Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Muskovics Andrea: Bolgárkertészek Esztergomban és környékén
Egy-egy kompánia általában 50 fős volt (ebbe bele kell érteni a családtagokat is). Mindannyian együtt laktak a bérelt föld közelében. A bolgárkertészek nehéz körülmények között éltek, főleg a kezdeti időkben. Hetente legfeljebb egyszer ettek húst, s az 1930-as évekig még az is jellemző volt, hogy hárman ettek egy tányérból külön kanalakkal. A kerti munka hajnalban, négy-öt óra felé kezdődött és általában délután négy óráig tartott. Ezután következett még a piacra készülés, a piacra kerülő áru előkészítése (csomózás, válogatás), ilyenkor előfordult, hogy éjfélig dolgoztak. A kemény élet miatt azonban senki sem panaszkodott, hisz mindannyian tudták, ez kell ahhoz, hogy minél nagyobb legyen a jövedelmük. A kompánia szervezetének másik fajtája szerint a tulajdonos bolgár fiúkat bérelt fel. Ok tavasszal jöttek Magyarországra, s általában ősszel haza is mentek. Nem napszámban, hanem társként dolgoztak, ősszel osztozkodtak az évi jövedelmen. Itt azonban már keveredik a kompánia szervezete a napszámos rendszerrel. Esztergomban és környékén a kompániáknak inkább ez utóbbi fajtája volt a jellemző, az előző munkaszervezeti mód mindössze egy kertészetben volt megfigyelhető. Közös bennük azonban az, hogy mindenki társ volt, az év közben nem kaptak fizetséget, hanem az év végi osztozkodáskor kapták meg részüket. Erre általában október 23-án, Demeter napján került sor. Ezzel szemben Szállásinál azt olvashatjuk, hogy a kompániák rendszerint november végén számoltak el. 26 Ebben a kérdésben a szakirodalmi adatok nem mutatnak egyezést. Boross Marietta szerint szeptember 15-e után volt az elszámolás, 27 ellenben Hargitainé november első napjaira teszi ennek az idejét. 28 Az egy emberre jutó bér függött az eltöltött időtől és attól, hogy mennyit dolgozott az illető. Azokban a kompániákban, ahol az egyes családok társultak, a gazda az osztozkodás tekintetében egyenlő volt a többiekkel, csak annyival kapott többet, hogy a földbérletet ki tudja fizetni. Esztergomban és környékén a fent leírtak alapján működtek a kompániák. Ugyanakkor a társulásoknak más módját is ismerjük. Ebben az esetben a kertvállalkozó hazájában — elsősorban szülőfalujában — toborozta össze a munkásokat a téli hónapokban. Az önkéntes társulással létrejött szövetkezet tagjai tejhatalmú vezetőnek ismerték el a gazdát. O kezelte a pénzt, fizette a kiadásokat. A munkások csak a termény beérése után kapták meg fizetségüket, ekkor került sor a végelszámolásra. 29 Esztergomban és környékén a kompániák szervezetére már csak egy-két adatközlő emlékezik. A munkaszervezet e hagyományos formája csak a kezdeti időkben létezett, s akkor is csak a legnagyobb kertészetekben. Általánosabb volt az az eljárás, hogy a tulajdonosok napszámosokat fogadtak fel. A napszámosok szinte kivétel nélkül nők voltak, férfiakat csak a legnagyobb dologidőben fogadtak, de akkor sem minden esetben. A fiatal lányok elsősorban a közeli tót falvakból érkeztek (Kesztölc, Mogyorósbánya, Piliscsév). Magyarokat nem szívesen 26 SZÁLLÁSI 1977, 106. 27 BOROSS 1973, 33. 28 H. SZIMEONOVA 2004, 1929 BOROSS 1973, 33.; SZILÁGYI 2001, 489.
