Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Merczi Mónika: A bajóti késő középkori temetőrészlet embertani vizsgálata

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 23-37. A BAJÓTI KÉSŐ KÖZÉPKORI TEMETŐRÉSZLET EMBERTANI VIZSGÁLATA MERCZI MÓNIKA BEVEZETÉS A Keleti-Gerecse nyugati szélén fekvő Bajót község a régészeti adatok tanúsága szerint a középkori falu helyére települt. Oklevélben először 1202-ben említik, amikor Imre király a korábbi történetírásban Bánk bánnal azonosított Benedek erdélyi vajdának adományozta. A falu a 14-15. században ismét királyi tulajdonba, majd az esztergomi érsek birtokába került. Temploma egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródik, nyugati homlokzata előtt rézsútos támpilléres torony emelkedik, felső részén román ikerablakok maradványaival. A hajó nyugati és déli falának jelentős része — alapjaiban mindenesetre — az Árpád-korban épült, a hajó keleti felét és a szentélyt — legalább alapjaiban — 14-15. századinak tartják. A torony északi oldalán látható gótikus kapu a 15. században készült. A település a török uralom idején elpusztult, az 1543 és 1618 között készült adóösszeírások a pusztult helyek közé sorolták, temploma azonban 1570-ben még fennállt. 1647-ben ismét lakott helyként tartották számon, de 1683 körül, az Esztergom felszabadítására irányuló hadműveletek idején újból elnéptelenedett. Újratelepítése 1695-ben indult. Templomát, melynek 1701-ben már csak a szentélye volt fedve, 1732-re építették újjá, mai alakját 1771-ben nyerte el. Az 1990-es évek elején a toronyban és a hajó déli falában repedések keletkeztek, a hajó délnyugati sarka megsüllyedt. 1994-ben, a helyreállítás megkezdése előtt Lázár Sarolta leletmentést és falkutatást végzett az érintett területeken. A feltárás során a torony aljában, illetve a hajó nyugati és déli falán kívül 33, jórészt bolygatott, sok esetben szuperpozícióban lévő csontváz került elő, melyek a templom többrétegű temetőjéhez tartoztak. A szelvényfalban további 6 sír mutatkozott, ezek azonban nem kerültek feltárásra. A korábbi sírokat (9, 14, 20, 22, 25, 26. sírok) a mellékletek a 15. századra keltezik, nyugat-keleti irányú tájolásuk a templom tengelyéhez igazodott. A későbbi, 16. századi (13/b, 16, 23. sírok), részben koporsós sírok kelet-nyugati, észak-déli vagy dél-északi tájolásúak voltak. A 3-4. számú sírokat elvágó falat a 18. század elején építették hozzá a hajó délnyugati sarkához. A többi sírt a 15-17. századon belül nem lehetett pontosabban keltezni. A hajó nyugati falalapozása alatt néhány korábbi temetkezés maradványa is előkerült, melyek alapján a bajóti templom eredete a kora Árpád-korra tehető.' A feltárt csontvázleleteket az esztergomi Balassa Bálint Múzeum embertani gyűjteménye őrzi. (Ltsz.: 2006.1.1-40.) ANYAG ÉS MÓDSZER A csontvázak igen hiányosak, sok esetben vagy csak a felsőtest vagy csak az alsó végtagok maradtak meg. A néhány teljesnek tekinthető csontvázat is a csontok töredékessége jellemezte. Vizsgálatuk az alábbi módszerek alkalmazásával történt: A gyermekek (0-14 év) elhalálozási korát a tej- és maradó fogazat fejlődése" és/vagy a végtagcsontok legnagyobb hossza alapján becsültük. Egy éves kor alatt a gyermekek testhosszát is kiszámítottuk,

4 melyet a mai magyar gyermekek testhosszadataival vetettünk össze. Fiatalkorúaknál (15-22 év) az ízületi végződések elcsontosodásának mértékét,' felnőtteknél (23-x év) a koponyavarratok külső felszíni ' MRT5, 45-46; LÁZÁR íggg, 291-306. 2 SCHOUR-MASSLER 1941,1153-1160. 3 Egy éves kor alatt: KÓSA 1989, 21-54; i~i4 éves kor között: STLOUKAL-HANÁKOVÁ 1978,53-69. 4 KÓSA 1998,152. 5 JOUBERT-DARVAY-ÁGFALVI2000,169-170, Tab. 1-2. elcsontosodását (O), a szeméremcsont (S) felszíni változásait, a karcsont (H) és a combcsont (F) fejének belső szerkezeti változásait megvizsgálva becsültük az életkort. A 15-x évesek nemét a koponyán és a vázcsontokon található 22 jelleg és a sulcus praeauricularis alapján

8 határoztuk meg. A méretek felvételét Martin-Saller előírásai, osztályeloszlásuk elemzését Alekszejev-Debec munkája alapján végeztük. A testmagasságot a kar, az orsó-, a comb- és a sípcsont legnagyobb hossza alapján Sjovold összes rasszra, mindkét nemre kidolgozott képleteivel

1

1 számítottuk. 6 SCHINZ et al. 1952; FEREMBACH et al. 1979, 1-32; WEBB-SUCHEY1985, 457-466. 7 NEMESKÉR F-H A RSÁNY1-ACSÁ DI i960,103-115. 8 ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI1963, 41-90. «MARTIN-SALLER 1957. 1

0 ALEKSZEJEV-DEBEC 1964. 1

1 SJ0VOLD 1990, 431-447. 23