Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Merczi Mónika: A bajóti késő középkori temetőrészlet embertani vizsgálata

A BA.JÓTI KÉSŐ KÖZÉPKORI TEMETŐRÉSZLET EMBERTANI VIZSGÁLATA Anyagcserezavarok, vérképzőrendszeri megbetegedések Feltehetően anyagcserezavarokkal magyarázható az alsó végtagcsontok kisfokú görbülete, mely egy 21-25 éves férfinél (4. sír) csak combcsonton, egy 40-60 éves férfinél (13. sír) és egy 30-60 éves nőnél (8. sír) comb- és sípcsonton, továbbá egy 36-40 éves férfinél (23. sír) comb-, síp- és szárkapocscsonton egyaránt megfigyelhető volt. A 15. sírban eltemetett idős, 60 év körüli nő csontjai könnyűek, porózusak voltak, mely csontritkulás következménye lehet. Két fiatalabb (23, 26. sír) és egy középkorú férfi (21. sír) esetében ugyancsak kissé porózusnak találtuk a csontokat. Egy 3-4 éves gyermeknél (V. sír) és egy 36-40 éves férfinél (23. sír) a szivacsos állomány túlburjánzását lehetett megfigyelni a szemüreg falában (eribra orbitalia). Két férfinél (4, 9. sír), négy nőnél (8,10,11, 16/a sír) és hat gyermeknél (14, 18, 19, 25, II, V. sír) a koponyafal szivacsos állománya kismértékben megvastagodott. Mindkét elváltozást vérképzőrendszeri zavarok'

1 eredményezhették. Egyéb elváltozások Túlzott igénybevétel hatására két 40-60 év közötti férfinél (9, 17. sír) és egy 56-64 éves nőnél (15. sír) íntapadási felületet növelő csonttarajok alakultak ki a sarokcsontok hátoldalán (ente

sopathia)A nő esetében egyéb izomtapadási helyek (pl. tuberositas radii és tuberositas iliaca, tuber ischiadicum) megnagyobbodása is megfigyelhető volt. OSSZEGZES A bajóti római katolikus templom körüli késő középkori temetőrészletből 17 gyermek és 20 felnőtt, ezen belül 10 férfi és 10 nő csontmaradványait lehetett megvizsgálni. A halottak csaknem fele gyermek volt, de közülük hiányoztak az újszülöttek és a néhány hónapos csecsemők. A gyermekek, de egyben az össznépesség halandósága is 1-7 éves kor között alakult a legkedvezőtlenebbül. A nők nagy része már 40 éves kora előtt meghalt, a férfiak halandósága 40-60 éves kor között volt a legmagasabb. A mérhető koponyák és vázcsontok aránya alacsony volt, így a népességről mindössze annyit lehet megállapítani, hogy a férfiak és nők egyaránt magas termetűek voltak, átlagos testmagasságuk jelentősen meghaladta a középkorra számított átlagot. A koponya szélesség-hosszúsági jelzője alapján egy férfi rövidfejű, egy nő rövid-, egy másik pedig hosszúfejű volt. M erezi Mónika Balassa Bálint Múzeum Esztergom E-mail: moni.merczi@gmail.com A csontok töredékessége ellenére csaknem minden férfinél és nőnél találunk valamilyen megbetegedést. A sérülések között koponyazúzódás és vázcsonttörés fordult elő. A fejlődési rendellenességek leggyakrabban a gerincoszlopot, annak nyaki vagy ágyéki/keresztcsonti szakaszát, vázcsontok közül a szegycsontot érintették. Anatómiai variációk leggyakrabban a lábtőcsontokon (sarok- és ugrócsonton) alakultak ki. ízületi elváltozások a gerincoszlopon és a vázcsontokon is általában 40 éves kor felett jelentek meg. A különféle gyulladásos elváltozások közül leggyakoribbnak a csonthártyagyulladás bizonyult, melyet csaknem a felnőttek felénél lehetett megfigyelni. A görbült vagy porózus csontok feltehetően anyagcserezavarokat, a koponyafal szivacsos állományának megvastagodása vérképzőrendszeri megbetegedéseket jelzett. IRODALOM ALEKSZEJEV-DEBEC 1964 Alekszejev, V. P.-Debec, schaftsanalyse. Stuttgart 1997. G. F.: Kraniometrija. Moszkva 1964. BARNES 1994 Barnes, E.: Developmental Defects ALT 1997 Alt, K. W.: Odontologische Verwandt- of the Axial Skeleton in Paleopathology. Un. 3' JOZSA 2006,141-143. •>

2 JÓZSA-PAP 1996, 205-209; JÓZSA 2006, 61. 31