Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Kerti Károly György: Egy tatai molnár céhemlék restaurálása

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 119-127. EGY TATAI MOLNÁR CÉHEMLÉK RESTAURÁLÁSA KERTI KÁROLY GYÖRGY Tata ipartörténetében kiemelkedő szerepet töltöttek be a céhek, amelyek széles spektrumban képezték le a hazai virágzó céhes ipart. A helyi ipartestületek jelentős része az itt található bőséges vízfolyásokra települve végezte tevékenységét: több vízimalom (közöttük kallómalom is) működött a városban. A Kuny Domokos Megyei Múzeum Helytörténeti Gyűjteményének jelentős részét képezik a céhek tevékenységével kapcsolatos emlékek: céhes iratok, céhkancsók, -ládák, -pecsétek, -zászlók. E becses emlékeket állandó kiállítás keretében külön teremben tárja a múzeum a látogatók elé. A céhes tárgyak sorát gazdagítja a közelmúltban restaurált molnár céhbehívó tábla. 1 RÉVHELYI 1938, 49-50, XXXI. tábla. 2 Az egzotikus állatok közül címerállatként kapott polgárjogot az oroszlán, főként céhjelvényekben, céhládákon, céhkancsókon, céhbehívó táblákon, elsősorban a molnár céhek körében. (NAGYBÁKAY1995, 21-23.) 3 MN II. 2001, 827; NAGYBÁKAY 1981, 8-12. A CÉHBEHÍVÓ TÁBLA nyozott faragvány látható, amely rokokó kartusban kétszintes jelenetet mutat. Alul a molnár mesterség jelképe van: egy-egy oroszlán kefével malomkereket tisztít.

2 Felül középen a Madonna, feje fölött koronával, lábainál angyalok térdelnek. 18. századi munka, helyi mester alkotásának tartható. (1. kép) A tárgy jelentőségét kiemeli, hogy a tatai mesterségek között a molnár volt az egyik legfontosabb, mert a bővizű patakok mentén a kallómalmok mellett számos lisztőrlő vízimalom is működött. (Jelenleg is áll még 14 malomépület.) Megvan a molnárok pecsétje, szép, intarziás ládájuk is fennmaradt, irataik is rendelkezésre állnak. Sajnos épp ez a szép darab vált csaknem az enyészet martalékává. A közelmúltban raktári költözés során találtunk rá darabjaira, s állítottuk össze belőle a régóta keresett céhbehívó táblát. A céhbehívó tábla a középkortól egészen 19. századig a céhtagok összehívásának eszköze volt. A tábla egyik felén mindig szerepelt a céh jelképe, másik felére gyakran került a céh védőszentjének ábrázolása. A céhmester a céhgyűlés összehívása előtt ezt küldte el a céhtagok házaihoz, ahol a tábla hordozója szóban adta elő a céhmester üzenetét: ez a szokás az ún. táblajáratás. A középkorban az írástudatlan kézműveseket a céhjelvény felmutatásával hívták össze. A táblajáratás hivatalát vagy a céh tisztségviselője (többnyire a legifjabb mester) vagy ritkábban maga a céhmester látta el. A szokás egyes vidékeken az iparosok között mint hagyomány az 1945. évi szovjet megszállásig megmaradt.

3 Már a Tata-Tóvárosi Múzeum 1938-as katalógusában is szerepel egy érdekes, fényképpel ellátott céhjelvény.

1 A képen üvegszekrényben áttört, ara1. kép: A céhbehívó tábla 1938-ban Abb. 1.: Die Zunftaufgebotstafel im Jahre 1938 83