, a Brigetióból Sopianaeba vezető út mentén. A sír temetőn belüli helyzete ismeretlen.

Méretei

H=9,8 cm, sz=2,i cm, v=o,4-o,45 cm. Szíjbefogó sz=i,7 cm, v=o,4 cm. Gyűrű alakú tag ákülső=2,i cm, ábeiső=°>7 cm> v=o,3cm.

5 RADDATZ 1957,18, Anm. 57és Abb. 3.

6 OLDENSTEIN 1976,147-150; másképp: DIACONESCUOPREANU1987,158,161.

7 RADMAN-LIVAJA 2004, 96.

8 DIACONESCU-OPREANU 1987, 161-162; RADMANLIVAJA 2004, 96.

9 Legutóbb színes képekkel: QUAST2009,38, Abb. 57.

10 Caecilia Bathana szarkofágjához: PAULOVICS 1941, 123; RIU 540; NAGY2007, 88-89, kát. 93.

13