Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
László János: Római vaseszközök a Tatabányai Múzeum gyűjteményéből
KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (200G) 7-14. RÓMAI VASESZKÖZÖK A TATABÁNYAI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL LÁSZLÓ -JÁNOS BEVEZETÉS Múzeumi gyűjteményekben találhatók olyan szórvány vaseszközök, amelyek nem ásatásokon, hiteles rétegekből kerültek elő, hanem felszíni leletgyűjtés eredményeként. Ezekkel a kutatás elég mostohán bánt eddig, hiszen tudományos értékük eléggé korlátozott. Lelőhelyenként egy-két darabra tehető a számuk, azonban néhány esetben nagyobb tételszámú depóleleteket is találunk. Az utóbbi években egyre több ilyen tárgyegyüttes került bemutatásra, 1 s így a korábbi összefoglaló jellegű munkák által összegyűjtőt l tárgyak, tárgytípusok újabb ismert példányokkal gazdagodhattak. Az 1990-es évek első felében a Tatabányai Múzeum gyűjteményébe került néhány olyan római kori vastárgy, amelyet Sándor Lajos kecskédi gyűjtő talált a környék lelőhelyein felszíni leletgyűjtései során. Ezek pontos lelőhelyének beazonosítása ma már nem lehetséges, hiszen a tárgyak zacskóin csupán településnév szerepel, s ismerve a környező vidék római kori lelőhelyeinek sűrűségét, egy mai település területén többet is számontartunk. A következőkben 12 vaseszközt ismertetek, amelyek a Komárom-Esztergom megyei Szákszendről, Tarjánból és Környéről kerültek be a múzeumba. A leletek a feldolgozás pillanatában még restaurálatlanok voltak, a későbbiek során végzik majd el a tárgyak konzerválását. Mivel nem bolygatatlan rétegekből kerültek elő ezek a darabok, így célszerű lelőhelyenként nem egy egységként kezelni őket, hanem önálló darabokként kell elhelyeznünk őket az eszköztipológia és a korszakolás rendszerében. SZAKSZEND A településről két alkalommal kerültek be tárgyak a gyűjteménybe, először „Villák" megnevezésű lelőhelyről 1992. november 2-án, másodszor közelebbi megnevezés nélkül a szendi településrészről. A. „Villák" A leletanyag 1. Köpűs véső. (2. tábla 1.) Éle enyhén ívelt, teste lapított, középtájt téglalap, feljebb ovális, végén kör átmetszetű. Köpűjének belső oldala korrodált. H=2I,6 cm, sz.,=2,2 cm, á kgp ú= 3,2 cm, v kSpűfa l=o,6 cm, mé KÖP Ű=5,5 cm. Ltsz.: 2008.1.1. 2. Nyéltámasztékos balta. (1. tábla 1.) Téglalap alakú foka megvastagított, alul-felül megnyújtott, köpűje ovális, köpűfala ívelődő, nyaka keskeny, pengéje nyélirányban lefelé ívelődik, annak síkjára szimmetrikus, éle szintén ívelt. H=I8 cm, sz=3,7cm, mköpű =9> 2 cm, á kSp ű= 2> 8-3>4 cm, h é l=6,i cm. Ltsz.: 2008.1.2. 3. Csákánykapa. (1. tábla 2.) Foka kör átmetszetű, ennek töve nyolcszögű, köpűfala ívelt, köpűje ovális, nyakrésze négyszög átmetszetű, pengéje lefelé hajló, kiszélesedő, éle törött. H=22,5 cm, h FO K=7 cm, á FO K=3,3 c m> ákö Pű = 2'3-3,3 cm, h.,=4,5 cm. Ltsz.: 2008.1.3. A leletanyag értékelése A 3 tárgy meghatározása nem jelent különösebb nehézséget, hiszen egyik sem egyedi típus, mindhárom a szakirodalomban már jól körülírt. A köpűs (tokos) véső gyakran előfordul római kori depóleletekben mind Pannónia provinciában , mind más provinciák területén 4. A rábapordányi darab használati idejét a 2. század közepére tehetjük, az albertfalviét a 2-3. századra, az epöli darab a tanulmány keltezője szerint 4. század közepéről származik, bár megjegyezzük, hogy a felsorolt keltezési tényezők alapján a köpűs véső készítését nyugodtan datálhatjuk a 3. század második felére. Természetesen az eddig felsorolt, publikált példák által behatárolt 2-3. századi 1 GAÁL 1982; GAÁL 1996; PALÁGYI 2000; LÁSZLÓ 2003; SZABÓ 2004; LÁSZLÓ 2007; LÁSZLÓ 2009. Bálnem depóleletről van szó, azért mindenképpen meg kell említeni az Eszteregnye-Ojtó-dűlői ásatáson előkerült vaseszközleletek közzétételét (BASTICZ 2008). 2 A külföldi kutatásban W. Gaitzsch összefoglaló munkáját kell megemlíteni (GAITZSCH 1978), illetve legújabb leletközlőfeldolgozását (GAITZSCH 2005). A hazai szakirodalomban a mezőgazdasági vaseszközök vonatkozásában született összefoglalás (MÜLLER 1982), azonban immáron szükséges lenne ezen tárgycsoporton kívüli vaseszközök rendszerező feldolgozása is. 3 Sikátor-Fazekas: MRT 4, 227, 305. 1; Budapest-Albertfalva: SZIRMAI 2002, 312, 335-336; Epöl: SZABÓ 2004, 63, 73, III. tábla 12; Rábapordány: LÁSZLÓ 2007, 54-55, 6. tábla 3-5; Dombóvár-Gunaras: GAÁL 1982, 75. 2. kép 4, 76. 4 GAITZSCH 1978. 7
