Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Körmendi Géza: Tata kedvelt fürdő- és üdülőhely

játszhattak (III. tábla 1.), középre került az 50 méteres versenymedence (III. tábla 2.), a harmadik pedig a 4 méter mély csúszdával és a trambulinnal ellátott medence volt az ugrók részére (IV. tábla 2.). Háromszáz személyre új kabinsort, két 60-80 fős közös öltözőt építettek, s a homokos területen állították fel a tornaszereket. Megépítették a félkör alakú oszlopos kioszkot, ahonnan az uszodából a Pálmaházon át az Angolkertbe járhattak át a vendégek. A fürdőzők a kioszkban étkezés közben dzsessz-, illetve cigányzenét hallgathattak.

12 A Pálmaház előtt, csodálatos természeti környezetben, száz férőhelyes kerthelyiség a mellette kialakított tánchellyel várta a szórakozni vágyókat (VII. tábla 2.). Ebben az időben nevezték el a strandfürdőt Kristály uszodának. A Tata-tóvárosi és környéki egyetemisták és főiskolai hallgatók az Angolkertben 1935től 1939-ig szegény sorsú társaik megsegítésére évente megrendezték szigorúan zártkörű Anna-báljukat. Az eredeti meghívók tanúsága szerint, a bál előtt egy héttel ismerkedési estet tartottak a rendezőknek az angolkerti kioszkban. Itt beszélték meg a szervezési feladatokat. Az Anna-bált a pálmaházban és az előtte lampionokkal kivilágított kerthelyiségben rendezték (VII. tábla 2.). Deusch László vezetésével, Tata legjobb tánczenekara szolgáltatta a zenét. A vacsorát a Pálmaházban lévő asztaloknál szolgálták fel. Kedvezőtlen idő esetén az Esterházy Szállodában tartották az Anna-bált (VI. tábla 2.). Naszály felé, a várostól másfél kilométerre, a Fényes-forrásokból enyhén szénsavas 21-23 C° víz tör fel. Közülük három forrásnak megkülönböztető nevet adtak a tataiak. Napozásra alkalmas homokföveny volt amellett a forrás mellett, amelyet a grófné használt, s ezért Grófi-forrásnak nevezték. A területet a gróf jágerei őrizték. A fürdő területén, nádpadlóval elkülönített részen, kis ház szolgált az öltözésre. A következő volt a Katona-forrás, melyben a laktanyából kivezényelt katonák fürödtek. A legalsó forrás volt a legszebb, amelyről az öregek elmondása szerint a fürdőt Fényesnek nevezték el. A három méter mély forráskráterből a tiszta vízben szabad szemmel jól látható fehér kvarchomok-réteg bugyogott föl, melyből ezernyi buborék szállt fel a forrás felszínére. Az említett forrásokból és azok lefolyó vízéből Tata község a közönség számára 1903-ban alakította ki a fürdőt a parton megépített öltözővel. A szerény körülmények nem csalogatták a Fényesre a vendégeket, ezért Tata képviselő-testülete 1927 nyarán a fürdő területén kiépítette az utakat és a sétányra padokat helyeztetett el (V. tábla.). A Naszályi út felől a fürdőhöz megépített bekötőúton a Fényesre naponta többször közlekedett autóbusz a Kossuth térről. Kosnár Sándor az új kabinsor mellett felépítette nádfedeles csárdáját, ahol fagylaltozás és étkezés közben cigányzene szórakozatta a fürdőzőket.

13 A Fényes fürdőtől 200 méterrel lejjebb a források lefolyó vize kisebb tóvá szélesedett ki, melyet zsilippel szabályoztak. Itt az 1900-as évek elején még kendert áztattak a tatai és a kocsi asszonyok, ezért kapta a kenderáztató nevet. A csendes környékű, kelle12 TH 1927, 21. sz. 15 TH 1927, 29. sz.