Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

viselő nőalakot jelenít meg egy másik (V. tábla 3. a-b). Kronosz kaszát tartó, szárnyas alakja fején homokórával, virágos kis talapzaton lép előre (V. tábla 4.), hasonlóképpen előremozdul a sisakot, pajzsot, vértet viselő, Marsot ábrázoló figura (V. tábla 5.). A mitológiai alakok mellett jelen vannak az egyházi vonatkozású ábrázolások is — a porcelántárgyakhoz képest jóval több ilyen témájú fajanszmű készült -, a fentiekhez hasonlóan köztük is találhatók bizonyos funkcióval összekötött figurák és önálló szobrok, szoborcsoportok is. 8. / A falra függeszthető szenteltvíztartók hátlapján megjelenő feszületek csak enyhén emelkednek ki az alapból. A kis medence Krisztus lábánál helyezkedik el, miáltal jelképes jelentést is nyer az ilyen mű: a kereszt tövében az élet vize (szenteltvíz) fakad (VI. tábla 1.). Gyakoriak a Veronika-alakos szenteltvíztartók, előzményüket a bécsi porcelánszobrászatban találjuk, ahol ilyen tárgyak már 1725 körül is készültek. A lebegő ruhás, könynyed mozdulatú nőalak Krisztus-arcot ábrázoló kendőt tart, mely kendő egyben szenteltvíztartó is (VI. tábla 2. a-d). A hasonló megfogalmazás miatt az egyházi témájú művek között említendő az az ónfedelű, két tekergő kígyóval ábrázolt, halálfej alakú kupa, melyen „MEMENTÓ MORI" felirat található (VI. tábla 3.). 9. / A feszület- és Kálvária-ábrázolásoknál is ilyen jellegű koponyákat láthatunk, így például egy talapzatra helyezett koponyát, melyen kígyó tekergőzik, szétágazó gyökerű fatörzs nő ki belőle, a koponya alatt két keresztbe tett csont van (VI. tábla 4.); a hozzá tartozó feszület keresztje illeszkedik e fatörzsbe.

171 Holicsi munka az a fajanszból készült feszület is, mely négy lapított gombos lábon álló talapzaton emelkedik; a talapzaton további három kerek nyílás is található három szobrocska számára, tehát Kálváriacsoportról van szó - e szobrok közül csak Szűz Mária alakja maradt meg (VII. tábla 13.). Egy másik talapzaton álló feszület szintén Kálvária-ábrázolás része, melynek alakjai már nincsenek meg. Az öt gömbölyű lábon álló hosszúkás talapzat elöl középen ívesen kidomborodik, kereteit mezőibe virágokat festettek (VIII. tábla 1.). 1760 körül készült az a Kálvária-csoport, melynek összes alakja megmaradt. Tagolt talapzatának középső része bemélyed, a kereszt tövét átölelve térdel Mária Magdolna, Krisztus jobbján Mária, balján Szent János evangélista (VIII. tábla 2.). Gyakran ábrázolták Mária alakját is, az egyik fehér mázas, festetlen Mária-szobor, mely eredetileg talapzaton helyezkedett el, világgömbön áll, lába a kígyó fejére tapos (IX. tábla 1.). Ugyanez a forma ismétlődik egy 19. századi, keménycserépből készült, színesre festett szobrocskán (IX. tábla 2.). Egy másik Mária-alak díszes, tagozott, kék-lila márványozású talapzaton áll, melyet keretezett, épületábrázolásokkal gazdagított tájképek díszítenek, felső részén csigák és akantuszlevelek láthatók. Kék gömbön áll a kígyó fejére taposó, lila ruhában, kék lepellel ábrázolt Szeplőtelen Mária (IX. tábla 3-). A Nepomuki Szent János-szobor szintén díszes talapzaton áll, köpenye mögül angyal röppen elő, s tartja a keresztet, a tagolt, tájképekkel díszített talapzat volutáin két oldalon egy-egy kis angyal ül (X. tábla 1.). Hasonló testtartású és ruhaelrendezésű az a 171 Feszület, Iparművészeti Múzeum: Ltsz. 76.194.1.