Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Körösi Andrea: Visegrád 10-17. századi állatcsontleletei

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 39-48. VISEGRÁD 10-17. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEI KÖRÖSI ANDREA BEVEZETÉS Visegrád kutatása már az 1870-es években elkezdődött. Visegrád a középkor kutatásában kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a kora Árpád-kor óta lakott terület, és az itteni királyi palota a 14-15. század magyar királyainak egyik legfontosabb rezidenciája.

1 A palota régészeti feltárását 1935-ben kezdték el. Régészeti ásatások kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is folynak nemcsak a királyi palota, hanem különböző lelőhelyeken egész Visegrád területén. Ezek a feltárások sok adatot nyújtanak a település történetének, építészeti stílusának, lakói életének és táplálkozásának megismeréséhez. A régészeti kutatások során állatcsontmaradványok is előkerültek, melyek legnagyobb része konyhai hulladékból származik. A rendkívül nagy mennyiségű csontanyag nagy része még meghatározásra vár, de az eddig feldolgozott anyag

Jis jól szemlélteti a lakók által fogyasztott állatok fajtáit, libben a rövid tanulmányban archaeozoológiai leletek (régészeti állatcsontok) alapján szeretném bemutatni az itt élők táplálkozásáról, a leggyakrabban fogyasztott állatokról szerzett ismereteinket. AZ ALLATCSONTOK KRONOLOGIAI MEGOSZIASA Az ásatások során előkerült állatcsontok legnagyobb része a középkorra tehető. Ebben az öszszefoglalásban az eddig meghatározott és publikált, 10-17. század közötti időszakra keltezett 12 lelőhely

3 állatcsontanyagát ismertetem (22730 db). (6. táblázat) A korábbi kultúrákhoz köthető lelőhelyeket és leleteket nem vettem figyelembe. Az Árpád-kori (10-13. század) leletek mennyisége kevés (822 db). A leletek mintegy 1/3-a a 14-15. századból, 2/3-a a 15-17. századból származik. AZ OSTEOLOGIAI ANYAG Az előkerült állatcsontmaradványok nagy része másodlagosan felhalmozódott konyhai hulladék. Ennek következtében igen töredezettek, és csak kevés mérhető csont áll a rendelkezésre, ám faji és anatómiai meghatározásuk lehetséges. Az eddig meghatározott 22730 csonttöredék 94%-a (21394 db) háziállat, 5,7%-a (1294 db) vadállat maradványa. Legnagyobb számban szarvasmarhacsontok kerültek elő, amelyek a háziállat-maradványok 39%-át teszi ki. Bár az összesített adatok alapján az emlősök között második helyen a kiskérődzők (20%) állnak, ezt az eredményt azonban az Alsóvár 7. lelőhelyének kiugróan magas kiskérődző-maradványa okozza. (6. táblázat) A többi lelőhelyen a sertéscsontok száma kissé megelőzi a juh- és kecskemaradványokét. A háziszárnyasok közül domináns a házityúk, de jelen van a házilúd és a házikacsa is. A vadállatok faunalistája rendkívül széles, amelyben a vadmadarak egy része nem konyhai hulladékból származik. A három nagyvad (gímszarvas, őz, vaddisznó) mellett a mezei nyúl, valamint a fogoly is a szívesen és gyakran fogyasztott vadak közé tartozik. A leletek fajok szerinti megoszlását a 6. táblázat mutatja. A KIRÁLYI PALOTA, A PALOTAKERT ES AZ ALSOVAR ALIATCSONTANYAGANAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A 12 lelőhely közül 7 lelőhely 3 nagy egységre csoportosítható, 5 lelőhely külön-külön egységet képez. A Királyi palotához és a Palotakerthez 2-2 lelőhely, az Alsóvárhoz 3 lelőhely anyaga sorolható. A Királyi ' BÚZÁS 1994, 7. 2 BÖKÖNYI1974. palota, a Palotakert és az Alsóvár területéről került ki a feldolgozott leletek legnagyobb része, 18028 darab. A háziemlősök közül a szarvasmarha, a kiskérődzők, a sertés, a ló, a kutya és a macska maradványai - BÖKÖNYI 1974; SOMHEGYI 1999; KÖRÖSI 2000. 39