Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Prohászka Péter: Új adatok a tokodi későrómai erőd történetéhez
Mócsyval ellentétben Soproni Sándor a Duna menti erődrendszerhez kapcsolta, építését nagy valószínűséggel II. Constantius idejére helyezte és a Notitia adatai alapján a 300 főből álló auxilia insidiatorum csapategység táborával azonosította. 20 Véleménye szerint Valentinianus alatt csak ezt az erődöt újították fel, és ennek emlékei a bélyeges téglák. A kérdés eldöntése, hogy Valentinianus alatt egy régebbi erődöt modernizáltak vagy újat építettek, további vizsgálatokat igényel, mivel megnyugtatóan nem történt meg az egyes építési periódusok és a pusztulási rétegek tisztázása. 21 Mócsy éppen a kevés érem és az épületek kis száma alapján vetette fel annak lehetőségét, hogy az erőd építését félbehagyták és a Duna menti táborok ellátó bázisaként volt használatban. A katonaság távozása után pedig a helyi lakosság számára védelmet nyújtó refugiummú. vált. 22 Maga az erőd, mind a fekvése, mind pedig az építészeti eszközök alkalmazása szempontjából eltér a többi késő római erődtől. A 4. századi katonai építészet kiemelt figyelmet szentelt a védelmi funkció erősítésének, melynél a természeti adottságok kihasználása is hangsúlyos szerephez jutott. 23 A tokodi erőd egy domboldalon fekszik és felső, valamint alsó fala között mintegy 10 méteres a szintkülönbség. További érdekesség, hogy a néhol szabálytalan falvezetésű oldalfalakhoz patkóalakú oldaltornyok, csepp alakú saroktornyok és beugró, négyszögletes kaputornyokkal ellátott kapuja van. E kaputípus Valentinianus kori erődben sehol másutt nem fordul elő, melyhez még a 4. század végére datálható csepp alakú saroktornyok csatlakoznak. 24 Ezen építészeti megoldások együttes jelenléte arra utal, hogy nem egyetlen alkalommal, hanem inkább többszöri átalakítás után nyerte el mai formáját. További sajátossága az erőd építészeti kialakításának, hogy az oldaltornyok elosztása szabálytalan, illetve a hátsó falhoz igen nagyméretű patkó alakú oldaltorony csatlakozik. Ezek arra utalnak, hogy az erőd egy korábbi limes táborra épült rá, valamikor a 4. század folyamán. Ezt látszik még alátámasztani az a megfigyelés, hogy éppen a praetoriafront fala nem mutat irányváltoztatást. 25 Ezek a megfigyelések, illetve az 5. századi katonai használat további alátámasztását kínálják azok a leletek, melyek 2001 őszén kerültek elő az erőd belsejéből. Ekkor ugyanis a belső felületet borító növényzetet levágatta az önkormányzat, majd ezt követően fémkereső készülékkel kutattak a területen, amely során az eddig feltártnak hitt erődből nagyszámú szórvány leletanyag került elő. Az erődben talált fémek között az újkori tárgyak mellett nagy mennyiségű római érem (több mint 200 db) és tárgytöredék volt. Az érmek sora egy Eraviscus ezüstpénzzel indul, 26 és Arcadius császár kisbronzával zárul. 27 20 SOPRONI 1985, 21-22, 58-60. 21 BARKÓCZI-SALAMON 1984, 167. 22 MÓCSY 1981,44. 23 VISY 2000, 105. 24 BARKÓCZI-SALAMON 1984, 161-163.; VISY 2000, 44. "BARKÓCZI-SALAMON 1984, 161-164.; VISY 2000, 44.; PROHÁSZKA 2005, 20-21. 26 TORBAGYI 1984, 164-165. A c. főtípusba tartozó érem előképe Craw. 396/la-b dénárja volt. A rajta található legenda pedig IRAVISCI. 27 Az előlapon a császár mellképe DNARCADIVS{PFAVC} körirattal, a hátlapon babérkoszorúban VOT/V, lent pedig CONG felirat. GRIERSON-MAY 1992, pl. I. Nr. 10. Az érmet 383-386 között verték.
