Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Horváth István: Testvérközségek egyesítése (Tata-Tóváros, 1853-1938)

HORVÁTH ISTVÁN földkőnek bizonyult az egyesítés folyamatában az új képviselőtestületi tagok választása, erre május 22-én került sor, Tatán három szavazókörben 11, míg Tóvároson két szavazókörben 9 képviselőt választottak. A választások rendben lezajlottak, ennek eredményeképpen május 28-án közfelkiáltással megválaszthatták a község új elöljáróit.

4" Az ekkortól hivatalosan, ugyanakkor ideiglenesen Tatatóvá rosnak nevezett község képviselő-test iilete és elöljárósága 1938. július l-jén kezdte meg működését. Az egyetlen nyitva maradt kérdés a település végleges elnevezése volt, melynek meghatározását a belügyminiszter az új képviselő-testületre bízta, bár a név jóváhagyását saját hatáskörében tartotta. A tataiak zöme természetesen a Tata nevet támogatta, míg a tóvárosi képviselők továbbra is a Tatatóváros elnevezést ajánlották. 1938. július 27-én vette górcső alá a kérdést a község közgyűlése, ahol heves vita alakult ki az elnevezést illetően. Az elöljáróság a Tata nevet terjesztette a képviselők elé, akik közül sokan támogatták is a javaslatot. Álláspontjuk szerint nem való a „város" szócska egy község nevébe, ráadásul Tata neve ismertebb és nagyobb múltú, mint Tóvárosé. A javaslat ellenzői szerint viszont Tóváros neve is a középkorba nyúlik vissza, másrészt a „város"-t úgy is lehet értelmezni, mint a tavak városa. Végül Horváth István Kuny Domokos Megyei Múzeum Tata E-mail: putyitata@gmail.com szavazásra bocsátották a kérdést, ennek eredményeként 23 szavazat szólt az ideiglenes név megtartása mellett, míg 19 ellene. így a belügyminisztertől a Tatatóváros elnevezés megállapítását kérte az elöljáróság.

4

3 A község új nevét azonban mégis csak ideiglenesen viselte, hiszen a belügyminiszter a 8435/ 1939. számú rendeletével a település végleges nevét „Tatá"-ban állapította meg. A döntés előzményeiről és körülményeiről sajnos nem állnak rendelkezésünkre források. A községek egyesítéséhez érdekes adalékot szolgáltat maga Magyary Zoltán, aki 1944-ben így emlékezik vissza az eseményekre: „Tata és Tóváros egyesítését mégis sikerült keresztülvinnem abban a rövid időközben, amikor nem Keresztes-Fischer, hanem Széli József volt a belügyminiszter. A véletlen ugyanis úgy hozta magával, hogy Széli József felkért, hogy Lammers német államtitkárt, a Reichskanzlerei főnökét hívjam meg Budapestre, az én intézetemben való előadás tartására, s ennek a kérésnek a fejében értem el a két község egyesítését..."

4

4 Nem tudni, a valóságban mekkora szerepet játszott a fenti eseménysor a két település egyesítésében, de Magyary Zoltán enélkiil is egyike volt azoknak, akik a legtöbbet tették az egyesült község fejlődéséért. IRODALOM FÉNYES 1848 Fényes E.: Komárom vármegye leírása. Pest 1848. GREINER 1988 Greiner T.: Tata és Tóváros egyesítése. TBKT 1988, 130-160. KÁLMÁN 1987 Kálmán A.: Száz éve született Reviczky István. TBKT 1987, 213-218. KÖRMENDI 1998 Körmendi G.: Tata és Tóváros története a két világháború között. Tata 1998. MAGYARY 1944 Magyary Z.: A tatai közigazgatási mintajárás szervezése. In: Szerk. Kálmán A.-Kocsis L-né A tatai népfőiskola emlékeiből. Tata 1987,12-14. ORTUTAY 2003 Ortutay A.: Tata és Tóváros egyesítése 1853-ban. In: Szerk. L. Balogh B. Jó, ha a dolgokat írásba foglaljuk. Tanulmányok Komárom-Esztergom megye múltjából. Esztergom 2003,123-137. SZIGETI 2002 Szigeti E.: Község, város, jogállás. Budapest 2002. 4

2 GREINER 1988,156. A község új bírójává Henzer Józsefet választották. « GREINER 1988,159. 4

4MAGYARY1944,13. 126