Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Prohászka Péter: Új adatok a tokodi későrómai erőd történetéhez

mellékletek jól jelzik, hogy az elhunyt személy a nyugatrómai hadseregben zsoldosként szolgált és a Rajna menti területet védő csapatokhoz tartozhatott.

70 Mint ezek a példák is jelzik, az ékvéséses övek elsősorban a késő római hadseregben voltak használatban, egészen az 5. század közepéig.

71 Viselőik, a Róma zsoldjában álló germán zsoldosok, egyaránt szerepet játszottak a római határok védelmében és a központi hadseregben,

72 ennek megfelelően az ékvéséses szíjvég előkerülése jól jelzi a tokodi erőd katonai funkcióját még az 5. század első harmadában is (IV. tábla). Az erődből előkerült másik igen jelentős lelet egy 5,3 cm hosszúságú bronz cikádafibula (II. tábla 2.). A fibula tűtartó szerkezete és egyik szárnyvége hiányzik. A cikáda fejét a más késő római formákkal szemben nem szemek, hanem egy központi pontból sugarasan kiinduló bordák díszítik. Az ívesen kihajló szárnyak szélén karcoltrovátkolt díszítés fut körbe. Az öntött fibula mind a fej kialakítását, mind pedig a fibula alakját és díszítését tekintve formailag köztes csoportba tartozik. A nagyméretű, öntött bronz cikádafibulák, melyeknél a szemek kidolgozottsága és elsősorban a zárt szárnyállás meghatározó, elsősorban a késő római — 4. századi — leletanyagban figyelhetők meg. Ezek egyes példányainak felületén szintén jelentkezik a rovátkolt díszítés, mint egy táci,

73 vagy egy ismeretlen lelőhelyú fibulán,

74 amely azonban cakkos, nem pedig egymással párhuzamos rovátkolt vonalakból áll. A tokodi fibuláéval azonos módon díszítettek egyes 5. századi bronz lemezfibulákat, mint a pécs-basahalmi párt.

75 A fibula a 4. századi formáktól a fej megformálása, illetve a nyitott, ívesen kihajló szárnyak tekintetében is eltér, és sokkal inkább látható kapcsolata a már 5. század első felére datált kistokajhomokbányai,

76 valamint a Tiszavasvári-Jegyzőtag területén előkerült fibulákkal

77 még ha ezek mérete valamivel kisebb is. A publikált cikádafibulákkal összehasonlítva mind formai sajátosságai, mind pedig a díszítését tekintve a tokodi fabulát inkább az 5. század első felére datálhatjuk.

78 Pannónia történetének és hadtörténetének írott forrásai I. Valentinianus császár 375. évi kvád háborúját követően meglehetősen szűkösekké válnak, és az ezt követő, több mint félszáz évről alig szólnak.

79 A pannóniai katonaság jelentős része bizonyosan csatlakozott Gratianus hadseregéhez, aki Valens segítségére sietett a betelepített gótok ellen indított háborúba. Mivel a keleti rész császára nem várta be a nyugati csapatokat, így a végzetes hadrianopolisi csatában (378) csak a keleti hadsereg veszett oda.

80 A pannóniai katonák egy részét ezt követően feltehetően a nyugati hadseregbe osztották be, míg 70 KELLER-RIEDER 1992, 136. 71 BÖHME 1986, 29-30, 36. 72 KELLER-RIEDER 1992, 136. 73 CSEH - PROHÁSZKA 2002, 112. 74 HAMPEL 1905, Taf. 9/5. 75 BÓNA 1991, 158., Abb. 98. 287. 76 BONA 1991, 55, Abb. 40/3, 276. 77 CSEH - PROHÁSZKA 2002, 120. 78 CSEH - PROHÁSZKA 2002. 79 E háborúról elsősorban Ammianus Marcellinusnak köszönhetően rendelkezünk fontos adatokkal. 80 MÓCSY 1990, 49.